Másokhoz hasonlítom magam, mit tegyek?

Valahányszor elsétálok egy ízlésesen öltözött nő mellett, átvillan a gondolataimon: vajon én is stílusosan öltözködöm? De, ha egy bölcs nővel beszélgetek, óhatatlanul is fel teszem magamnak a kérdést: valaha én is eljutok erre a bölcs életszemléletre? Ha pedig sikeres embereket látok magam előtt, elszégyellem magam, mert én még nem tartok ott.

Mintha belém lenne kódolva … automatikusan másokhoz hasonlítom magam. Mi zajlik ilyenkor a színfalak mögött?

Eluralkodik rajtam a kisebbrendűségi érzet, az önbizalom hiány, a szégyenérzet, a keserűség.

Az Istennek mindenről van véleménye (rólad és rólam is)! Általános, és személyre szabott egyaránt. De a döntés a Tiéd, minden esetben! Tehát a döntés az enyém, miszerint másokra nézek, vagy Isten szemüvegén kezdem látni önmagamat, az életemet. Úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal, amikor másokhoz hasonlítom magam, valójában bizalomhiányt fejezek ki Isten felé!

 „Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.” Példabeszédek 19:3 

Hogyan tudnám definiálni a bizalmat? Bizalom az, amikor nem akarod folyton ellenőrizni a másikat, hanem rátámaszkodsz. Ellenőrizni akarom Istent?

onbecsules-500-250-tukrozott

Lehet megfigyelted már, az emberek közti bizalom tele van feltételekkel, ezért csak valamennyire működik. Egyszerűsítve azt is mondhatnánk: senki nem ad puszira bizalmat. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, hajlamosak vagyunk ezt átvetíteni az Istennel való kapcsolatunkba is. Mennyire része Isten a döntéseidnek? Itt nyilvánul meg a bizalom. Mi többnyire a megvalósult feltétel alapján döntünk, de ez nem bizalom. Mert a bizalom a döntésekben csúcsosodik ki. Továbbá a bizalommal együtt jár az is, hogy kitárjuk magunkat. Ezért a bizalom kockázattal jár, a csalódás lehetőségével. Milyen is a csalódás? Hadd mondjak erre egy példát:

Kislányunk néhány napja fedezte fel, hogy a konyha egyik zegzugában egy kuka áll. Éppen akkora, hogy ha egy kicsit nyújtózkodik, meg tudja billegtetni a kuka tetejét. Természetesen én ennek nem annyira örvendek, mert magára boríthatja, vagy a szemétbe turkálva fertőzést kaphat. Ezért egyik alkalommal kicsit ráütöttem a kezére jelzés értékűen, hogy azt nem szabad billegtetni, és közben magyaráztam is neki: „Az nem játék, veszélyes a számodra, ezért nem szabad billegtetni”. Mint minden normális gyermek, először elkerekedett szemmel nézett rám, majd ez a tengerkék szempár megtelt könnyel, és hatalmas sírásba kezdett. Néhány másodperc után, kicsit szipogva hozzám jött megvigasztalódni. Mert bízik bennem.

"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté 18:3

Hadd kérdezzem meg: ilyen a mi csalódásunk is, amikor Isten valamit nem enged meg nekünk? Ilyen bizalommal megyünk Hozzá? Ha nem is úgy történnek a dolgok az életemben, ahogy szeretném, de bízom a Te bölcsességedben, bízom abban, ahogyan Te látsz engem, és elhiszem Neked, hogy az én értékemet nem emberek véleménye határozza meg, hanem Te. Ezért nincs szükségem arra, hogy másokat nézve értékeljem magamat.

Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” Példabeszédek 16:20 

Isteni nézőpont

„Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!” (Róma 12,2 EFO)

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, én néha nagyon el tudom téveszteni a helyes irányt. Az emberek nagy hatással vannak rám, és ha sokat vagyok együtt olyanokkal, akik helytelenül gondolkoznak, az én gondolkodásmódom is kezd kibillenni a helyes kerékvágásból.

Az elmúlt néhány napban nagy örömben volt részem. Az Úr megajándékozott egy csodálatos lehetőséggel: külföldre utazhattam ingyen, a szállásomat, nagyrészt az étkezésemet is fedezték. Még költőpénzt is kaptam az Úrtól, ráadásul euróban, nevettem is rajta, hogy milyen jól tud gondoskodni erről is, legalább nem kell azon törnöm a fejem, hogy mennyit váltsak.

