Tiszta ruha

Amikor létrejött ez az oldal, megegyeztünk azokkal, akik írunk, hogy személyes megtapasztalásinkat, átéléseinket írjuk majd le, hiszen nők vagyunk, és a tanítás, mint olyan nem nekünk adatott. Így szeretném most én is, bizonyságtételképpen leírni azt, ahogyan Krisztus szeretettel megdorgált, helyretett a héten.

Az történt ugyanis, hogy konfliktusba keveredtem egy személlyel a családunkból. Olyan dolgokban vádolt, amik nem voltak igazak. Amikor már egy kicsit hangosabban beszélt annál, hogy hallhatná, amit én mondok, felemeltem a hangom, elmondtam neki, hogy szégyellje magát, hogy ilyeneket mond, azzal megfordultam és elmentem, hozzáfűzve még azt a megjegyzést is, hogy nyugodt lehet, többé soha nem megyek hozzá.

veszekedes

Kicsit később próbáltam kezdeményezni egy kibékülést, és leírtam azt, amit a beszélgetés során nem volt alkalmam leírni, meg bocsánatot kértem a hangfelemelésemért. És ennyi. Részemről befejezve, ez is sok volt. Már megint én voltam az, aki engedtem. Mielőtt hazamentem, próbáltam tenni egy kitérőt, hogy hozzam Isten elé a dolgot, hogy nyugodjak le, tisztuljak meg ettől az egész szennytől.

Nagyon haragudtam. Nem feltétlenül arra a személyre aki megbántott, (bár rá is), hanem főleg az ilyen szituációkra. Nem igaz Uram, amit mondanak, tudod… Te az igazságot szereted, és biztos te is felháborodsz az ilyen rágalmakon. Sajnálom, annyira sajnálom, hogy vétkeztem, hogy én is elkezdtem kiabálni, de főleg azt, hogy most annyira haragszom, annyira meg vagyok sértve. Kérlek, tisztíts meg, szabadíts meg ettől a tehertől.

Harcoltam magammal, mentem Isten elé, kértem a bocsánatot. Egy dolgot azonban nagyon szorongattam a kezemben: az igazamat.

Tegnap, már majdnem egy héttel azután, hogy ez az egész történt, eszembe jutott, hogy hallgassak egy tanítást miközben főzök. A legutóbbi debreceni női konferencia egyik előadására akadtam rá. Jézus visszajöveteléről szólt az előadás. Az előadó kezdetnek egy képet tárt elém, majd meghívott, hogy részese legyek ennek a képnek: leülni Jézus lábaihoz, belenézni a szemébe, hallgatni azt, amit Ő mond. És ahogy beszélt a Krisztus menyasszonyáról, a tíz szűzről, arról, hogy a minimum nem elég, hogy visszajön Jézus, mint Király, és nem tudjuk mikor, ezért legyek készen… a Szentlélek rámutatott a rejtegetett sebeimre. Magam előtt láttam én is Jézust, és szakítottam egy kis időt arra, hogy imádkozzak, hogy leüljek a lábaihoz. Ekkor ismét szembesültem azzal, hogy Jézus mennyire szeret engem, hogy mennyit szenvedett értem, és mennyire fontos, mindennél fontosabb, hogy tisztán, felkészülve várjam Őt vissza, hirtelen fény derült a szívem mélyén elrejtett  sértődésre. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ha igazam van, ha nem, nekem Krisztus mindennél fontosabb, és nem akarok semmilyen szennyet tartogatni magamban. Szeretnék tiszta menyasszonya lenni, és felszabadulni attól a sártól, amit más rám dobált, én meg engedtem, hogy rám ragadjon. Olyan jó volt ott ülni Jézus lábainál és megtapasztalni ismét azt, ahogyan felszabadít. Eldöntöttem, hogy felhívom azt a személyt, akivel megromlott a kapcsolatom, és megalázom magam előtte. Nem válaszolt. Később, amikor találkoztam vele, rájöttem, hogy nem kellett beszéljünk. Isten megvédett attól, hogy ismét szidalom alá kerüljek, megvédte az ”igazamat”. De arra volt szükség, hogy jobban szeressem Jézust, mint a saját igazamat, és ne legyen más igazságom, mint Ő.

Hívlak titeket ma arra, hogy üljünk le Jézus lábaihoz, és hallgassuk azt, amit mondani akar nekünk. Töltekezzünk be az ő szeretetével, ami képes a problémák fölé emelni, és ami meg tudja mutatni nekünk a helyes perspektívát Vigyázzunk, őrizzük a fehér ruhánk, hiszen még ma is visszajöhet!

