Sodródás az elszigetelődés felé

Néhány hónapja találkoztam egy frappáns megfogalmazással, ami időközönként újra és újra átjárja a gondolataimat. Most ebből szeretnék kiindulni.

„Sosem lehetünk annyira naivak, hogy a házasságot a bűnbeeséssel szemben menedéket nyújtó révnek tekintsük… az élet legsúlyosabb küzdelmei a bűnbeesés által leginkább érintett kapcsolatban – a házasságban – következnek be.” (Dan Allendar és Tremper Logman – Intimate Allies)

A legtöbb házasság a felfedezés reményével és a közös élet örömével kezdődik, ám nem minden házasságból lesz remekmű.

Hadd hozzak egy élet-példát, most név nélkül:

„Azt hittem remek férj és apa vagyok… Azt mondtam volna bárkinek, hogy a házasságom egy 1-től 10-ig terjedő skálán 10-es, és a feleségem garantáltan egyetértene ezzel.” Férj

„Én pedig alighanem 1-est adtam volna, mert arra gondoltam: Hogyhogy nem tudod milyen rosszul állunk?” Feleség

Mi történik ilyenkor? Mi romlik el?

Talán az az egyik ok, hogy a házaspárok nem tulajdonítanak kellő fontosságot a házasságuknak? Én azt tapasztalom a saját életemen, hogy az ördög egyik stratégiája, hogy igyekszik köznapivá tenni az emberi létet, és megpróbál elszigetelni minket egymástól, azt a látszatot keltve, mintha mindezt az időhiány, a munkahelyi követelmények, vagy a pénzügyi gondok okoznák. Talán Te is megfigyelted már, hogy amennyiben nem ápoljuk és gondozzuk szeretettel és határozottan a házasságunkat, elkezdünk távolodni egymástól. Nemsokára együtt élünk, de egyedül. Ilyenkor szokott megjelenni lelki szemeink előtt a vészvillogó, hiszen többnyire sikeresen elhitetik velünk, hogy az életben a boldogságunkat kell a legfontosabbnak tartanunk. Itt már fülön is csíphetjük az önzést! Mennyire igaz – Az élet legsúlyosabb küzdelmei a bűnbeesés által leginkább érintett kapcsolatban – a házasságban – következnek be.

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Efézus 6: 12

A házastársi elszigetelődést tovább bonyolítja a házastársak közti különbség is. A nagy viták többnyire apróságokból indulnak ki. Mikor volt utoljára ilyen vitád? Mélyebb ok is rejlett a veszekedés mögött?

„A különbségek az érdességünk lecsiszolásának isteni eszközei” Bryan Carter

Én teljes szívből hiszem, hogy az elszigetelődés legyőzhető, ha a megfelelő időben megfelelő döntéseket hozunk, és megtesszük az egységet építő erőfeszítéseket.

„Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” Efézus 6: 10-11

Lombos Andrea

Páratlanság

Nem a karikagyűrű hiánya a legfájdalmasabb az egyedülállóságban és nem is ez motivál a párkeresésben. Nem az esküvő az elsődleges cél. Természetesen a szerelem megkoronázása és kiteljesedése az esküvő és a házasság, de nem ezeknek a hiánya a legrosszabb, hanem annak a hiánya, amit ez jelképez.  Az egyedülállóságban a társtalanság magánya a legborzasztóbb.

Egy – számomra – nagyon kemény év van mögöttem, egy olyan év, amikor semmi nem jött össze, amikor azt éreztem, hogy minden téren kudarcot vallok és semmiben nincs örömöm. Milyen volt az Istennel való kapcsolatom? Nagyon őszinte… nem kíméltem Őt, de ha már Vele nem lehetek őszinte, akkor senkivel sem. Az csak nehezebbé tette és teszi a helyzetet, hogy erről senki nem beszél, ez is felkerült a tabu-listára.

Most, kedves olvasó, neked is őszintén elmondom: nekem az egyedülállóság elmondhatatlanul, lélekszaggatóan, borzalmasan, irdatlanul… és most inkább megkímélve téged a fokozásoktól és cifrább kifejezésektől… nehéz. Ahogy írtam már, Istent nem kíméltem, a cifrább kifejezésektől sem. Bármikor kértem vagy kérdeztem nem volt válasz és nem volt magyarázat. Aztán már kérni sem kértem, csak kérdeztem szépen, ingerülten és végül dühösen. Hol volt az önbizalom, a bizalom és hit? Ugyan már, nem volt az sehol. „Akkor én most nem vagyok elég szép vagy vonzó? Nem vagyok elég okos? Szóval nem kellek senkinek? Másnak miért adod meg a társat, nekem pedig nem? Helló… én is itt vagyok!”