Annyira örültem, és mindent annyira élveztem, mint egy ötéves. A repülőutat, a szállodát, a finom ételeket, a szép várost, a hangzatos olasz nyelvet – néha nevetnem kellett, annyira tetszett a kiejtésük. Csak úgy szívtam magamba az élményeket, és nem győztem köszönetet mondani az Úrnak.

Az utazás harmadik napján vettem észre, hogy kezd kicsit megfakulni bennem az öröm. A lányok, akikkel utaztam, egészen mások voltak, mint én. Óriási hangsúlyt fektettek a külsejükre, és már abba beleszédültem, hogy láttam a rengeteg erőfeszítést, amit a tökéletes kinézet érdekében tettek. Nem gondoltam, hogy ez ennyire fárasztó dolog. A legtöbb időt nem a smink vagy a hajvasalás veszi el, hanem az ideges ruhapróbálgatás ötvenféle kombinációban. És mikor felvesznek valamit, amiben tökéletesen néznek ki, azt is csak rángatják idegesen, igazgatják, mérlegelik.

Rosszulesett az egész. Mert olyan kifogástalanok voltak. Az én testem utoljára háromévesen volt kifogástalan. És elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen sokat kell még tanulnom, és úgy látszik, mindig egy másik kasztba fogok tartozni, mert ez a jónőség nekem nem megy – pedig már kezdtem azt gondolni, hogy sokat fejlődtem, és egészen rendben vagyok.

És elkezdett pörögni az agyam, hogy hát a hajammal nem nagyon tudok mit kezdeni, de sminkelni igazán megtanulhatnék jobban, ismerek egy oldalt, ahol részletes leírások vannak, csak eddig sajnáltam rá az időt, mert untam, és én maximum a pöttyeimet szoktam korrigálni. Hát igen, és le kéne fogyni, de az sem lehetetlen. Megéri! És ruhákat kell venni, sokkal több ruhát, elképesztő, hogy ezeknek mennyi ruhájuk van, egy nap négyszer átöltöznek, én azt gondoltam, hogy öt napra két szoknya és három blúz bőven megteszi, hát, van még mit tanulnom.

És csak tódultak a gondolatok, egyik a másik után, hogy hogyan lehetnék én is olyan, mint ők, hiszen nem lehetetlen ez, meg lehet tanulni. De akkor megszólalt bennem a Szent Szellem is, és megkérdezte: pontosan miért is akarsz olyan lenni, mint ők? A te tested teljesen rendben van. Nem megy át a jelenleg diktált trend igencsak szűkre szabott sablonján, ez igaz. De épp ezért jó most is, és jó lesz negyven év múlva is. A szépséged, ami most megvan, negyven év múlva is meglesz, még az is lehet, hogy szebb leszel. És lesznek ráncaid, foltjaid és csíkjaid, de mivel most sem vagy tökéletes, ez egyáltalán nem visel majd meg annyira. Te: a tested, a lelked, meg az örökkévaló szellemed olyan kombinációt alkotnak, ami mindig szép lesz, akárhogy változik is.

De nézd meg őket, akik megütik a kifogástalanság mércéjét. Még olyan fiatalok, de már most olyan rémülten és görcsösen igyekeznek, iszonyú erőfeszítéseket tesznek, mert ez a mérce nagyon magasan van, és jaj, nagyon könnyű alulmaradni. Mi lesz, ha öt évvel idősebbek lesznek? Tíz év múlva pláne… Az iszonyú erőfeszítéseik elkeseredett, reménytelen harccá változnak, mert a test változik, nem marad ugyanolyan, de a divatot ez nem érdekli. És végig kell nézniük, hogy a legfőbb értékük, az önbecsülésük forrása, az a dolog, amibe a legtöbb időt, energiát és pénzt ölték, lassan, de biztosan elmúlik, semmivé foszlik.

Nem rossz dolog szépnek lenni. Az sem rossz dolog, ha sminkelni tanulsz, vagy öltözködési tanácsokat olvasgatsz. Szépnek lenni jó, és kell is, a nőknek ajándéka ez, hogy szépek lehetnek. De olyan rövid az élet, és olyan kevés az idő, az erő, a pénz. Gondold meg, hogy mibe akarsz vetni. Kérlek, ne legyen ez olyan dolog, ami visszatér a porba, és semmivé lesz.