„A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” 1. Korintus 13, 5-6
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"  Máté 25, 13

3 másodperc

Nincs attól elsöprőbb hatású tényező pozitív vagy negatív értelemben, mint a kapcsolataink. Mi nők még inkább érzékenyebbek vagyunk ezekre, s nyilván ehhez szorosan kötődően, mindenre, ami kommunikációt is jelent.

Öt napi kialvatlanság és rettenetes békétlen lelkiállapot után rendeződött egyik kolléganőmmel a konfliktusom. Ritkán kerülök ilyen helyzetbe, általában békességre törekszem, de most valami másképp alakult, s nagyon meg is viselt. Mindketten feszült idegállapotban voltunk, engem jogtalan vád ért, ami hirtelen kiverte a biztosítékot, ő meg aggódott és ideges volt a kellemetlen helyzet miatt, ami kialakult. Jól kimondtuk magunkat egymásnak, én meg ebből kifolyólag négy napig forgattam előre-hátra, mint egy rossz magnó a szavakat, mondatokat, félmondatokat, újra és újra, elölről hátra, hátulról előre. Sokat vívódtam azon, hogy MÉRT ÍGY történt ez az egész? Naponta sülhetne el rosszul sok minden, de az Úr kegyelme megőriz, s az Úr kegyelméből ott van a törekvés is a békességre, a jóra, a helyesre, az igei hozzáállásra. És most?

Azt mondják, egy normális beszélgetésben 0,7 és 1,5 másodpercnyi idő marad a reakcióra, válaszra. Nagyon rövid idő, de annál nagyobb lehetőség a meggondolatlanságra, s arra, hogy az ember megbánható választ adjon, arra, hogy vétkezzen.

Semmi nem vigasztalt, semmivel nem tudtam véget vetni vívódásaimnak, nem tudtam valóságosan megnyugodni, se imával, se igeolvasással, se azzal, hogy valakinek elmondtam és imatámogatást kértem. Előttem volt egy csomó ige, hogy hogyan előzze meg az ember az ilyesmit és nagyon vádolt a lelkiismeretem, kértem az Úrtól a bocsánatot, de a fejemben forogtak a negatív következmények mindenféle síkon.

13507223_1721932934698129_8605632386924046836_n

„A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv tagjaink között olyan, amely beszennyezi az egész testet, lángba borítja egész életünket, és maga is lángba borul a gyehennától. Mert mindenféle vadállat, madár, csúszómászó és tengeri lény megszelídíthető, és az ember meg is szelídítette, de a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel van tele.” Jakab 3:6-8
„Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, annak istentisztelete hiábavaló.” Jakab 1: 26

Egy dolgot láttam szemem előtt: hogyan kerüljem el a következményeket, milyen állásponttal, milyen magyarázattal, milyen nézőponttal, milyen érvekkel? S míg végigvonult a vihar pár napon keresztül, összetörtem. Abban az egyszerű, tehetetlen megoldásban állapodtam meg, hogy legközelebb, amikor találkozunk, bocsánatot kérek.

Úgy is lett. Amikor félrehívtam beszélgetni, már mosolyogva és hasonlóan meggyötört tekintettel fogadott, mint amilyen az enyém lehetett, aztán ő is bocsánatot kért. Nemhogy tönkrement volna a kapcsolatunk vagy, hogy a sok negatív következmény megtörtént volna, hanem úgy érzem, még közelebb kerültünk egymáshoz és a többi síkot sem látom már negatív következményektől veszélyeztetve.

A napom s vele együtt az életem is újból kivirágzott.

A kommunikációs szakik azt mondják, 3 másodperc az a minimális szünet, amit beszédpartnerednek adnod kell ahhoz, hogy lényegesebb, átláthatóbb, meggondoltabb, biztosabb, tárgyilagosabb, komplexebb választ kapjál. Az ettől hirtelenebb reakciók általában rövid, nem kielégítő, bizonytalan, féligaz, egyoldalú, felületes, sablonos, tapintatlan s emiatt sértő, meggondolatlan válaszokat szülnek. De 3 másodpercben nekem is eszembe juthat egy figyelmeztető ige vagy az, hogy imádkozzak, segítséget, erőt és bölcsességet kérjek az Úrtól, hogy elkerüljem a bűnt. 3 másodperc elég lehet arra, hogy megőrizze életemet s a más életét is a lángba borulástól. Az ige egyszerű igazsága pedig tökéletesen elég arra, hogy kapcsolatainkat, kommunikációnkat, napjainkat és ennélfogva egész életünket kivirágoztassa. Amit manapság a tudomány is megállapít, az ige már évezredek óta üzengeti:

"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra" Jakab 1:19

Hogyan nyerhetem meg az anyósomat?

“Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről.” (Ruth 1,22)

Anyóst nem szoktunk választani magunknak. A szeretett férfi édesanyja vagy biztatóan megnyerő már az első perctől, és aztán reményeink szerint csendesen visszahúzódik, vagy erőteljesen jelen van már a kapcsolat első pillanataitól, és egy olyan személy, “akit jól kell kezelni”. Hogyan lehetséges az, hogy nehéz szeretni azt, akinek a fiát annyira szeretem? Miért mérgesedik el gyakran az anyós-meny kapcsolat? Hogyan is kéne ezt jól csinálni? Ismét Ruth példáján elmélkedtem, néhány fontos gondolatot emelek ki Ruth életéből.
Együttérzés. A történet első mozzanataiból kitűnik, Ruth igen csak együtt tudott érezni az anyósával. Naomit nagy csapás érte. Idegen földön meghalt a férje, a fiai. Fájdalomban élt, Isten megkeserítette őt. Ruth, aki hasonló gyászt él át, nem zárkózik el fájdalmában, pedig, amikor igazán fáj, az ember nem kíván látni senkit. Ruthban volt nyitottság e felé az idegen nő felé (Ruth 1,14).Gondoltál-e arra, hogy anyósodnak fel kell dolgoznia azt, hogy az édes fia, akibe annyi energiát fektetett, már egy másik nő közelségét keresi, vele akarja megosztani az életét? Az együttérzést megkönnyítheti az, ha van fiad, és előrevetítesz egy néhány évet…
Megbecsülés. Ruth óriási dolgot vállal magára azzal, hogy elhagyja szülőföldjét és családját azért, hogy Naomival tarthasson. Biztosan meglátta Naomi életében mindazt az értéket, amit az Istenhite jelentett. Azt az Istent akarja követni, akit Naomi (Ruth 1,16).
Melyek azok a dolgok, amelyek becsülni-valóak az anyósodban? Kívánod-e követni élete bizonyos területein? Ha igen, akkor becsülöd-e azért, aki volt a fia számára, vagy azért, amit a fiáért tett?
Alázat és tisztelet. Nem tart attól, hogy megkérdezze az anyósát, engedélyt kérjen tőle. Be lehet rontani valakinek az életébe úgy, hogy “mostantól azért már az én szavam többet kell érjen”, de ez nem vezet jóra. A bölcs meny alázattal foglalja el férje mellett az őt megillető helyet. Nem fölényeskedve, nem akaratosan és nem erőszakosan. Szelíden. Ezzel a férje dolgát is megkönnyíti.
Ugyanakkor menyeknek is szól az ige: “a tiszteletadásban egymás megelőzők legyetek” (Róm 12,10). Hogyan fejezed ki anyósod felé, hogy tiszteled?
Jóindulat. A negatív sztereotípia miatt könnyen mehet a gyanakodás, és a rossz szándék feltételezése. Ne engedj ennek a nyomásnak! Legyen benned jóindulat, inkább feltételezz jót anyósod személyével kapcsolatban. Isten biztosan nem marad adósod, biztosan nem jársz rosszul, ha szeretetet adsz. Ruth a legdrágább kincsét helyezi Naomi ölébe. Nem zárkózik el azután sem az anyósától, hogy már férjhez ment, és sínen van az élete. A szíve még mindig nyitott előtte, és örömét, drága kincsét megosztja Naomival. Te hogyan fejezed ki anyósod felé a jóindulatodat?

Szeretem az anyósomat!

Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről.” (Ruth 1,22)

Nem szeretem az anyósvicceket. Nem értem (!) az anyósvicceket. Persze, ez nem az én érdemem, azt mondom inkább, hogy kegyelem, fentről jövő ajándék. Hála Istennek, egy nagyon jó anyóst kaptam ajándékba Tőle. Minta-anyós. Amolyan, “szeretnék-ilyen-anyósa-lenni-a-menyemnek”-féle. Mi az, ami követendő példává, vonzóvá tesz egy, a világ által megcsúfolt, kipellengérezett szerepet, feladatkört?

