A Pokol (2)

Ezért kiáltok egy-két igét a pusztában:

De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. 5.Móz 7.10 

Tehát, nem békén hagyja őket, hogy éldegéljenek a szeretettől távol. Hanem megfizet és elpusztít. Semmi, de semmi passzív nincs benne.

Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Róma 6.23 

Ez egy másik kifejezés arra, hogy megfizet. Kifizeti a zsoldot. Odaállsz Isten elé, ő pedig megadja a jussod, ami a halál.

De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Máté 8.11-12

Ez nagyon fájdalmas. Olyanok vettetnek ki, akik a Mennyek országa fiainak tartják magukat. Ezzel a megállapítással kezdtem a cikket. És újra egy aktív ige: kivettetnek. Nem ott maradnak, hanem kivettetnek. Tehát most még nincsenek a külső sötétségben. És azt hiszik, hogy nem is lesznek, mert a Menny vár rájuk. Egyetlen esélyük, ha leülnek, elkezdik olvasni és elhinni a Biblia szavait, és megtérnek. Ha nem térnek meg, akkor nem a mostani állapotuk folytatódik tovább, hanem kivettetnek a sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás van, örökre.

És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? Máté 8.29

Ezt a démonok mondják, akiket Jézus kiűz a gadarai megszállottból. Az aktív ige: meggyötörj. A démonok azért könyörögtek, hogy hadd mehessenek a disznókba, mert ők tudják, hogy a Pokol milyen. Ha mi is értjük, hogy milyen, hozzájuk hasonló elszántság van bennünk. A Pokolnál sokkal, de sokkal jobb leugrani egy szikláról, és megfulladni. Én azt gondolnám, hogy leugrani és megfulladni, az gyötrődés. Nos, a démonok tudták, hogy ez nem számít gyötrődésnek, a Pokolhoz képest.

Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére. Máté 18.9

Jézus a Hegyi Beszédben érzékelteti ugyanezt. Azt hiszed, hogy nagy dolog lenne kivájni a szemed és eldobni? Ha azt hiszed, hogy ezt brutális, akkor fogalmad sincs a gyehennáról! A gyehenna, az brutális. Egy szem kivájása, vagy kar levágása ésszerű megelőző intézkedés, ahhoz képest. Én, ha lehet, kihúznám ezt az életet két szemmel és két karral, úgyhogy Dáviddal együtt imádkozom:

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Zsolt 139.23
És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. Zsid. 9.27

Ezt érdemes arra az esetre megjegyezni, amikor reinkarnáció hívőkkel beszélgetünk arról, hogy a Biblia mit tanít. (Főleg olyan reinkarnáció hívőkkel, akiknek Jézus a személyes megváltójuk…)

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Máté 7.13

Jézus nem beszél mellé. A legtöbb ember el fog kárhozni.

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. Máté 10.28

Ez az egyik kedvenc igém az egész Bibliában! Annyi bátorságot tudok belőle meríteni! Ha egyetlen igét kellene választanom, ami minden nehéz helyzetben jusson eszembe, ez lenne az! Mi lehet a legszörnyűbb, amit tehetnek velem? Hogy a testet megölik. És Jézus azt mondja, hogy ettől nem kell félni! Egyetlen lény van, akit félni kell, Istent, mert Ő, csakis Ő az, aki a lelket is elpusztíthatja. (Jel. 1.18: Nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.) Semmi és senki más nem férhet a lelkemhez! Ha a lelkem Istené, teljes biztonságban vagyok. Az egyetlen, ami elveszhet, az a testem, de az így is-úgy is el fog, emiatt kár aggódni. Ó, hogyha az egyetlen, aki elpusztíthatja a lelkem, az igazi valóm, az pont az, aki a legjobban szeret! Aki a saját Fiát áldozta azért, hogy ne kelljen elkárhoznom! Akkor mekkora az én biztonságom! Érinthetetlen. Nem lehet elpusztítani. Örök életű vagyok. Dicsőség legyen Istennek!

Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 1. Ján. 4.17

A Biblia tanítása lenyelhetetlen. Ott akad az ember torkán. Két lehetőség van, vagy megrágja, vagy kiköpi. Nem lehet elfogadhatóan beszélni a Pokolról. De ha nem hiszem el a Biblia tanítását a Pokolról, akkor felesleges Jézus áldozatáról beszélni. Akkor mitől mentett meg Jézus? Attól, hogy rossz házasságom legyen? Attól, hogy alkoholizmusba meneküljek? Vagy az agykontrolltól? Vagy a rossz jegyektől? Vagy a panaszkodástól? Komolyan? Ezektől mentett meg? Ezért halt meg? Ugye, nem.