Úgy szeretem, mikor Isten beszél hozzám, olyan jókat tud mondani. Teljesen helyrebillentette a zavart, zaklatott, kisebbrendűségi érzésekkel küszködő lelkemet. Nagyon vágyom rá, hogy mindig az ő igazságaihoz szabjam magam, hogy olyan nagyra nőjön bennem, hogy kibillenthetetlen legyek.

Megnyugtató bokafogás

Serdülő éveim elején, tini lányként, megjártam én is az elégedetlenség, az alacsony önbecsülés utcáját több területen is. Autóban ültünk, édesapám elől, én hátul, középen. Nyafogtam éppen, hogy a ruhám nem előnyös rajtam, s nem vagyok eléggé sovány. Édesapám hirtelen hátranyúlt, átfogta a bokám, s azt mondta: „amíg ezt én átérem, ne aggódj a súlyod miatt!” Vicces volt, s egyáltalán nem ésszerű ez az érvelés, de egy tini lánynak az elismerő szavak mellett egy ilyenféle szeretetteljes bokafogás sokáig megnyugtató tud lenni egy édesapától.

legs-434918_640

Később a 139. Zsoltár adott önbizalmat, amit elfogadtam igaznak az én Mennyei Atyámtól.

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.”

Minden szülés után, amikor láttam testem átváltozni, már így gondoltam erre: Csodálatos! Isten kezében nagyszerű eszköz vagyok. Vigyáznom kell az egészségemre jobban, mint az alakomra. Hálásan és tisztelettel.

“Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” 1.Kor 6,19

Ő alkotott, testem az Ő temploma, tisztelnem kell, hisz nem önmagamé vagyok. Nem becsülhetem le sem külső, sem belső adottságaim.

Ez a világ sokszor hamisan formálja lányaink testképét. Legtöbbször ez az oka annak, hogy a lányok bátortalanok a kihívásokkal szemben, nem mernek anyaságot vállalni és az otthonépítés sem elsődleges cél a számukra. Ez az oka sokszor a kapcsolatokban való kudarcoknak, annak, hogy a nőknek nincsenek egészséges, az Úrtól kapott látással megerősített álmaik. A női szolgálatban az alacsony önbecsülés irigységet, viszálykodást szülve megrontja azt ami krisztusi. Hatással van az énképre az iskola, a társadalom, a média, a visszajelzések, különböző pozitív és negatív tapasztalatok, győzelmek a nehézségek fölött, sikerek és kudarcok, népszerűség. Mégis, legnagyobb és legkoraibb hatással a család bír. Fektessünk le egészséges alapokat lányaink életében! Divat helyett jó ízlést, alakformálás helyett egészséges testet, s mindezek előtt a szívet­lelket erősítsük és szépítsük bennük az Ige tanítása szerint.

Természetesen, helyes énképet Teremtőnk adhat a megtéréssel együtt mindenkinek. Ha van Krisztus­képünk, lesz helyes énképünk is. S mint minden területen, ebben is a példa a legerőteljesebb segítség. Szükségem van ma is megújulni az Isteni teremtés csodálatában, az újjászületés által kapott Lélekben, újból és újból megújulni a helyes gondolkodásban. Mennyit tapasztalnak lányaim abból, hogy imádkozom és igét olvasok otthon? Mennyit látnak a tükör előtt? Mikor hallottak utoljára hálát adni vagy panaszkodni a külsőm miatt? Mennyire tudom átadni, éreztetni velük az Úrtól kapott feltétel nélküli szeretetet, megbecsülést? Az édesapa szerepe nagyon fontos, hogyan segíthetem őt a helyes viszonyulásban lányaim, gyermekeim felé?

Ma is öltözzünk fel szépen, nézzünk a tükörbe hálásan, s ne felejtsük el a lelki öltözködést, amelyről az efézusi levél 4,23 verse szól:

”Újuljatok meg pedig a ti elméteknek lelke szerint, és öltözzétek fel amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”

Ez a kisugárzás nemcsak a beteg testképünk változtatja meg, hanem a körülöttünk élőkre is hatással lehet. Több ez a szépségtrükköknél, hisz tartósabb.

Még az atyai bokafogásnál is több!