Vívjak, vagy vívódjak?

Gyorsvonatként robogó hétköznapjaimban, lassan naponként felszólal valaki a környezetemben, és az anyósáról panaszkodik. Ezt a témát általában nem a dicséret fennkölt hangulata szokta körül lengni. Gyakran meg is kapom, hogy nekem könnyű, mert az én anyósom egy tündéri nő.

Kérdezgettem a környezetemben élő nőket, mi zavarja meg az anyósukkal való kapcsolatot. Többnyire a következő válaszokat kaptam:

Ideges leszek minden alkalommal, amikor így kezdi a mondanivalóját:
– látod, én így szoktam…
– nem szólok bele, de…
– nem azért mondom, de…
– csináld, ahogy akarod, de…
– a kisfiam/kislányom úgy szereti, hogy…
– a te édesanyád nem tanított meg arra, hogy…?

Lehet, naivitás a részemről, de nem gondolnám, hogy a mondat kezdés provokálja a konfliktust. Úgy gondolom, és ebben talán egyet is értünk, hogy mindannyiunk életében vannak olyan mélyre temetett események, érzések, amit időnként próbálunk a feledés homályába száműzni. Nevezzük ezeket „érzelmi vakfoltnak”. Talán a kritikus helyzetek abból adódnak, hogy valamelyik – esetleg fel sem ismert – érzelmi „vakfoltunkra”, mélyre temetett tulajdonságunkra tapintottak rá. Ilyenkor automatikusan beindulnak a megszokott védekező mechanizmusaink, és megkezdődik az egymás bosszantásának végeláthatatlan köre.

Könnyű ráhúzni ezt az elképzelést azokra, akik nem ismerik Krisztust, de valljuk be, hívő nők között is törékeny az anyós kapcsolat. Természetesen nem csak az érzelmi vakfoltjaink, hanem a fizikai körülmények is (pl: ha több generáció lakik együtt) is befolyásolhatják e kapcsolat jellegét.

Tegyük fel másképp a kérdést – Én, Krisztus iránt elkötelezett nő, miben lehetek különb az anyósommal való kapcsolatomat illetően?

  1. Ha igazán szeretni akarsz valakit, akkor nemcsak őt magát, hanem a családját is szeretned kell. Meggyőződésem, hogy legkönnyebben úgy utáltathatod meg magad valakivel, ha rossz véleménnyel vagy a családtagjairól.

A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4)

Gyakorlati vonatkozás – az anyósoddal való kapcsolatodban is éreztesd a férjed iránti szeretetedet, tiszteletedet. Ha azt látja, hogy elkötelezett, tiszteletet adó társa vagy a gyermekének, a Te hibáidat könnyebben elnézi majd.

  1. Őrizd azokat az értékeket/hagyományokat, amiket a férjed az Ő családjából hoz.

Az igaz házában nagy kincs van” (Példabeszédek 15:6a)

Gyakorlati vonatkozás – én egy kis családból származom, férjem ezzel szemben nagyobb családi háttérrel rendelkezik. Eleinte nagyon furcsa volt a sok családi találkozó, de az az összetartás és szeretet, ami az Ő családjukat jellemzi, megőrizendő kincs.

  1. Ha hibákat látsz, vagy néha csalódsz, ne feledd, Ő is egy bűnös ember, aki kegyelemből él.

Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Róma 3:23)

Gyakorlati vonatkozás – időnként óhatatlanul csalódunk egymásban. Talán szándékosan keressük a hibát, vagy esetleg véletlenül tűnik fel, de egy biztos: hiba mindig van. Ilyenkor a csalódásunkat, megbotránkozásunkat fel kellene cserélni a megbocsátással, elengedéssel, mindvégig, alázattal beismerve, hogy mi sem vagyunk különbek.

  1. Szándékosan ne keresd a hibát, tudatosan kutasd a Benne megjelenő Krisztusi tulajdonságokat.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Korinthus 5:17)

Gyakorlati vonatkozás – ez egy izgalmas felfedező játék. Megláttad már az anyósodban azt, ami a Krisztusra emlékeztet? Ezeket tartsd számon, ne a hibákat.

  1. Ne félj megfogalmazni Neki, hogy mit tisztelsz, vagy szeretsz Benne.

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Gyakorlati vonatkozás – nem a bátorítás kultúrájában élünk, de ha képes vagy elismerni Őt, akkor az erősíteni fogja a kapcsolatotokat.

  1. Ne feledd, a mostani viselkedéseddel örökséget hagysz hátra!

Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltárok 10:5)

Gyakorlati vonatkozás – gyerekeid előtt a reakcióid, kapcsolat-mintáid olyan példák, amire támaszkodhatnak, vagy amit majd el akarnak kerülni. Milyen örökséget hagysz hátra?

Lombos Andrea

Napi 15 perc?

„Sok keresztény családban felnövő fiatal érzi úgy, hogy az egész kereszténység sokkal unalmasabb, mint a világ. Unalmas a bibliaolvasás, nem lehet érteni belőle semmit, a plafonnak imádkozni nincs értelme, a dicséretek és az istentiszteletek pedig olyan egysíkúak. Miért gondolja ezt sok fiatal? Valóban így van?”

Kedves olvasóm! A június 26-i, Budapesti Hit Rádióban elhangzott sorokat olvashattad. Én nem ilyen háttérből származom, de ennek ellenére időnként, mintha olyan nehéz lenne elő venni a Bibliát. Mivel, már többször olvastam, többnyire tudom a történetek végkifejlettét, és ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy felszínesen olvassam a kijelölt részeket. Máskor pedig, egy adott résznél refrénszerűen ugyanaz az üzenet jut eszembe, hiába erőlködöm.

