Egy ringben a fáradtsággal

Nem tudom, kivel járok egy cipőben, de az idő múlásával valahogy megváltoztak a hétköznapjaim. A hét elején többnyire energikus vagyok, viszont a hét második felében fáradékonynak, néha ingerlékenynek érzem magam. Talán háríthatnám a munkámra, hiszen olyan helyen dolgozom, ahol sok ember megfordul. De, az is lehet, hogy természeti hiba áll a háttérben, hiszen szeretek teljes gőzzel élni.

Egy szónak is száz a vége, sokszor elfáradok, a nap végére kimerülök, és ennek azok az emberek látják kárát, akik a legfontosabbak (a családom). Ember vagyok, ami azt jelenti, hogy az én erőm kimeríthető, ezért leszek kimerült, de ebben is ellentmondás van, hiszen az egész kultúránk azt próbálja belénk sulykolni, hogy mindig erősnek kell lennünk.

A Zsoltárok 84:5 azt mondja: 

"Megáldod mindazokat, akik tőled várják erejüket."

Azért mondhatja ezt Isten, mert az Ő ereje végtelen, nincsen határa, ezért soha nem lesz fáradt. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és fel kell tennünk a kérdést, hogy honnan nyerjük az energiáinkat, és hogyan élünk az energiaforrásunkkal?

A 19. század egyik leghíresebb kereszténye egy Hudson Taylor nevű ember volt. Kínában dolgozott misszionáriusként, és amellett, hogy egy szellemi hős volt, egy briliáns ember is. Időskorában elvesztette az egészségét, és rendkívül gyenge lett. Írt egy levelet az egyik barátjának, amiben ez áll: “Olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok már tovább dolgozni. Olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok már tanulni. Olyan gyenge vagyok, hogy nem tudom már a Bibliámat olvasni, és még imádkozni sem. Már csak Isten karjában mozdulatlanul tudok feküdni, mint egy kisgyermek, bízva benne.”

Biztos vagyok abban, hogy lehetnek olyan időszakok az életünkben, amikor elfogy az erőnk, és nem tudunk Bibliát olvasni, esetleg elmenni Biblia órára, vagy netán imádkozni, de a hétköznapi mókuskerék többnyire nem ezt a fáradtságot szüli bennünk.

Úgy gondolom ebben a kérdéskörben két szempontot érdemes figyelembe venni:

  1. Isten úgy teremtett minket, hogy szükségünk legyen a pihenésre

2 Mózes 20:9-ben úgy olvassuk, hogy 

"Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!  De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja." 

A pihenés annyira fontos Isten számára, hogy a Tízparancsolatba is beletette. Amikor az autódban a hűtővíz hőfokmérője pirosban jár, megállsz, mert ha tovább mennél tönkremenne a motor. Nem szégyen beismerni, hogy fizikai állapotunk sokszor meghatározza a lelkiségünk intenzitását is. Ezt Isten is tudja rólunk, ezért figyelmeztet és tanácsol, hogy tartsuk szem előtt a korlátainkat.

  1. Fizikai töltekezés mellett töltekeznünk kell érzelmileg is. Egyszerű, maradj csendben Istennel. A Bibliában azt olvassuk, hogy 

    "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Máté 4:4 

    Isten szava épp annyira szükséges a lelkednek, mint amennyire fontos az étel a testednek. Talán azt mondod, hogy „Pedig minden hétvégén ott vagyok az imaházban!” Hidd el, ez napi harc! Minden nap fel kell töltekezni Isten Igéjével, és nap közben is emlékeztetni kell magunkat arra, hogy mit is mondott ma Isten, különben elsodródunk a napi körforgásban, így estére hamarabb elfáradunk.

  2. Néha át kell adnunk az irányítást Istennek. Vannak emberek, akik azért fáradnak el, mert nehezen engedik ki a kezükből a dolgokat. A Zsoltárok 127:2-ben úgy olvassuk, hogy

    "Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." 

    Isten örömmel pihenteti azokat, akik szeretik őt. Biztos van valami kikapcsolódási formád, amiből meríteni, töltekezni tudsz. Ez is Isten ajándéka! Engedd, hogy Isten pihentessen, hiszen ezzel tanít arra, hogy bölcsen élj az energia forrásaiddal.

"Megáldod mindazokat, akik tőled várják erejüket." Zsoltárok 84:5

Lombos Andrea