Kegyelemmel telt sötét foltok

"Isten suttog hozzánk az örömeinkben, szól hozzánk a lelkiismeretünkben, de kiált reánk a fájdalomban: ezen a hangszórón keresztül rázza föl a süket világot." C. S. Lewis

Szenvedés. Az életünk festményének sötét színfoltjai. Érthetetlen maszatok, pacák… de néha Isten már ebben az életben megengedi valamennyire megsejtenünk, látnunk, értenünk, hogy miért nem hiányozhattak. S biztos rengeteg olyan szenvedés is van, amihez nagyon messze, kell mennünk, hogy lássuk az összképet. Lehet, hogy egészen a mennybe kell eljutnunk, hogy visszapillantva összeálljon a kép.

Annyi szenvedés van, annyi fájdalmas sors, s ha csak a magam parányi életét nézem, az sem mentes a sötétebb árnyalatoktól.

Szenvedés. Nem szeretem ezt a tananyagot Isten iskolájában. Sokáig értetlenkedtem, panaszkodtam, hogy minek. Istenem olyan jó vagy, nem lehetne kihagyni ezeket a nehéz dolgokat? Miért kell összerázni kicsike életemet? Miért kell összetörnie a szívemnek? Miért kell fájnia? Miért kell kétségek völgyében járni? Félelmekkel harcolni, kudarcom dombjain ücsörögni megtörten?

Szeretem én az élet magaslatait. Magaslatokon szökellni, lépdelni, nagyon szeretem ezeket a képeket. S mégis az életem meghatározó döntései, felismerései, mélységes Isten-élményei általában nem a magaslatokon történtek.

"Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét." Ézs. 57:15

”de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” Károli fordítás

7b43551b7d4a8ab3ea5a4e1f6e0f5c7f

Tanulom, hogy Isten ott van a mélységekben. Ez az a hely ahol igazán a lelkemre tud beszélni. Ott tud engedelmességre, kérdések nélküli vak, gyermeki bizalomra tanítani. S ott tud átölelni a kegyelmével. Isten kegyelmét nem a magaslatokon értem meg. Ott csak beszélni tudok róla. A valóságát a gyengeségeimben, nyomorúságaimban élem át. A mélységben élem át, hogy elég az ő kegyelme számomra. Közben magamról is itt tudom meg a valóságot, túl az önámításon, szívem csalárdságain.

Ha most völgyekben jársz, ugye tudod, hogy Isten ugyanúgy ott van veled, mint a magaslatokon? Nem fog ez örökké tartani. Eljön a felüdülés ideje: „megelevenítem az alázatosok szellemét, felüdítem a megtörtek lelkét” – ígéri az Úr.

Tudod, hogy nem enged olyan szenvedést, ami nem a te méreted, amit nem bírsz elviselni? Mint egy földi szülő a beteg gyermeke ágya mellett, azzal a gondoskodással és különleges figyelemmel törődik veled ezekben az időkben. De a betegség, a szenvedés akkor sem kellemes.

Ahogy a gyerekek immunrendszere megerősödik a baktériumok, vírusok leküzdése után, te is meg fogsz erősödni, egyre erősebb lesz a hited, a bizalmad Istenben minden egyes nehéz időszak után. S egyre jobban megismered az ő szívét.

Még nem jutottam odáig, hogy nehézségeket s próbákat kérjek Istentől, (azt hiszem, sosem fogok). De azt látom, hogy sokszor nehézségekkel, szenvedéssel válaszol Isten könyörgéseimre, szívem sóvárgására, hogy: „Uram szeretnélek megismerni jobban!”. S bár még nagyon dadogva, de tanulom áldani az Ő nevét a szenvedések földjén is.

„Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” János ev. 16:33 EFO

Mindennapi kegyelmünk

Biztos ismeritek a viccet a székely néniről, aki panaszkodik a székely bácsinak, amiért az sosem mondja, hogy szereti. A bácsi ezt azzal intézi el, hogy „egyszer megmondtam, majd szólok, ha változik”. Haha. Utálom az ilyen vicceket. Mégis, mostanában jöttem rá, hogy valahogy így vagyok néha Istennel.

Azt hittem, hogy a hitnek az a fokmérője, hogy egyszer elmondanak neked valamit, és te ahhoz ragaszkodsz tűzön-vízen át, anélkül, hogy újra el kellene ismételni. Pedig ha az ember kinyitja a Bibliát, nem ezt tapasztalja. Hányszor ígérte Isten Ábrahámnak, hogy sok utódja lesz? Hányszor ígérte Isten a népnek a tejjel-mézzel folyó földet? Vagy azt, hogy kimenti őket Egyiptomból?

Az, hogy megerősítésre van szükségünk, még nem jelenti azt, hogy nem hiszünk.