„Kedves Ürömvölgyi öcsém!

Azoknak az embereknek, akik közt védenced forgolódik, az a tulajdonképpeni bajuk, hogy „csak” keresztények.

(Részlet C. S. Lewis Csűrcsavar levelei c. könyvéből)”

Csak emberek vagyunk, akik néha, csak keresztények, mert a saját természetünkkel szembeni viaskodásunk gyakran felemészti azt az energiát, amivel örvendezhetnénk az életünk kincseinek.

Az, hogy kik is vagyunk igazán, legjobban a csendességeinkben tükröződik. Mindig új üzenetet szeretnénk? Valamit, ami megmozgatja a földet? Azt hiszem, nem az a lényeg, hogy egy könyvet olvassunk, hanem az, hogy egy kapcsolatot ápoljunk, vagy teremtsünk. De, mit mond Isten?

„Aki ismeri az én parancsaimat és megtartja azokat, az szeret engem.” János 14:21

Különös erőlködés nélkül is, a kapcsolat ismeretet szül. De, a hétköznapjaink tele vannak futó kapcsolatokkal, hiszen a sok elvárás, a családi élet, vagy természeti adottság miatt, többnyire felhígulnak a barátságaink. Miért? Mert nincs időnk leülni, beszélgetni… Minden kapcsolatápolás lényege az, hogy időt szánunk az érintett személyre. Így van ez Istennel is, egy kis különbséggel: Neki mindig van ideje Rád! Neked napi hány perced van Rá?

Szokták mondani, hogy: valamit-valamiért. Ha azt szeretnéd, hogy jó kapcsolatod legyen Istennel, akkor szánj időt rá. Ha sok a tennivalód, ne a csendességeiden spórolj.

„Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy …” Részlet a Jelenések könyvéből 2:19

Ezeket a sorokat Isten a gyülekezeteknek címezte, de az, hogy „tudom a te dolgaidat” igaz rád is és rám is.

Néhány szó a Bibliaolvasás csapdáiról:

  1. Prekoncepció: minden felekezetnek, irányzatnak, de gyakran nekünk is meg vannak a hangsúlyaink. Jártál már úgy, hogy két mondat után tudtad, hogy ennek a történetnek mi a mondanivalója?
  2. Kiragadni valamit: szeretnél választ kapni egy kérdésre? pillanatok alatt meglátod azt a mondatot, amit szeretnél hallani…
  3. Amikor a Személyt nem látom, csak a történéseket: intellektuális megközelítésben szoktál olvasni mindent? A Biblia valóban érdekes-összetett könyv, de minden sorában ott van az, Aki a legjobban szeret téged. Kár lenne ezt nem meglátni.
  4. A nap végén, fáradtan menni be a belső szobába: fizikai körülmények, saját állapotunk elengedhetetlenül fontos.
  5. Kattogás: amikor nem tudod lecsendesíteni az elmédet. Pl: közben mosol, és fél füllel hallgatod, ahogy a gép centrifugál, majd azon kezdesz gondolkodni, hogy mennyi van még hátra a mosásból….

Nem szándékozom az összest felsorolni, de szeretném kiemelni, hogy ezek csak akadályok, nem legyőzhetetlenek.

„… a faott maradahová dől.” Részlet a Prédikátor könyvéből 11:3

Ne feledd, változásokat csak a földi életben lehet elérni. Ne engedd, hogy a saját célkitűzéseid fontosabbak legyenek, mint az Istennel való kapcsolatod ápolása.

 

Lombos Andrea

Sodródás az elszigetelődés felé

Néhány hónapja találkoztam egy frappáns megfogalmazással, ami időközönként újra és újra átjárja a gondolataimat. Most ebből szeretnék kiindulni.

„Sosem lehetünk annyira naivak, hogy a házasságot a bűnbeeséssel szemben menedéket nyújtó révnek tekintsük… az élet legsúlyosabb küzdelmei a bűnbeesés által leginkább érintett kapcsolatban – a házasságban – következnek be.” (Dan Allendar és Tremper Logman – Intimate Allies)

A legtöbb házasság a felfedezés reményével és a közös élet örömével kezdődik, ám nem minden házasságból lesz remekmű.

Hadd hozzak egy élet-példát, most név nélkül:

„Azt hittem remek férj és apa vagyok… Azt mondtam volna bárkinek, hogy a házasságom egy 1-től 10-ig terjedő skálán 10-es, és a feleségem garantáltan egyetértene ezzel.” Férj

„Én pedig alighanem 1-est adtam volna, mert arra gondoltam: Hogyhogy nem tudod milyen rosszul állunk?” Feleség

Mi történik ilyenkor? Mi romlik el?

Talán az az egyik ok, hogy a házaspárok nem tulajdonítanak kellő fontosságot a házasságuknak? Én azt tapasztalom a saját életemen, hogy az ördög egyik stratégiája, hogy igyekszik köznapivá tenni az emberi létet, és megpróbál elszigetelni minket egymástól, azt a látszatot keltve, mintha mindezt az időhiány, a munkahelyi követelmények, vagy a pénzügyi gondok okoznák. Talán Te is megfigyelted már, hogy amennyiben nem ápoljuk és gondozzuk szeretettel és határozottan a házasságunkat, elkezdünk távolodni egymástól. Nemsokára együtt élünk, de egyedül. Ilyenkor szokott megjelenni lelki szemeink előtt a vészvillogó, hiszen többnyire sikeresen elhitetik velünk, hogy az életben a boldogságunkat kell a legfontosabbnak tartanunk. Itt már fülön is csíphetjük az önzést! Mennyire igaz – Az élet legsúlyosabb küzdelmei a bűnbeesés által leginkább érintett kapcsolatban – a házasságban – következnek be.

