Hófehér Karácsony

Idén nem árasztott el spontán a karácsonyi hangulat. Talán azért is, mert védekezik a lelkem a korai karácsonyi kirakatok ellen. Ugyanúgy készültem, mint máskor, beszereztem az ajándékokat, megterveztem az egyszerű kis ünnepünket, elgondolkoztam a hagyományainkon, hogy mi az amiben változtathatnánk, milyen új igényei lehetnek a növekvő gyerekeknek. Lehet ami tavaly élmény volt, idén már dedós… Gyertyákat gyújtottunk, kitettünk néhány karácsonyi dekorációs tárgyat, énekelgettünk.

De magamban nem érzékeltem semmi ünnepváró hangulatot. Egy picit sem abból a gyermeki várakozásból, aminek a töredékét olyan nagyon szeretjük hordozni felnőttként is, és amit jó érzés csodálni a gyermekeinkben.

Igaz, nagyon elfoglalt voltam, de nem tudtam ezt a „közönyt” az év legkedvesebb ünnepe iránt erre fogni. Lehet, hogy a hó hiányzik. Ritkán hull felénk télen. Így az ünnep küszöbén tőlem nagyon távol álló módon egészen racionálisan kezdtem gondolkozni ezekről a dolgokról. Kell ez egyáltalán? Vajon őszintén Isten mit gondol ezekről a kisebb nagyobb felhajtásainkról? Hogyan kellene ezt jól csinálni?

Néha annyira pótolni szeretnénk mindent így Karácsonykor. Pörgünk. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy az egész év előttem állt, megtettem, amire Isten kegyelméből erőm volt a körülöttem élő emberekkel, a rám bízottakkal, kis és nagy családommal. Volt egy egész évem szeretni, szolgálni, s bár tisztában vagyok hiányosságaimmal, mulasztásaimmal ne engedjem, hogy felőröljön ez az időszak.

Kell-e ünnepelni? Tetszik ez Istennek? A Bibliát lapozgatva azt látom, hogy Isten jónak látta az ő népe esetében is, hogy ünnepeket jelöljön ki, amikor emlékeznek, és az Ő csodáit átadják generációról generációra. Sőt, már a teremtéskor megjelenik a hetedik nap, mint pihenés, megállás, rácsodálkozás arra, amit Isten jónak és szépnek alkotott. Kellenek az ünnepek, mert emberből vagyunk, felejtünk, elhalványulnak a csodák. Le kell,lassítsunk, meg kell álljunk időnként, ez nem egy önző dolog.  Isten, akinek semmi szüksége nincs a pihenésre, annyira fontosnak látta ezt, hogy példát mutatott ebben.

Egyik nap, miközben újra ezen az ünneplés dolgon morfondíroztam egy ige jutott eszembe:

"Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!" Ézsaiás 1:13

Szóval ez a baj az ünnepvárásommal. Ezért érzem üresnek, és Isten előtt értéktelennek.  Ébresztgetett a Lélek, és eszembe jutott, hogy az utóbbi hetekben a sok tennivaló között olyan felszínessé vált a személyes csendesség, olyan étvágytalanná lettem az Igére.

Isten kegyelmes. Nem hagy érintetlenül a bűneimben. Egyáltalán nem szeretem, amikor lelepleződnek az önző szándékaim a „nemes” cselekedeteim mögött, a helytelen motivációm, a szeretetlenségem a családban, a meggondolatlanul kimondott szavak gyümölcsei és az összes többi, amire itt nincs hely felsorolni. De ez a fájdalom reménységet ébreszt bennem. Formál még az Úr, törődik velem, vesződik, mint szülő a gyermekével.

Az időjárás előrejelzés szerint idén sem lesz hóhullás az ünnepek alatt, de a lelkem Isten kegyelméből fehérbe öltözhetett. Miután megvallottam s Jézus vére alá vittem bűneimet egészen ünnepi hangulatom lett.

Édesanyám mesélte nemrég, hogy gyermekként számára az volt a Karácsonyban a legszebb, hogy a nagymamám este miután ágyba fektette őket, mindent tisztára súrolt az egyszerű kis lakásban, felterítette a legszebb rongyszőnyegeket, amit nyáron megmostak a patakban, ünnepi abroszt tett az asztalra, és amikor felébredtek a frissen pucolt kályha tetején már főtt a töltött káposzta.

A tiszta szív a legfontosabb az ünnepben. Ha ez megvan, akkor nem fogok eltévedni ebben a csillogó karácsonyi kavalkádban. Nem lesz az ünneplésem hazug és üres.

"Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú." Ézsaiás 1:18

"Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent." Máté 5:8

 

Hétköznapi ünnepek, avagy ünnepi hétköznapok

13165826_1704825956408827_3934465871284204082_n

Váratlan ünnep

A lélek ünnepei nem piros betűsek,
A lélek ünnepe a hétköznapoké.
Ünneppé avathatja egy ige,
Vagy egy másik szív szeretete,
Mely árad a szívünk felé.
Vagy Isten áldott közelsége,
Mit nem fog fel az értelem.
Ó, sokszor nem is érthetem!
De lelkem, mint szomjazó virág,
Éled, és átéli a csodát,
Belemerül és tiszta lesz.
Erőt kap, messzi útra valót,
Emelkedik, az égig szárnyal,
S feledve bajt és bánatot,
Ünnepli az Úrtól kapott napot.
(Oláh Lajosné)

 Kedvenceim közé tartozik a fenti vers, mert mindig motivál, amikor a hétköznapok nyomasztóvá, szárazzá válnának. Mindig is csodáltam azokat, akik kifogyhatatlan derűvel, kedvességgel, szeretettel tudták ünneppé tenni az egyszerű hétköznapokat is.

            Az „igazi ünnep” sem a külsőségektől ünnep első sorban. S a hétköznapok is lehetnek különlegesek, ha megtöltjük azzal, amire ünnepekkor talán jobban odafigyelünk, vagy amire olyankor jobban törekszünk. „Különleges hétköznap” lehetne egy új szinonimája is akár az ünnepnek, ha ezt célba vesszük. Egy helyénvaló, befogadó, szeretetteljes, kedves lelkület másokat is kivirágoztathat bármelyik napon. Nem kell hozzá sok pénz, sem különleges körülmény, csak egy jó szó, egy kedves gesztus, egy jó cselekedet. Ez is csoda. Mert a forrása is természetfeletti. Valaki egyszer azt mondta, „az öröm nem a fájdalom hiánya, az öröm Isten jelenléte.” Így van. Hányszor tudott derűt és örömöt adni, olyankor is, amikor emberileg nem lett volna annyira várható vagy logikus.

            Szeretném ilyen ünnepekkel megtölteni hétköznapjaimat. És a másét is. Megtalálni ennek a módját, egyszerűen, nem nagy dolgok után hajhászva: ajándék.

Mivel tudnám Isten örömöt és derűt adó jelenlétét másokhoz is közel hozni? Néha csekély dolgokon múlik, a Lélek megmutatja, ha kérjük és vágyunk olyan nőkké lenni, akik a magunk helyén, magunk lehetőségeivel az Úr ünnepszerző jelenlétének és csodáinak „asztalt terítünk”.

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jer. 15:16)

„Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége te vagy…”  (Zsoltárok 89:16-18a)