Linda Dillow írja az egyik könyvében (Érdemes várni), hogy milyen fontos, hogy milyen információkat fogadunk be egy-egy nap folyamán. Ez a könyv többnyire a szexuális tisztaságról szól, így azt hangsúlyozza, hogy milyen aránytalanul sok információ jut el hozzánk a szexről a világból, és mennyire kevés, vagy éppen semmi Istentől. És ez nincs így jól. Mert amivel tápláljuk az agyunkat, a szívünket, az fog felnövekedni és gyümölcsöt teremni bennünk.

Így van ez az Istentől kapott küldetésünkkel, az ígéreteinkkel is. Vannak rövidtávú dolgok. Isten mond valamit, az ember engedelmeskedik, minden szépen alakul – itt nincs szükség ismétlésre. De vannak hosszú ideig tartó próbák, van, hogy évekig kell szembe menni az árral, a körülményekkel, az emberek véleményével, mindezt mosolyogva és egyenes derékkal. Ilyenkor bizony kell a támasz, a bátorítás újra meg újra. És Isten a Bibliában sosem hagyta magára a krízisben lévő embert, hanem minden oldalról körültámogatta.

DSC_6814

Aki volt már hosszú ideig tartó hitpróbában, az megtapasztalta, hogy ilyenkor egyrészt meg kell küzdeni a világ véleményével, másrészt a hitünknek ellentmondó körülményekkel, harmadrészt – nekem ez a legfájdalmasabb – a hívő testvérek rosszallásával, elbátortalanító beszédével. Az elsőt már elég jól kezelem, a másodikba is egész jól belejöttem, de a harmadik – na, az bizony tud fájni. Persze, most már az sem annyira, mint az elején, mikor néha úgy húztam magam, mint akinek lőtt sebe van. Most már inkább csak kellemetlen szúrás, ami bosszant, amit az ember meg-megnézeget, hogy mikor gyógyul már be.

Sokszor kárhoztattam magam, vádolt a sátán, hogy miért vagyok ilyen, miért nem tudok kitartani egyenes derékkal, mikor ott vannak az ígéreteim, némelyik még a falamra is kitűzve. Valahogy egy-egy nehéz szituációban nem volt elég őket elolvasni. Kellett a friss megerősítés. Mostanában tanította ezt az Úr, hogy ez nem gyengeség, épp ellenkezőleg. A hamisságot igazsággal kell ellensúlyozni. A hazug, bántó beszédet az Úr tiszta, erőteljes beszédével. Nem lehet, hogy csak az egyik oldalt hallgassuk meg, mert akkor az fog felnövekedni, és gyümölcsöt teremni.

Nincs is annál vigasztalóbb, mint azok a szavak, amiket az Úr az efféle támadások idején mondott. Olyan gyorsan sietett mindig a segítségemre, olyan egyértelmű volt a szava. Azóta is ezek a legerősebb bizonyítékaim. Pedig a támadások nagyon erősek voltak. A próbáknak nagy a tétjük mindkét oldalon – ha elbukok, hatalmasat bukok, ki tudja, mi marad belőlem. De ha átmegyek rajta, olyan erőt kapok, amit nem ismernék, ha nem ért volna a támadás.

Most már automatikusan kérem az ellensúlyozást, ha a hitemnek ellentmondó dolgokkal találkozom. Nem vagyok hajlandó ezekre hallgatni! Az Úr mindig hűségesen megadja minden napnak a maga kegyelmét, nem kell a régiekből élnem, mindig van friss.

 

Kegyelem

gracechangeseverything4-w855h425

Amikor túl sok a teendőm,
de már elfogyott minden erőm.
Amikor túl sok az elvárás, a kényszer,
amit én állítok fel, naponta tízszer.
Amikor már önmagam sem értem,
s az életet “csak úgy” élem.
Amikor szemem elhomályosul
és jövőmre sötét felleg borul.
Amikor hitem hamuba hull,
körülöttem meg lángok hada dúl.
Amikor a reményem már csak pislákol,
s a vihar mégiscsak egyre tombol.
Amikor a lelkem száraz és kietlen,
s bennem minden oly élettelen.
Amikor nem érzem, amit értek
és csak fáj az is, hogy élek.
Amikor már csak rettegek és félek,
Mindentől mi utol- s elérhet.

Akkor hallom, hallom hangját: Megvédlek!
Ne félj, hisz baj téged utol nem érhet.
Fájdalmad én hordozom,
Elméd-szíved összehangolom.
Lelkemet adom, életet neked,
Esőmmel öntözöm kiszáradt szívedet.
Békét adok, napsütést,
Életet adó örök reményt.
Lángoló hitet, tündöklő jövőt.
Én leszek az el nem fogyó erőd.
Én tartalak meg, én hordozlak.
Gyönyörködöm benned, én alkottalak.
Szeretlek, mert az ENYÉM VAGY!
Örökre az ENYÉM VAGY!