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Efézus 6: 12

A házastársi elszigetelődést tovább bonyolítja a házastársak közti különbség is. A nagy viták többnyire apróságokból indulnak ki. Mikor volt utoljára ilyen vitád? Mélyebb ok is rejlett a veszekedés mögött?

„A különbségek az érdességünk lecsiszolásának isteni eszközei” Bryan Carter

Én teljes szívből hiszem, hogy az elszigetelődés legyőzhető, ha a megfelelő időben megfelelő döntéseket hozunk, és megtesszük az egységet építő erőfeszítéseket.

„Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” Efézus 6: 10-11

Lombos Andrea

Ti adjatok nekik enni

„Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Gyertek el velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis annyi ember járt arra, hogy még arra sem volt lehetőségük, hogy egyenek.
Így tehát hajóba szálltak, és elmentek egy csendes helyre.
De sokan látták, hogy elmentek, és felismerték őket. Ezért minden környező városból szárazföldön futva tették meg az utat, és előbb odaértek, mint Jézus és a tanítványai. Amikor Jézus kiszállt a hajóból, meglátta a nagy tömeget. Megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Úgyhogy sok mindenről kezdett el nekik tanítani.
Addigra már beesteledett, ezért odajöttek hozzá a tanítványai, és így szóltak: „Ez egy elhagyatott hely, és késő van már. Küldd el a népet, hogy elmehessenek a környező településekre és falvakba. Hadd vegyenek valamilyen ételt maguknak!”
De Jézus erre így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Ők ezt mondták: „Úgy gondolod, hogy vegyünk nekik kétszáz ezüstpénz értékű kenyeret, hogy enni adjunk nekik?”
„Hány kenyeretek van?” — kérdezte tőlük. „Menjetek, és nézzétek meg!” Miután megnézték, így szóltak: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”  Akkor megparancsolta a tanítványainak, hogy csoportokban ültessék le az embereket a fűre.
Azok le is ültek száz és ötven fős csoportokban. Jézus kézbe vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, hálát adott Istennek, és megtörte a kenyereket. Majd átnyújtotta tanítványainak, hogy adják át a népnek. Ezután a két halat is szétosztotta közöttük. Mindenki evett belőle, és jóllaktak.
Evés után tizenkét kosár maradékot gyűjtöttek össze a kenyérből és a halból. Ötezer volt azoknak a férfiaknak a száma, akik ettek a kenyérből.” Márk ev. 6: 31-44

Egy olyan időszak van a hátam mögött, amikor belefáradtam a kapcsolataimba. Igen, csúnyán hangzik, de megtörtént. Túlterhelődtem. Nem szerettem volna hátat fordítani azoknak, akik felé addig szolgáltam, és akiket a szívemen hordoztam, egyszerűen csak láttam, hogy nem vagyok elég. Nem tudom senkinek betölteni a szükségeit, hiába is indul fel a szívem. Fájt, hogy arra sem vagyok elég, hogy a gyermekeim, a férjem szeretetéhségét csillapítsam. A közöny kikezdte a lelkem, és utálom ezt az érzést.

Aztán hívott az Ú magához, mint a tanítványait akkor egy lakatlan helyre, pihenni, feltöltődni. Úgy szerettem volna megpihenni, csak Ő meg én, ne gondolni most senki másra, csak engedni, hogy tápláljon, szeressen az Isten. Álltam a térdeimen, és ahogy imádkoztam csak jöttek és jöttek elém az emberek, akikkel nem szerettem volna még gondolatban sem foglalkozni. Felsorakoztak előttem a problémáik, nehézségeik, a fájdalmuk, a magányuk. A lehetőségeik, amelyek bátorításra, felfedezésre várnak. Életek, akikért felemelt kézzel kellene harcolnom. Annyian éheznek Isten szeretetének kenyerére.

Kifakadtam. Uram, én is éhes vagyok, és fáradt! Mit kezdjek ezekkel az emberekkel, akiket elém hoztál? Nem megy ez nekem! Már az is örömmel töltene el, ha a magam terhét elbírnám egyenes derékkal.

Aztán olvasni kezdtem az Igét, és a fenti történethez jutottam. Megszólított az Úr.

„Ti adjatok nekik enni!”

Úgy érted én, Istenem? Ez vicces. Annyira, mint az öt tarisznyában zötykölődött kenyérke és a két halacska.

Tovább olvastam. Azon a kevés kis semmin, amivel egy éhes férfi is csak diétásan tudta volna csillapítani az éhségét,  és az engedelmes cselekvésen keresztül megnyíltak a menny csatornái. Öt kenyérből és két halból több mint ötezer éhes gyomor lakott jól. Ott, akkor.

És itt? Nem az számít, hogy mim van és az én jól átgondolt véleményem szerint az mire elég. Nem az én szeretetem, nem az én jóságom az ami számít. Az sosem lesz elég. Nem én számítok, hanem az Isten:

aki  a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek” Gal. 3:5
„mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Róma 5:5

Újra és újra emlékeztetni kell engem arra, hogy ami működött az eddig is csak akkor működött, amikor a Forrásra voltam csatlakozva. És ez a forrás kiapadhatatlan. Túláradó. Túlcsorduló. Tizenkét kosár maradék beszél erről. Isten ereje, kegyelme, szeretete több mint elég. Nem csak nekem, s az enyéimnek. Elég azoknak is, akiket rajtam keresztül is szeretne megelégíteni, felüdíteni, áldani az Isten.