És akkor beszéljünk a szexről! Pontosabban, arról, hogy nincs szex. Ebben az időszakban sokszor megkérdőjeleztem magamban külső hatások miatt is, hogy egyáltalán normális vagyok-e, hogy várok a házasságomig. Mi van akkor, ha még éveket kell várnom? Tényleg évekig fogom kínozni magam?

Azt, a már-már gyűlölethez hasonló érzést, amit Isten iránt éreztem, inkább meg sem kísérlem leírni. A társtalanság mellett, ha ez önmagában nem lett volna elég, céltalanság és kudarcok tömkelege volt az életemben. Az érzést fokozták még a „jó tanácsok”, amik ilyenkor (legalábbis nekem) nem segítenek, csak rontanak a helyzeten, annak ellenére, hogy látom a jó szándékot mögötte.

Tudom, hogy sokaknak és talán neked is úgy tűnhet, hogy ez a lány kétségbeesetten akar valakit magának, nehogy pártában maradjon, és ne maradjon le semmiről.

Nem erről van szó. Vágytam és vágyom a szerelemre, az elköteleződésre, arra, hogy segítőtársa lehessek valakinek.

Aztán jött a szabadulás.

Már harmadik alkalommal mentem el egy női alkalomra, ami hála Istennek már férfi alkalom is. Egy célom volt: az érzelmeim ellenére döntést akartam hozni Isten mellett, mert tudtam, hogy Nélküle még rosszabb lenne. Eldöntöttem, hogy elhiszem.

Talán furcsán hangzik, de meg kellett bocsátanom Istennek, a fájdalmat, a megválaszolatlan kérdéseket, az elutasítottságot. Aztán nekem is bocsánatot kellett kérnem Tőle, mert elutasítottam Őt, nem bíztam Benne, feladtam. Az Igevers, amit kaptam hatásos volt:

„Mert azt mondta nekünk: „Bizony, ők az én népem, fiaim, akikben nem csalódom!” Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló minden szorult helyzetből.” Ézsaiás 63,8-9

Nem csalódott bennem Isten; nem, hogy nem csalódott, hanem azt mondja, hogy jó az, amit Ő teremtett. Önmagamban véve, páratlanul (is 🙂 ) értékes vagyok és reményteljes jövőt ad nekem, ad társat, megmutatja, merre kell mennem. Nem kell aggódnom.

Igen, vannak az egyedülállóságnak szép részei és igen, ameddig nincs meg a társ, addig is lehet teljes életet élni, emberileg és lelkileg fejlődni, művelődni. Eldöntöttem, hogy elhiszem, Isten a legjobbat akarja, ha még nem is tudom, miért így akarja. A párkapcsolat, a boldogság mellett, egyben az én felelősségem is lesz. Dönteni valaki mellett, hogy életen át vele leszek, bármi történjék.

Eldöntöttem, hogy elhiszem, Isten megadja a társamat megfelelő időben. Kitartok Mellette.

Kapitány Anna

Kontraszt

A broken heart, with a the silhouette of a woman in the left half, and the silhouette of a man in the right half. All colors used in the .eps are CMYK Global.

“A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10)

Isten megengedte, hogy az elmúlt időszakban közelebbről lássam a tolvaj pusztítását. Olyan családban nőttem fel, ahol a szülők Isten igéjéhez igazodtak, az Ő szeretete volt a naponkénti forrásuk, ahonnan erőt és bölcsességet merítettek az élet dolgaihoz. Szüleim házassága nem volt válságban, otthon nem voltak veszekedések, a vitatkozásoknak is a vége mindig megbékélés volt. Minket, gyerekeket is erre neveltek. Isten oltalma és szeretete kísérte végig gyermekkoromat. Ilyen családra vágytam én is. Elfogadtam Krisztust személyes megváltómnak, tudtam, ez lesz az az út, amelyen igazán boldog leszek. És nem csalódtam, hiszen Isten megtartja az ígéreteit. Ő soha nem csap be. Bővölködő életet ígért, és meg is adta. Hálás vagyok, hogy hívő férjem lehet, és egyetértésben, szeretetben nevelhetjük gyermekeinket. Mindketten Isten igéjéhez akarunk igazodni, és így nincs olyan, hogy ne jutnánk közös nevezőre. Most még jobban értékelem ezt.