Először is az alázat. Naomi esetében is láthatjuk, hogy milyen alázattal, tisztelettel beszél a menyeivel. Elismeri, hogy elérte őt az Úr keze, Istentől megalázott voltát elfogadja és nem próbál kivetkőzni abból.

Aztán a tisztelet. Szabad döntésre biztatja menyeit. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjék, hogy róla gondot viseljenek, hogy nyomorát vállalják vele együtt. Meg tudja dicsérni a menyeit. “Bánjék veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! ” (Ruth 1,8b)

Bátorítás. Nem töri le a lelkesedést, nem húzza át a kezdeményezést csak azért, mert az nem tőle jött, vagy azért, mert nem bízik meg a “fiatalok” ötletében. Ruth előáll az ötlettel, Naomi azt feleli: “Eredj, leányom”. Elfogadja a jó ötleteket, sőt, bátorítja ebben a menyét.

Bölcs tanácsadás. A történet későbbi részleteiből kiderül, Naomi értelmes, bölcs tanácsot adott a menyének. Igaza lett abban, amit mondott. Támogatta Ruthot. Lelkesítette, “leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz” (Ruth 3,1b), és csillapította, megnyugtatta, “Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma” (Ruth 3,18), amikor erre volt szükség.

Együttérzés. Nem csak a gyászban tudott együtt érezni a menyével, sorstársként megélni a nyomorúságot, hanem tudott örvendezni a menye örömének, a gyermeknek. Dajkálgatta, szerette, pedig nem is volt a vér szerinti unokája.

Ugye mindenki szeretne ilyen anyóst? Ugye mindenki szeretne ilyen anyós lenni? 🙂

Számomra magasra tétetett a mérce, mert valaki megélte és megéli előttem, milyen is ez. A legnagyobb alázattal megkérdez mindent, hogyan segítsen, mit tegyen a konyhámban, hogyan gondozza a gyerekeket, mit dolgozzon, mert ő azért jött, hogy nekem, nekünk segítsen. Tiszteletben tartja, amit mondok, úgy jár el, ahogy kérem. Ez azt váltotta ki belőlem, hogy kérdezzem, és elfogadjam, hogy sok mindent jobban tud nálam. Nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáit, vagy ő nem látja az enyémeket. De olyan tisztelettel viszonyul felém, hogy sokszor megszégyenít. Arra ösztönöz, hogy vágyjak tanulni tőle, és kívánjak olyan anyós lenni majd, mint ő.

Ha gyermekeid vannak, készülsz-e erre a “szerepre”? Ha anyós vagy, megnyerted-e a menyedet?

Testvér- barát

“Nézd az áldást, nézd meg egyenként „ hangzik egy régi ének soraiból, és nekem most a barátaim jutnak eszembe. Egy piros cetlit tartogatok a kezemben, már öt éve, hogy a Bibliámban hordozom, egy kedves baráttól aki azt írja „ az életben nem sok közeli kapcsolat adatik az embernek amely életre szóló és életet meghatározó- a miénk ilyen lett” . Igaza volt, a szavai ma is élnek, ajándékként kaptam őt Istentől.

Az élet különböző szakaszaiban temérdek emberrel találkozunk. Az arcok váltogatják egymást, némelyek szimpatikusabbak, fontosabbak, színesebbek lesznek egy egy időszakra, mások elhalványulnak, csak szürke, jelentéktelen figurák, akikre idő után már nem emlékszünk. Aztán van, hogy a színesebb arcok is megkopnak, elfakulnak egy idő után, bármennyire is ígérgetjük, hogy tartjuk a kapcsolatot, mert nincs már iskola, egyetem, elköltöztünk abból a városból. Ritkán vagy szinte egyáltalán nem találkozunk. De mégis, vannak olyanok is, akikre nem hat a távolság, más élethelyzet, és nemcsak , hogy nem fakulnak, de egyre szebb és szebb színben pompáznak. Ilyenek az Istentől kapott ajándék kapcsolatok, barátságok. Természetesen a rövid ideig tartó barátságokat  is Istentől kapjuk, és megvan ennek is az értelme. Tudni kell elengedni, értékelni azt a rövid időt amit kaptunk.