Összecsuktam a Bibliát, épp indulnom kellett. Gyorsan megköszöntem Istennek, hogy olyan világos és érthető volt a bátorítása és figyelmeztetése:

Elnyámmoghatok a kis morzsáimon, oszthatom, szorozhatom azt, amim van s azt is, amim nincs. Ragaszkodhatok a magányomhoz, a fáradtságomhoz, az önzésemhez. De ha odateszem újra meg újra engedelmesen Jézus kezébe azt amim van, s ami vagyok, hogy kezdjen velem valamit, akkor csatornája lehetek annak az Istennek, aki ötezret vendégelt meg öt kenyérből és két halból.

Kiléptem a lakásból, és ahogy végeztem a feladataimat Isten szeretete felüdítette a lelkemet, elárasztotta. Ötletek, megoldások, szavak születtek a szívemben, reménységgel és örömmel tudtam gondolni a kapcsolataimra. Jó volt emberek közé menni, és újra meg újra azon kaptam magam, hogy önkéntelenül mosolygok, még az idegenekre is.

A kegyelem elég neked is, aki úgy látod, nem sok van éppen amit adhatnál fizikailag, szellemileg. A Forrásra, csatlakozva a menny csatornája lehetsz!

Facegloria

Órákat töltünk a számítógép előtt, ha kell, ha nem. Többnyire azzal kezdjük a napot, és nem ritkán azzal is zárjuk. Manapság, az életünk minden részletét bitekre tudjuk bontani, és másodpercek töredéke alatt annyi emberrel osztjuk meg, ahánnyal szeretnénk. Közben egyre kevesebb a személyes találkozás, a valódi értékes kapcsolat. A szülinapi jókívánságok is olcsóbbak, már fel sem hívjuk egymást. Ha nem vagy ott Facebookon, az szinte sokak szemében olyan, mintha nem is léteznél! Ha ezernél kevesebb barátod van, ha csak páran lájkolják a posztjaidat, máris csökken az önbizalmad. Ha egyedül érzed magad, megosztod azt az idővonaladon és várod, hogy vigasztaljanak… Ha történt veled valami csodálatos, arról is mindenkinek tudnia kell…

Egyszóval, ebben a nárcisztikus világban létrejött egy új kommunikációs tér – az online tér. Ezzel megváltozott a beszélgetés stílusa, mert ez egy szűkített kommunikációs helyzet (habár léteznek hangulatjelek, mégis hiányzik a metakommunikáció). Továbbá gyakran félreértjük egymást, mert mondat töredékekben beszélgetünk, illetve ismert neurológiai tény, hogy az agyunk a mondatban hiányzó részeket 4 másodperc alatt kitölti fantáziával. És sorolhatnám, hogy még mennyi mindent megváltoztatott (tekintély, tisztelet, stb.) az, ami a mindennapjainkat átitatja. Közben mi is változunk, mert behatol az offline életünkbe. Felmerül most itt a kérdés, hogy milyen az internethez, világhálóhoz és a virtuális világhoz való helyes keresztény hozzáállás? Nem szándékozom azt ecsetelni, hogy jó dolog-e az internet, vagy butaság-e a Facebook, engem csupán az érdekel, hogy én, mint hívő jó használom-e mindezt vagy sem?

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” 1.Tesszalonika 5: 21

Hogyan jelenthet veszélyt a Facebook, ami csupán azt mondja magáról, hogy „segít kapcsolatot tartani ismerőseiddel”? Hogyan változol, miközben ezeket és ilyen eszközöket használsz? Feltételezem, hogy hallottál már a Bibliaolvasó programokról, lehet, van is egy ilyen applikáció az Iphone-odon vagy  az Androidos telefonodon. Jómagam mindig is szerettem kézben tartani a könyveket, érezni a lapok érdes tapintatát, hallani a lapozás susogást, vagy érezni egy régi könyv illatát. Így volt ez a Bibliámmal is. De, képzeld, egy idő óta én is el kezdtem használni az egyik Bibliaolvasó applikációt. Nyaralások, egyéb utazások alatt nem kellett attól tartanom, hogy elfelejtem bepakolni. Sőt, a férjemmel is könnyebb volt csendességet tartani, hiszen így mindig volt nálunk egy Biblia. Be kell ismernem, azon kaptam magam, hogy úgy ugrálok csendesség közben, mint a weben. Ennek köszönhetően az, amit olvastam nem ment át egy elmélyülési folyamaton. Amikor ezt felismertem, nagyon elszomorodtam! Tudod miért? Mert az információ birtoklása, az nem tudás, nem ismeret. Sajnos, ha nem tudjuk ezt a netes lelki ugrálást kezelni, akkor csökken, szűkül, torzul az Isten ismeretünk, kérgesedik a lelkünk.

Előnyök és hátrányok között kell megtalálnunk az aranyközéputat, mint annyi másban is. Veszélyes fegyverré is válhat, viszályok és félreértések forrásává, rossz szándékú, idegen emberek eszközévé. Másrészt viszont hívő közösségek, mélyen vallásos emberek találkozóhelyévé is! Lekönnyítheti a kommunikációt az emberek között, de meg is mérgesítheti azokat. Éberen közelíteni minden információhoz – ez a titka mindennek.

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” 1.Tesszalonika 5: 21

Használjuk arra, amire kell, de legyen ott a helye életünkben, ahol lenni kell! Istennel való kapcsolatunk és embertársaink előtt… és ne feledjük: nem lehet mindent „letölteni” a virtuális világból. Vannak dolgok és érzések, amelyek csak úgy értékesek, ha a valós világban éljük meg őket!

A 25-plusz rendezvények margójára

Távol álljon tőlem, hogy bírálattal illessem azokat, akik ilyen rendezvényeket szerveznek, vagy részt vesznek rajtuk. A szükség, ami miatt létrejöttek, ordító, és egyre növekszik. Ez egyfajta válasz rá. Az igaz, hogy számomra értelmezhetetlen.