Három nő. Azonos korosztály, hasonló családi felállás, férj, gyerekek. Mindháromnak válságban van a házassága, mert ott a tolvaj. Ott a tolvaj, és az csak azért jön, hogy ellopja a mindennapi örömöket, ellopja az alázatot, ellopja az egymás iránti hűséget, ellopja a hitet. Hogy kiölje a szerelmet, hogy megölje a kapcsolatot. Hogy elpusztítsa a gyermekek biztonságérzetét, hogy elpusztítson minden szép emléket. Fáj a szívem ezért a három nőért és családjukért. Fáj a szívem a pusztítás láttán. Fáj a szívem a gyermekekért.

Tudom, hogy mindegyik helyzetben az lenne a megoldás, ha jönne Krisztus. Az a csodálatos, hogy Ő nem csak a semmiből tud egy csodálatos életet felépíteni, hanem az elrontott életeket is újjá tudja tenni. Ő tud igazán életet adni. Nála bőség van. Az az imádságom, hogy az Úr Jézus megállítsa a pusztítást ennek a három nőnek az életében. A szavaim keveset érnek, hiszem, hogy az imáim sokkal többet.

Ismersz-e válságban lévő házasságokat? Imádkozz ma értük!

Válságban van a házasságod, a családod jövője? Hívd Jézus Krisztust. Ő jön, és mindent megváltoztat. Nem lesz könnyű út, de Nála bővölködő élet vár. Keresd, kutasd, amíg megtalálod Őt. Benne soha nem fogsz csalódni, és ezt Ő mondja:

„Izráelnek erőssége pedig nem hazudik” (1Sám 15,29)

…meg még sokan mások, akik hiszünk benne!

Összeillő párok?-Lányoknak és nem csak…

      Kicsit szétnéztem a neten, miket írogatnak a lélekbúvár oldalak, akik megmondják a tutit, milyen a jó pár, hogyan működik egy jó kapcsolat. Nem szeretném részletezni, aki kíváncsi, megnézheti úgy, mint én, de nem sok értelme van, mert mind ugyanazt fújja. Hogy értelmi, érzelmi, társadalmi hasonlóságokon kell alapuljon a kapcsolat, meg hogy nagyjából egykorúak legyenek a felek.

      Ez mind fontos, és hasznos is lehet, ha nem lenne a KEGYELEM.  Isten leánykái és fiacskái számára viszont, ez hatalmas ajándék! A kegyelem nem zárja ki a józan ész felelősségét. Fontos józanul gondolkodni párválasztás előtt, figyelembe venni a fent említett szempontokat, viszont Isten az aki ismer mindenkit úgy igazán. Egy fiatal sokszor nincs tisztában azzal, hogy milyen ő, még kevésbé azzal, hogy kire is van neki igazából szüksége. Ezért kell a kegyelem. Istenünk túllát a józan emberi ész határain, a jelenlegi szükségleteimen, azt is látja, ki vagyok, ki leszek, kivé kell váljak. És Ő cselekszik. Ez a kegyelem.

      Személyesebbre fordítva a szót, elmesélek pár dolgot, amiből kitűnik, mennyire összeillő pár vagyunk mi a férjemmel.

      Mikor megismerkedtünk, el sem képzeltük, hogy mi akár összeillenénk. Az én férfiideálom nagyjából a kor divatját követte, és mikor rendszereztem ezeket az elképzeléseket, azt mondtam: Olyan férfit szeretnék, aki nem olyan, mint Ő (a férjem). Ő ugyanígy volt vele(m). Mégis, ahogy egyre többet beszélgettünk, elkezdődött valami, megismertük egymás rejtett oldalait. Kihívásnak tekintette, hogy megmutatja, tud ő kedves is lenni, csak nem minden lánnyal volt az, amit nagyon értékelek. 🙂 Minden ismerősünk legalábbis csodálkozott, hogy hogyan barátkozhatunk mi, de volt olyan is, aki azt mondta, hogy soha nem gondolta volna róla (meg rólam)…

      Azt írják, a pszichológusok,  hogy ugyanolyan értelmi szinten kell legyen a két házasfél. Igen ám, de akkor nem tudja egyik tanítani a másikat. Nincs lehetőség feljlődni. Megvallom, én nagyon sokat tanulok a férjemtől és élvezem ezt (általában:) ) Néha bosszant, hogy már megint neki van igaza, de el kell fogadjam, és örülök neki. Más dolgokban ő tanul tőlem, és engedi, hogy tanítsam, például a kapcsolatok terén.