17 éves korunkban, a legjobb barátnőmmel elvonultunk egy hétvégi házba kettesben, és felolvastuk a Bibliát, az első laptól az utolsóig. Egyik fejezetet ő, a másikat én. Felbecsülhetetlen érték ez az életemben. Sok lenyelhetetlen igét találtunk, ahol dönteni kellett, hogy az igét alázzuk meg, vagy saját magunkat. Az utóbbit választottuk, ami hitem szerint azzal jár, hogy az örökkévalóságot nem a Pokolban fogjuk tölteni, hanem a Mennyben. Már átmentünk a halálból az életbe. Megosztom veletek talán a legdurvább igét, amit meg kellett rágnunk. Akiknél a cikk eddig is kiverte a biztosítékot, azok ne olvassanak tovább. Akik viszont eldöntötték, hogy Isten az Isten, azoknak kívánok örömteli meghajlást őelőtte. Viszlát lenyelhető kereszténység. Íme:

Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. Zsolt 136.10 

A Pokol (1)

Amerikában felnőtt egy nagyon érdekes nemzedék. Ez azért lehet számunkra tanulságos, mert Amerika mindig 10-15 évvel előttünk jár, tehát érdemes megnézni, hogy mire számíthatunk. Felnőtt egy olyan evangéliumi nemzedék, amelyikről nekünk, magyaroknak nehéz elsőre megállapítani, hogy nincsenek újjászületve. A következőket vallják: Jézus a személyes Megváltójuk, aki értük halt meg a kereszten. Szeretik őt, tisztelik, mert ő jó, egy példakép. Hisznek a Bibliában és az imádságban, abban, hogy Isten jót tervezett az életük felől, meg akarja őket áldani, kisegíteni a bajból, stb. Hisznek a családi és konzervatív értékekben. Vasárnap gyülekezetbe járnak, a szókincsük és szokásrendszerük megegyezik azzal, amire egy hívőtől számítunk. Ha felszínesen nézzük. Közelebbről viszont, az életük pontosan ugyanolyan, mint a hitetleneké. A szívük ugyanolyan. Keresztény iskolába jár a gyerekük, de ugyanolyan arányban válnak el, mint a hitetlenek. Elmennek a gyerek fellépésére, de az ellazuláshoz szükségük van alkoholra. A férfiak benne vannak a gyülekezeti tanácsban, de otthon pornót néznek. A nőknek fontosabb a külső megjelenés, mint hogy a férjüknek örömet okozzanak. Fizetik a tizedet, de a céljuk, hogy megteremtsék maguknak a kényelmes nyugdíjas éveket. Az Istennel való kapcsolatuk valójában nem létezik. És hogy mi az a kérdés, amivel a legkönnyebb őket felismerni? Ez: hiszed-e, hogy a Pokol egy valóságos hely, ahova Isten, aki minden élőt megítél, száműzi a Sátánt, démonokat és minden hitetlen embert, aki valaha élt. Ez az örök szenvedés helye, ahonnan nincs menekülés. Sőt, a Pokolba szám szerint több ember fog kerülni, mint a Mennybe. Gondolom, kitaláltátok, hogy mit mondanak erre, ugyanis nem hiszik. Elmondom, mit hisznek. A Pokol egy allegória, egy kép. Annak a képe, hogy milyen rossz, amikor el vagyunk választva Istentől. Amikor “nem a szeretetben vagyunk”. A kárhozat egy Istentől elválasztott állapot, ami passzívan történik meg az emberrel, aki nem Istent választja. Tehát már most igaz azokra, akik nem őt követik, és ez a helyzetük folytatódik. Nem a szerető Isten csinál velük valami rosszat, hanem ők nem akarnak Istennel lenni, és ez egyszerűen folytatódik a örökkévalóságban.

Ez a hit számomra logikus, elfogadhatóan hangzik, én magam is sok érvet tudnék felhozni mellette. Tudnék róla igét hirdetni, és jól tudnám alkalmazni, amikor valakivel megosztom a hitem. Ez a hit elfogadható és emészthető. Egyetlen egy gond van vele. A Biblia az ellenkezőjét tanítja. Azt tanítja, hogy a Pokol egy valóságos hely, nem egy jelkép. Hogy egy életünk van, utána Isten ítél, és elkerülünk büntetésünk vagy jutalmunk helyére. Nincs átjárás. Nem a földi élet folytatódik. Tehát, aki a Pokolba kerül, nem a földi életének megfelelő minőségben él tovább, Istentől távol, hanem a meg nem szűnő szenvedés vár rá. Hogy miért fontos, hogy mit hiszünk a Pokolról?

1) Mert minden fontos, amit a Biblia tanít. Ha hiszem, hogy a Biblia Isten szava, akkor azt kell hinnem a Pokolról, ami a Bibliában van. Ha nem hiszem, hogy Isten szava, akkor azt hiszek, amit akarok. De akkor tegyek egy szívességet a világnak, és ne hívjam Jézust a “személyes megváltómnak”, mert senki nem jár jól vele.

2) Mert ha a Pokol egy jelkép, akkor mindenki csináljon, amit akar, aztán vagy rátalál Istenre, és a Mennyre, vagy az isteni szeretettől távol, a saját útjain él és hal. Az ő dolga, az ő útja. Ha viszont a Pokol egy valóságos hely, és a kárhozat örök és borzalmas, akkor ki akarom halászni az embereket, mielőtt megfőnek a levesben. Emlékeztek, amikor a Schindler listája című filmben, Schindler a végén sír, hogy az autójáért még két embert megmenthetett volna a haláltáborból. Az arany fogtöméséért még egy embert. Na, Schindler tudta, hogy Auschwitz nem egy allegória.

Számtalan igehirdetést hallottam már én magam is, mellyekben a Pokolt elfogadható módon akarta bemutatni az igehirdető, és hosszan magyarázta, hogy Isten milyen logika alapján engedheti, hogy ilyen szörnyűség történjen az emberrel. Hogy ezt nem is Isten teszi, hanem az ember magával, stb. Nincs messze az az idő, amikor az evangéliumi keresztények Magyarországon is ezt fogják hinni.

Ezért kiáltok egy-két igét a pusztában. Folyt köv.