Próbálom megérteni, de nem megy. Mert miről szólnak ezek a konferenciák, esték, keresztyén társkeresők, wellnesshétvégék? Arról, hogy legyen olyan fórum, ahol a 25 év feletti keresztyén egyedülállók találkozhatnak.

Én egyetlen ilyenen vettem részt anno, csoportosan és 25-mínuszosan, de még így is nagyon kellemetlen volt. Ugyanis egy “sima” ifjúsági rendezvényen még megvan az embernek az az illúziója, hogy ide az emberek nem csak társat keresni jönnek, hanem esetleg az Ige kedvéért. Na, egy ilyen rendezvényen elszáll minden ilyesfajta illúzió. Rettenetesen kényelmetlenül éreztem magam, mintha valami furcsa betegségben szenvednék, és összegyűjtöttek volna a sorstársakkal. De nem az a célom, hogy bíráljam a rendezvénytípust. Lehet, hogy másnak tetszik az ilyesmi, és az én lelkivilágom nem megfelelő ehhez.

De azt nem értem, hogy az emberek komolyan azt gondolják, hogy azért van ennyi egyedülálló, mert a fiatalok nem tudnak találkozni? Mert ezek a programok ezt sugallják.

Ne lenne lehetőség találkozni a huszonegyedik században? Mikor van autó, busz, vonat, repülő? Mikor itt az internet, a facebook? Mikor a fiatalok nem maradnak a kis falujukban, hanem gimnáziumba, egyetemre mennek más városokba, új ifjúsági csoportokhoz csatlakoznak, ifjúsági programok tömkelegére járnak? Amikor a munkánk, a hobbink miatt rengeteg emberrel kell kapcsolatba lépnünk, utaznunk, továbbképzésekre járnunk? Ez most komoly?

Ha valóban az lenne a gond, hogy a fiatalok nem tudnak találkozni, akkor már rég kihalt volna az emberiség, tekintve, hogy a mostani 20-as, 30-as generációhoz képest milyen esélyei voltak a szüleinknek, nagyszüleinknek.

És mégis, mintha ez lenne az egyetlen válasz sok közösségben, hogy ilyen programokra propagálják a fiatalokat.

Nem akarok úgy tenni, mintha minden választ tudnék erre a nagy kérdésre, de van pár ötletem azon kívül, hogy “nem tudnak a fiatalok találkozni” – ezekre viszont nem orvosság egy-egy ilyen rendezvény.

Az a baj, hogy nincs már szükségünk egymásra. Dolgoznak a férfiak és a nők is, mindenki megkeresi a maga kenyerét, lakik a maga kis otthonában. Nincs szükségünk egymásra anyagilag, talán még zavarna is, ha jönne valaki, és megbolygatná a jól megszokott kis rendet. Lehet a szülőknél lakni, lehet testvérrel együtt lakni, lehet lakótársat szerezni, ha mindenképp szeretnénk valakihez szólni, és nem állunk annyira jól. Lehet ételt rendelni, anya majd otthon kimos.

Persze, vannak érzelmi, meg szexuális szükségleteink is. Ezek erősebbek, fájnak is néha. De ezeket is megoldja az ember. Az együttjárás teljesen rendben van a gyülekezetekben. Ezzel ki lehet elégíteni az érzelmi szükségleteket egy-két-öt emberrel. A testieket reméljük, nem – de időnként azokat is. Csak egy kicsit. Ha azt mégsem, akkor ott van az internet. Esetleg a pornó. Az önkielégítés. Szerelmes regények. Flört a kollegákkal – vagy ha nem flört, akkor “jó barátság” a másik nemmel.

Az a baj, hogy az egész párkapcsolat-dolog kezd afféle “l’art pour l’art”-jelenséggé válni. Ismeritek ezt, ugye? Én annak idején magyarórán teljesen kiakadtam tőle, hogy létezik a “művészet önmagáért” (amúgy sem voltam nagy bölcsészlélek). Miért is van a párkapcsolat? Azért, hogy jól érezzem magam. Hogy legyen valaki, aki szeret, meg akit szerethetek. Aki megadja, ami kell nekem. Aki pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Szerelmes vagyok a szerelembe. L’art pour l’art.

pink-roses

A Biblia nem egészen így ír a házasságról. Hanem olyasféléket, hogy van benne szeretet, meg tisztelet, hogy egymás javát kell kölcsönösen keresnünk, hogy legyen fontosabb a másik, mint mi magunk, és hogy ennek az egésznek a fő célja, hogy Krisztus és az egyház kapcsolatát kiábrázolja itt a földön.

Mióta Jézus középpont helyett egyfajta asszisztens lett a keresztyének között, azóta ugyanazt csináljuk, mint a világ. A világban az a trend, hogy akarjunk mindent magunknak, de lehetőleg mi ne adjunk sokat cserébe. Egy kapcsolat pedig igencsak sok befektetést igényel.

Ha az lenne az alap, hogy Jézus az életem középpontja, hogy megvan a tőle kapott célom, akkor máris lenne egy sokkal szilárdabb kiindulópontunk. Mert akkor máris nem önmagam szórakoztatására és igényeim kielégítésére kell a másik ember. Hanem azért, hogy összefoghassunk ketten valamiért, amit Isten speciálisan kettőnkre bízott. És azért, hogy ketten, kicsiben kiformálhassuk Jézus és az egyház képét. Micsoda cél!

Azt látom, hogy a társtalan fiatalok rengetegen vannak mindenhol. Lézengenek egymás mellett. Sóvárognak, sokszor keserűek. Méregetik egymást. Nem tetszenek egymásnak. Sok esetben fel nem foghatom, mi kellene még. Milyen extrát keresnek még? Nem találják azt az extrát sok-sok év alatt sem.