Dávid történetét olvasva felfigyeltem arra, hogy amikor Saul király udvarába került , Saul megszerette őt. Mégis, egy idő után, amikor már veszélyt jelent a trónja számára, akkor elmúlik ez a szeretet, és a király Dávid halálát keresi. Azt gondolhatjuk, hát valahol természetes is,  érthető, hogy már nem volt neki szimpatikus. Aztán, ahogy a történetet tovább olvassuk, megismerjük Jónatánt, Saul fiát, a trónörököst, akiről ezt írja az ige : „Jónatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét…Jónatán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1 Sámuel 18, 1-2 És tudjuk, hogy Jónatán végig hűséges marad Dávidhoz, annak ellenére, hogy tudta, elveszti koronáját. Olyan szépen bemutatja ez a történet az igazi barátság lényegét. Ha csak emberi szimpátia a barátságunk alapja, akkor elrepül, mint homok a szélben. Mert szimpatikus,  de jönnek olyanok akik szimpatikusabbak, akiknek jobb a társaságuk, akikkel épp egyezik az érdeklődési körünk, és már nincs energiánk fektetni a meglevő barátságainkba . Továbblépünk, függetlenül attól, hogy hívők vagyunk- e vagy sem. Sajnos, a saját életeben is van ilyen. Eszembe jut  tinikorom egyik kedvenc igéje : „ A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” Istentől tanuljuk a hűséget, magamat is bátorítom, legyünk hűségesek a kapcsolatainkban.

De ha valakivel egybeforr a szívünk, ha a bennünk levő Lélek önmagával találkozik a másikban, ha nem a saját, hanem az Isten akaratát keressük mindketten, akkor olyan barátságot kaptunk, ami életre szóló ajándék lehet. És tudjuk, hogy „ minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúság idején válik „ Példabeszédek 17, 17. Ez ajándék. Vigyáznunk kell rá, ha nehéz is néha. Mert minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok, a baráti kapcsolatokban is. De tapasztalatból mondom, hogy két évnyi neheztelő csend sem tudja elszakítani az igazi testvéreket egymástól. Van olyan, hogy mi kell elhordozzuk a másikat, van olyan, hogy minket kell elhordozzanak. Mint a négy barát, akik a ház tetejét is képesek voltak lebontani, hogy Jézushoz vigyék barátjukat. Milyen szép példája a kitartó, munkálkodó, határokat nem ismerő szeretetnek, barátságnak.

Bátorítalak benneteket, nézzétek meg, számláljátok meg a barátaitokat. Értékeljétek őket, az Istentől való ajándékokat. Legyetek hűségesek, törődöek, ha kell  magatokról lemondók. És ha nincs kit megszámlálni, akkor kérjetek, és legyen kész a szívetek arra, hogy kapjatok! J

Egy kiszáradt kút?

Nemrég úgy éreztem, hogy túl sokat kell adnom magamból, az időmből, a szeretetemből, az energiámból – másoknak. Pár nappal ezelőtt egy négyszemközti beszélgetés során sóhajtottam fel magamban az elején: Uram, kérlek segíts, mert valamit adnom kell, lemerülök a lelkem mélyére, de úgy érzem, mintha üres kútba nyúlnék! A fejemet mintha szorította volna egy vas abroncs, és egész lényem egy kiáltás volt: Jézus, segíts! Nagyon nem mindegy, hogy most mit mondok.

Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn 4,14

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” Jn 7,37-38

Isten az embert kapcsolatra teremtette. Azért formálta a föld porából, hogy az Ő dicsőségére legyen, hogy áldja és imádja a Szent Istent. Azért, hogy Vele kapcsolatban éljen, hogy hűvös alkonyatkor az emberrel társalogjon. A bűn mindezt elrontotta, és megszakította ezt az életadó, örömszerző kapcsolatot. És az ember ezt érzi. Érzi, hogy szüksége van valamire, ami örömet ad, ami békességet teremt, ami betölti hiányát. Szüksége van valakire, aki elfogadja, szereti feltétel nélkül, törődik vele. Sokan nem tudják, hogy igazából Istenre vágynak.

Isten a nőt is kapcsolatra teremtette. Legyen feleség, anya, szülei gyermeke, testvér, sógornő, barátnő, hamar fel tudunk sorolni egy jó néhányat. Hogyan tudjuk magunkat ennyi felé osztani? Hogyan lehetünk felüdítő forrás mások számára, akiktől nem panaszt, keserűséget, szeretetlenséget kapnak – attól függetlenül, hogy mit nyújtanak felénk?

Számomra a fenti Igék adtak választ. Nem lehetek felüdítő forrás, ha én nem vagyok nyitva Jézus Krisztus számára. Hiszen én is szomjazom, először nekem van szükségem arra a vízre, amit Ő tud adni. Vágyom arra, hogy buzgó víz forrása legyek, hogy ömöljön belőlem az élő víz folyama. Hogy túlcsorduljon.