      Azt is írják, hogy lelki téren is hasonlóak kell legyenek. Megvallom, én nagyon sokat épülök férjem által a hitben is, igenis felteszi a mércét, ami jó és nagyon szükséges. Viszont van, amikor ő van padlón, belefárad a harcaiba, mikor sötéten lát dolgokat, olyankor én kell támogassam, vigasztaljam, bátorítsam. Akkor van baj, mikor mindketten egyszerre fáradunk el, vagy esünk el. Hála Istennek, az ilyen alkalom nagyon ritka…

      Azt olvastam, hogy ugyanolyan érdeklődési körük kell legyen. Ebben is van igazság. Viszont én nem tudtam, hogy a férjem mennyire szereti a művészeteket, bár meglepett ismerkedésünk ideje alatt néhányszor, de azt hittem, csak olyan hangulata volt. 🙂 Nem volt elég idő, hogy kiismerjem, és Isten mégis tudta… Viszont van olyan is, amikor  olyan dolgokról mesél a férjem, amihez én nem is konyítottam. Legyen az politika, gazdaság, mezőgazdaság, vagy filmművészet. 🙂 És van, amikor én tudok neki újat mondani, előtte nem is gondoltunk, hogy érdekel minket ez.

      Azonos társadalmi közegből kellene érkezzen a kapcsolatba a két fél. A mi esetünkben ez úgy lett, hogy ő falusi, én városi. Ő edzett volt minden munkában, én meg kímélve voltam mindenféle fizikai megterheléstől (kivéve a 13 órás iskolai napokat). Éltünk falun is, városon is, tanultam én is, tanult ő is. Ott volt és van a lehetőség a fejlődésre.

      Sok nő szeretne férfias férjet. Köztünk legyen szólva, egyre ritkább az ilyen. Én is ilyenre vágytam, titkon, nem mertem kimondani, mert féltem tőle. Inkább azt mondtam, hogy legyen gyöngéd, udvarias, melegszívű. Ő megmutatta, hogy olyan is tud lenni, én meg rájöttem, hogy nem kell félni a férfias vonásoktól sem, mert szükségem van rá. Például bátorságra, hogy biztonságban érezzem magam.

      Férfi és nő igenis ellentétes. És az is kell legyen. Hiába akarja ez a világ összemosni ezeket a határokat, az csak csalódáshoz vezet és káoszhoz.

      Első komolyabb beszélgetésünk alkalmával megegyeztünk, mindig őszinték leszünk egymással és nyíltak, akkor is, ha fáj, vagy éppen ciki. Nem könnyű ez néha, de most is ez a házasságunk alapja. Idő kellet, mire megtanultam ezt a csodálatos kérdést feltenni, amire ajtók nyílnak: „Ezt hogy érted?”  🙂 Én is, mint általában a nők szeretek a sorok között olvasni. Csakhogy a férfiak szeretik az mondani, amit gondolnak és nincs semmi a sorok között.  Én  meg gyakran úgy fogalmazok, hogy csak a sorok között lenne valami értelmes gondolat… ha lenne aki dekódolja ezeket. Ki ne ismerné a következő párbeszédet: „Mi bajod?” „Semmi!” Holott: „de igen is bajom van, mert ez fáj, mert nem szóltál, mert késtél, ezt vagy azt csináltad!”

      Honnan tudhatod, hogy összeillő pár vagytok? Mondjuk abból, hogy mindketten van mit adjatok a másiknak. Hogy mindketten építitek egymás lelki életét, hogy jó hatással vagytok egymásra. Viszont kell tudjad, hogy minden működő kapcsolat kegyelem, vagyis meg nem érdemelt ajándék. Isten az, aki egymásra hangolja a szíveket. Ő az, aki Szentlelke által biztat a bocsánatkérésre, megbocsátásra, ezt tapasztaljuk első perctől fogva a férjemmel.

      Kívánom, hogy minél többen tapasztaljátok meg ezt a csodálatos ajándékot!