Az a baj, hogy nem ismerjük Isten vezetését. Nem egyszerű, az biztos, pláne nem ilyen nehéz kérdésben. De sokszor esélytelen is keresni. Isten vezetését nem lehet úgy megérteni, hogy nem jó célokra akarom használni a párkapcsolatot. Sem úgy, hogy az igényeimet folyamatosan a Biblia által illegálisnak minősített forrásokból elégítem ki. Hogy összevissza járogatok emberekkel, hogy folyton “vadászok” mindenkire, aki új arc. Hogy Jézust asszisztensként kezelem (Uram, kérlek, tedd meg ezt és ezt, add meg azt és azt).

Meg az is baj, hogy sokan ebben a rózsaszín-szerelmes-kultuszban élünk. Hogy várjuk azt a bizonyos rózsaszín érzést, és ha az nincs, akkor nincs is értelme. Szerintem is fontos a szerelem, és hiszem, hogy Isten akarja is adni, sőt, azt is hiszem, hogy kell a párkapcsolatba. De először várni a szerelmet, hogy majd az alapján lehessen dönteni, nem túl praktikus. Egyrészt, mert néha a legkevésbé megfelelő személyekbe szeret bele az ember. Másrészt, mert nem egy embert ismerek (férfit is, nőt is), akinél előbb jött a vezetés, aztán a szerelem. És ha ők azt mondták volna, hogy szóba sem jön a másik, mert nem vagyok belé szerelmes, nem érzem azt a bizonyos dolgot, amit érezni szeretnék? Jópár nagyszerű házasság helyett lenne még számos boldogtalan egyedülálló.

Annyira jó lenne, ha nem egymást méregetnénk a húspiacon, mint a világban szokás. Hanem lenne egy Istentől kapott, szilárd identitásunk. Meglenne az életünk tökéletes központja: Jézus, és az elhívás, amit tőle kaptunk. Első körben mindenkinek az, hogy szeresse a felebarátait, és hogy mentse őket, aztán kinek-kinek speciálisan, amit kap. Tudnánk, mire való a házasság: önmagunkat odaadni egy másik embernek, egy másik emberért teljesen, és kiábrázolni az Úrral való kapcsolatot. És mindezek után tőle kérdeznénk: Uram, ki az, aki ebben a munkában társam lehetne, akinek ebben a munkában társa lehetnék? Ki az, akivel legjobban tudnék “kiábrázolni”?

Van az az Ige, hogy

"keressétek először az Ő (Isten) országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt. 6,33). 

Ne fordítsuk meg a sorrendet. Ne a ráadásért éljünk, ostoba dolog lenne.

Kontraszt

A broken heart, with a the silhouette of a woman in the left half, and the silhouette of a man in the right half. All colors used in the .eps are CMYK Global.

“A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10)

Isten megengedte, hogy az elmúlt időszakban közelebbről lássam a tolvaj pusztítását. Olyan családban nőttem fel, ahol a szülők Isten igéjéhez igazodtak, az Ő szeretete volt a naponkénti forrásuk, ahonnan erőt és bölcsességet merítettek az élet dolgaihoz. Szüleim házassága nem volt válságban, otthon nem voltak veszekedések, a vitatkozásoknak is a vége mindig megbékélés volt. Minket, gyerekeket is erre neveltek. Isten oltalma és szeretete kísérte végig gyermekkoromat. Ilyen családra vágytam én is. Elfogadtam Krisztust személyes megváltómnak, tudtam, ez lesz az az út, amelyen igazán boldog leszek. És nem csalódtam, hiszen Isten megtartja az ígéreteit. Ő soha nem csap be. Bővölködő életet ígért, és meg is adta. Hálás vagyok, hogy hívő férjem lehet, és egyetértésben, szeretetben nevelhetjük gyermekeinket. Mindketten Isten igéjéhez akarunk igazodni, és így nincs olyan, hogy ne jutnánk közös nevezőre. Most még jobban értékelem ezt.

Három nő. Azonos korosztály, hasonló családi felállás, férj, gyerekek. Mindháromnak válságban van a házassága, mert ott a tolvaj. Ott a tolvaj, és az csak azért jön, hogy ellopja a mindennapi örömöket, ellopja az alázatot, ellopja az egymás iránti hűséget, ellopja a hitet. Hogy kiölje a szerelmet, hogy megölje a kapcsolatot. Hogy elpusztítsa a gyermekek biztonságérzetét, hogy elpusztítson minden szép emléket. Fáj a szívem ezért a három nőért és családjukért. Fáj a szívem a pusztítás láttán. Fáj a szívem a gyermekekért.

Tudom, hogy mindegyik helyzetben az lenne a megoldás, ha jönne Krisztus. Az a csodálatos, hogy Ő nem csak a semmiből tud egy csodálatos életet felépíteni, hanem az elrontott életeket is újjá tudja tenni. Ő tud igazán életet adni. Nála bőség van. Az az imádságom, hogy az Úr Jézus megállítsa a pusztítást ennek a három nőnek az életében. A szavaim keveset érnek, hiszem, hogy az imáim sokkal többet.

Ismersz-e válságban lévő házasságokat? Imádkozz ma értük!

Válságban van a házasságod, a családod jövője? Hívd Jézus Krisztust. Ő jön, és mindent megváltoztat. Nem lesz könnyű út, de Nála bővölködő élet vár. Keresd, kutasd, amíg megtalálod Őt. Benne soha nem fogsz csalódni, és ezt Ő mondja:

„Izráelnek erőssége pedig nem hazudik” (1Sám 15,29)

…meg még sokan mások, akik hiszünk benne!