Isten meghallgatta a sóhajomat annál a beszélgetésnél. Békességet adott, az Ő jelenlétének békességét. Tudjátok, azt a „bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (Mk. 6,50) békességet. Éreztem, hogy Ő ott van, hogy nem a saját értelmemre van szükség, hanem Ő az, aki eszembe juttatja az igéket, annak igazságait, hogy azt tovább adhassam.

Neked milyen heted volt? Kiszáradt kút voltál vagy bővölködő forrás?

A héten volt egy telefonbeszélgetésem, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. Egy barátnőm hívott fel, azt kérte, hogy imádkozzam érte. Nehéz harcban volt, éppen az anyósával került összetűzésben, jobban mondva egy hosszú ideje tartó féken tartott konfliktus , kimondatlan szavak vulkánja készült kitörni náluk. Ő mesélt, kiöntötte a szívét, én meg próbáltam épkézláb tanácsot adni neki. Ahogy beszéltünk adott ponton rám tört a felismerés, hogy mintha nem is neki, hanem magamnak beszélnék, azokkal az alapelvekkel, tanulságokkal bátorítottam őt, amiket Isten nekem is tanított amikor hasonló helyzetben voltam.

Nehéz helyzetbe tud állítani minket az, ha úgy érezzük igazságtalanul bánnak velünk, és meg kell védenünk magunkat. Nem azért mert nem lennénk a védekezésre  képesek, azt hiszem ez  velünk született emberi ösztön, de ha Isten kezébe tettük az életünket, ezt is le kell tenni, hogy ne mi harcoljunk magunkért, hanem Ő harcoljon értünk. És Ő sokszor nem úgy harcol, ahogyan nekünk jól esne. Nem tiporja szét lábbal az ellenséget előttünk, hanem első sorban velünk foglalkozik. Azt mondja ne haragudj rá, hanem tiszteld. Lásd meg, hogy bármennyit is vétett neked, ő is az én gyermekem. Mi lenne, ha előbb ide jönnél hozzám a kereszthez, hogy meglásd magad, és azt a mérhetetlen nagy kegyelmet amit kaptál tőlem, és amiért annyira hálás vagy, és utána tekintenél arra, aki megbántott, akire haragszol. Hát nem törpül el ilyenkor az ő vétke ? Tudod különbnek tartani őt magadnál „…alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Fil. 2, 3 ? Ha nem, szükséged van még időt töltened a kereszt előtt, Krisztus jelenlétében.

Nem könnyű kiengedni a kezünkből az irányítást. Emlékszem egy hasonló esetre, amikor én is megharagudtam anyósomra egy apróság miatt, és arra készültem, hogy ráuszítom a férjem, mondja meg neki jól a megmondani valót, tegye helyre, elvégre nem mehet ez így tovább. De harcaimban előbb az Atyámhoz mentem megerősítést kérni, Ő meg leoldotta rólam a harci felszerelést, és ezt mondta : „ Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk” Zsidók 10,24 Mondanom sem kell, hogy ez az ige leoldotta rólam a harci saruimat, de nem csak ezt tette. Isten figyelmeztetése, tanácsa és egyben feddése  felszabadított a rám nehezedett teher alól,  ami még ha rövid ideig is, de sorvasztotta a lelkem, és ezután boldogan tudtam megbocsátani és még jobban szeretni anyósomat mint előtte. És ahogy lehullt előttem az önsajnálat leple megláttam a másik személyt aki így, Krisztus vére alatt szép volt  számomra, és különb nálam. Sokszor vágyom arra, hogy csodákat lássak magam körül, aztán amikor Isten megszabadít a saját énemből akkor rácsodálkozom a csodára. Senki, csakis Isten képes arra, hogy a haragot, neheztelést örömre és szeretetre váltsa át.

Azt is megláttam a barátnőmmel való beszélgetésem során , hogy Isten fel tudja használni a sebeinket, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak a mások gyógyulására, és a mi pillanatnyi nehézségeink lehetnek eszközök az Ő kezében. Persze, ezt úgy írom, hogy megvannak a magam harcai ezen a területen, mert természetellenes, hogy kívánjak magamnak, családomnak bármit, ami nehézség, de  azért bátorítás látni, hogy „ akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál…” Róma 8, 28

Fantasztikus dolog az, hogy ha harcaink vannak, és elesünk, van bocsánat és helyreállás, ha pedig győzünk akkor tiszta kezeket emelve imádhatjuk Istent, Neki adva a dicsőséget.