A legszebb kapcsolat

ring

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,21-22)

Csodálatos az Isten személye. Ő az Alkotó, a Teremtő, Ő a szuverén és a mindig tökéletes döntéseket hozó Isten. Kiválasztott magának egy népet, hogy rajtuk mutassa meg dicsőségét, személyiségének sokoldalúságát, mérhetetlen hatalmát. Ő soha nem téved, amit kimond, az úgy lesz. Az Ő saját népe viszont hűtlen volt a szövetséghez, ez a nép, akit annyira szeretett, akiket csodákon át hordozott, ez a nép megtagadta Őt. És ott, a tagadás és becstelenség közepette, Isten mégis ilyen gyönyörű és meglepő szerelmi vallomást tesz. Nem a nép erényeit dicséri fel, hanem megújítja a szövetséget, megerősíti kijelentését ismét.

Eljegyezlek magamnak. Szövetséget kötök veled. Szeretetkapcsolatot létesítek veled. Amit kimondok, azt mindig beteljesítem. Eljegyezlek magamnak örökre. Az enyém vagy örökre. Nem tagadlak meg, akárhányszor is tagadsz meg te engem. Én örökkévaló vagyok, te mulandó. És mégis, nekem van hatalmam neked is örök életet adni. – Tényleg tudatában vagy a mulandóságodnak?

Eljegyezlek magamnak az igazság ajándékával. Igazság nélkül nincs igazi kapcsolat. Isten igazsága nélkül nincs eljegyzés. Ismered az Ő igazságát?

Eljegyezlek magamnak a törvény ajándékával. Vannak szabályok, amelyeket én hozok. Szeretem a rendet. Kijelentett törvényem nélkül nincs eljegyzés. Te nem tudod betartani a törvényemet, én viszont nem engedhetek belőle. Ismered az Ő törvényét?

Eljegyezlek magamnak a szeretet ajándékával. Az én szeretetem nem olyan, mint a tiéd. Az én szeretetem tökéletes és hűséges. Az én szeretetem megtart téged is. – Megtapasztaltad már az Isten szeretetét?

Eljegyezlek magamnak az irgalom ajándékával. Erre nagy szükséged lesz. Az én irgalmam és kegyelmem nélkül már rég az örök gyötrelem helyén lennél. Kegyelmem megújul feletted minden nap. – Felmérted,, hogy mekkora szükséged van az Ő kegyelmére? Értékeled Isten kegyelmét?

Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával. Te nem látsz engem, nem lakom kézzel csinált templomokban, kézzel faragott szobrok nem képesek befogadni személyemet. Sőt, megtiltottam, hogy valamiféle ábrázolást próbáljanak nekem tulajdonítani. Nem láthatsz, de műveimből felismerhetsz, nem láthatsz, de kijelentettem magam az Igében. Kijelentettem magam egyszülött Fiamban. Aki látta Őt, látott engem, és hitt. Hit nélkül lehetetlen nekem tetszeni.

Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, olyan hittel, mely elengedhetetlen a kapcsolatunk létrejöttéhez és fenntartásához.

Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismersz Engem. Megismersz, és irgalmamból élni fogsz. Megismersz, és igazán szeretni fogsz. Megismersz, és törvényem és igazságom felettébb drága lesz neked. Megismersz, és dicsérni fogsz egy örökkévalóságon át. Valójában erre teremtettelek.

Arra van időm, amire szakítok időt?

Mihez hasonló az élet? Talán egy rendkívül kiszámíthatatlan autópályához. Gyorsan végig szaladunk rajta, sokszor még mi magunk is taposnánk a gázpedált, hogy hamarabb oda érjünk egy-egy állomásra. Máskor váratlan kanyarok tárulnak a szemünk elé, és így abszurd helyzetekben találjuk magunkat. Miközben vágtatunk egyik állomásról a másikra, úgy tűnik, hogy mindenre van időnk.

time

Arra van időm, amire szakítok időt” – hallottad már ezt a bölcsességet? Nekem sokszor eszembe jut ez a mondás. Első hallásra talán igaznak tűnik, de a gyakorlatban nem mindig így van ez.

Ezek szerint elroboghatnak mellettünk értékek úgy, hogy nem tehetünk róla?

A mai túl modernizált világban Csitáry-Hock Tamás szavai újra értelmet kapnak: A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.

Most mennem kell, de az alkalom után találkozunk” – ismerős ez a mondat? Mindketten tudjátok, hogy az alkalom végén elsodródtok, valójában nem fogtok igazán találkozni, pedig annyira szeretnétek végre egy igazit beszélgetni.

Esetleg már hónapok óta várjátok a találkozást, és amikor megadatna, vendégeid toppannak be. És még sok ilyen helyzetet, mondatot írhatnék, Nektek is biztos ismerős. Pedig mennyire értékes a Másikkal töltött közös idő, a meghallgatás, az együtt nevetés, közös imádkozás. Ezt nem pótolja az internet, vagy egyéb technikai vívmány. Az emberi lélek a közelségre vágyik! Tudja ezt a gonosz is, ezért szórja szét a figyelmünket, terhel le minden feladattal, hogy a sürgős dolgoktól ne lássuk a fontosakat.

Így van ez Istennel is? Mert, ahogy emberi közelségre vágyunk, Isteni közelségre is szükségünk van. Sokáig annyira természetes volt, hogy a szeretteimmel imádkozhatok, beszélgethetek, most viszont két percnek is örvendek. Miért? Egyszerűen ez egy élethelyzet.

De hasonlóan járhatunk szellemi síkon is!

Természetes, hogy naponta beszélgethetsz Istennel?

Érték maradt? Esetleg itt is szétszóródik a figyelmed? Mindig akkor szólal meg a mobiltelefonod, amikor imádkozni akarsz? Vagy csendesség közben jelez a mosógép, hogy lejárt a mosás? Azonnal érzel egy belső nyomást, hogy felvedd a telefont, kivedd a tiszta ruhát és teregess.

Nem véletlen ez, a Biblia még figyelmeztet is erre:

Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6,12-13)

Bárcsak újra és újra értékké tudna válni az, ami többnyire természetes!

Bárcsak hűségesen vállalnánk családtagjaink előtt is, hogy naponta, örömmel olvassuk az Igét. Hiszen a Bibliából tudhatom meg, hogy mi a terve velem. Bár csak vállalnánk mások előtt, hogy imádkozó emberek vagyunk, és vállalnánk önmagunk előtt, hogy ügyetlenül imádkozunk. Sehol nem mondja az ige, hogy szépen, vagy ügyesen imádkozzatok. Azt mondja, hogy a Lélek által imádkozzunk, őszintén, egyszerűen. Álljunk résen, és vigyázzunk, hogy drága kincsként őrizzük a szívünkben az Istennel való találkozás lehetőségét.

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)

Tiszta ruha

Amikor létrejött ez az oldal, megegyeztünk azokkal, akik írunk, hogy személyes megtapasztalásinkat, átéléseinket írjuk majd le, hiszen nők vagyunk, és a tanítás, mint olyan nem nekünk adatott. Így szeretném most én is, bizonyságtételképpen leírni azt, ahogyan Krisztus szeretettel megdorgált, helyretett a héten.

Az történt ugyanis, hogy konfliktusba keveredtem egy személlyel a családunkból. Olyan dolgokban vádolt, amik nem voltak igazak. Amikor már egy kicsit hangosabban beszélt annál, hogy hallhatná, amit én mondok, felemeltem a hangom, elmondtam neki, hogy szégyellje magát, hogy ilyeneket mond, azzal megfordultam és elmentem, hozzáfűzve még azt a megjegyzést is, hogy nyugodt lehet, többé soha nem megyek hozzá.

veszekedes

Kicsit később próbáltam kezdeményezni egy kibékülést, és leírtam azt, amit a beszélgetés során nem volt alkalmam leírni, meg bocsánatot kértem a hangfelemelésemért. És ennyi. Részemről befejezve, ez is sok volt. Már megint én voltam az, aki engedtem. Mielőtt hazamentem, próbáltam tenni egy kitérőt, hogy hozzam Isten elé a dolgot, hogy nyugodjak le, tisztuljak meg ettől az egész szennytől.

Nagyon haragudtam. Nem feltétlenül arra a személyre aki megbántott, (bár rá is), hanem főleg az ilyen szituációkra. Nem igaz Uram, amit mondanak, tudod… Te az igazságot szereted, és biztos te is felháborodsz az ilyen rágalmakon. Sajnálom, annyira sajnálom, hogy vétkeztem, hogy én is elkezdtem kiabálni, de főleg azt, hogy most annyira haragszom, annyira meg vagyok sértve. Kérlek, tisztíts meg, szabadíts meg ettől a tehertől.

Harcoltam magammal, mentem Isten elé, kértem a bocsánatot. Egy dolgot azonban nagyon szorongattam a kezemben: az igazamat.

Tegnap, már majdnem egy héttel azután, hogy ez az egész történt, eszembe jutott, hogy hallgassak egy tanítást miközben főzök. A legutóbbi debreceni női konferencia egyik előadására akadtam rá. Jézus visszajöveteléről szólt az előadás. Az előadó kezdetnek egy képet tárt elém, majd meghívott, hogy részese legyek ennek a képnek: leülni Jézus lábaihoz, belenézni a szemébe, hallgatni azt, amit Ő mond. És ahogy beszélt a Krisztus menyasszonyáról, a tíz szűzről, arról, hogy a minimum nem elég, hogy visszajön Jézus, mint Király, és nem tudjuk mikor, ezért legyek készen… a Szentlélek rámutatott a rejtegetett sebeimre. Magam előtt láttam én is Jézust, és szakítottam egy kis időt arra, hogy imádkozzak, hogy leüljek a lábaihoz. Ekkor ismét szembesültem azzal, hogy Jézus mennyire szeret engem, hogy mennyit szenvedett értem, és mennyire fontos, mindennél fontosabb, hogy tisztán, felkészülve várjam Őt vissza, hirtelen fény derült a szívem mélyén elrejtett  sértődésre. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ha igazam van, ha nem, nekem Krisztus mindennél fontosabb, és nem akarok semmilyen szennyet tartogatni magamban. Szeretnék tiszta menyasszonya lenni, és felszabadulni attól a sártól, amit más rám dobált, én meg engedtem, hogy rám ragadjon. Olyan jó volt ott ülni Jézus lábainál és megtapasztalni ismét azt, ahogyan felszabadít. Eldöntöttem, hogy felhívom azt a személyt, akivel megromlott a kapcsolatom, és megalázom magam előtte. Nem válaszolt. Később, amikor találkoztam vele, rájöttem, hogy nem kellett beszéljünk. Isten megvédett attól, hogy ismét szidalom alá kerüljek, megvédte az ”igazamat”. De arra volt szükség, hogy jobban szeressem Jézust, mint a saját igazamat, és ne legyen más igazságom, mint Ő.

Hívlak titeket ma arra, hogy üljünk le Jézus lábaihoz, és hallgassuk azt, amit mondani akar nekünk. Töltekezzünk be az ő szeretetével, ami képes a problémák fölé emelni, és ami meg tudja mutatni nekünk a helyes perspektívát Vigyázzunk, őrizzük a fehér ruhánk, hiszen még ma is visszajöhet!

„A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” 1. Korintus 13, 5-6
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"  Máté 25, 13