Hazug érzelmek

Milyen érzéseket éltél meg csak az elmúlt hetekben?

Én teljesen el voltam szállva a tavaszi napsütéstől, a madárdaltól, virágzástól, méhecskéktől. Voltak pillanatok, amikor olyan tökéletesnek tűnt minden. A gyerekek is kiegyensúlyozottak voltak, a betegségek is elkerültek. Olyan könnyen dalra fakadtam, Istent dicsőítő dallamok töltötték be a lelkem. Sikerélményeim voltak, a gyermeknevelésben, a munkámban. Végre egészen jól ment a futás, tele voltam energiával. Feljött rám néhány régen hordott ruhadarab is.

Aztán lehullott az áprilisi hó, a napsütés néhány napig teljesen elkerült. A gyermekek megbetegedtek, majd én is. Azt hittem csak pár nap és jobban leszek, de egyre rosszabb lett. A férjemnek el kellett utaznia. Nem haladtam a munkáimmal. Belealudtam a csendességeimbe a gyengeségtől és fáradtságtól. Este tíz után csokik után kutattam a kamrában. Az érzelmeim teljesen más végletekbe csaptak át: magány, csüggedés, zavarodottság és társaik kopogtak be a szívembe.

Nő vagyok. Gazdag érzelemvilággal áldott meg engem, minket a Teremtő. Szeretjük ezt. A gond csak az vele, hogy az érzelmeink hajlamosak könnyen eltávolodni a valóságtól. Nem kell különösen eget rengető dolog hozzá, néhány apró hormonális eltérés is képes rá némelyikünknél. Kevesebb alvás, morcos férj, hisztis munkatárs, eső, nátha, nyafogó gyerek, ősz hajszálak…

Mi pedig hajlamosak vagyunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az érzelmeknek. Az ellenség tisztában van ezzel, nincs is ennél hatékonyabb eszköze a becsapásunkra.

„Ha úgy érzem, akkor igaz. Ha úgy érzem, hogy értéktelen csődtömeg vagyok, akkor az vagyok. ha magányosnak érzem magam, hiába mondja az Ige, hogy „veled vagyok”, s hiába vannak mellettem emberek, akik igazából törődnek velem, ha nem is úgy ahogy én éppen elvárom. Isten nem bocsátott meg, pedig megvallottam a bűneimet, ha megtette volna, ezt minden kétséget elsöprő érzelmek követnék a lelkemben, de továbbra is bűnösnek érzem magam…”

Az igazság az, hogy az érzelmeinknek néha semmi közük nincs a valósághoz. Hajlamosak a féktelen ingadozásra.

Velem az a baj, hogy ilyenkor valahogy az egész agyam átáll érző üzemmódba, és  a józan gondolkodás képessége olyan távolinak és elérthetetlennek tűnik, mint egy másik bolygó.

Tanulgatom már egy jó ideje, de még mindig nem megy rutinból a helyes reakció azokra a helyzetekre, amikor az érzelmeim szélviharként kezdik feldúlni azt, ami nemrég még élhetőnek, sőt csodálatosnak tűnt.

Isten Igéje azt tanítja, hogy az érzelmeink irányíthatóak, és irányítanunk is kell őket.  El kell utasítanunk minden olyan érzést, ami nem felel meg a valóságnak, ellentmond az Igazságnak, és nem állja meg a helyét Isten Igéjének a mérlegén.

ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!és veletek lesz a békesség Istene! Fil 4. 5-8

A zsoltárok nekem sokat segítenek az érzelmi problémák kezelésében. Szeretem, ahogy őszintén feltörnek ezekben az imákban az érzelmek, mert azonosulni tudok a nehéz időkben, de mindig ott van bennük visszatérő refrénként a józan megkapaszkodás Istenben.

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!í" Zsoltárok 42:5

Egy másik hasznos igeszakasz érzelmi viharok idejére Jeremiás siralmaiban van.

„Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.” Jeremiás sir. 3: 18-24

Nemrég olvastam Hannah Withall Smith ( 1832-1911), keresztyén írónő életéről. Ez a nő jogosan lehetett volna érzelmi roncs. A férje egy szellemileg és érzelmileg is instabil prédikátor volt, számos alkalommal hűtlen volt hozzá. Öt gyermekéből kettő skarlátban halt meg, egyik lánya megszökött a férjétől egy művészhez, a másik lánya pedig egy ateista emberhez ment feleségül. Mindezek mellé ez a nő ízületi gyulladásban szenvedett. Nap mint nap meg kellett küzdjön a fizikai fájdalommal is. Hogyan tudott mégis érzelmileg, mentálisan egészséges maradni?  Írásai azt tükrözik, hogy szilárdan elhatározta, hogy nem engedi, hogy az életét az érzelmei irányítsák.

„Fel kell ismernünk, hogy érzelmeink csupán akaratunk szolgálói… Akaratunk csak akkor képes irányítani érzelmeinket, ha kitartással tesszük ezt. Sokszor, amikor érzéseim a tények ellenében szóltak pusztán úgy voltam képes megváltoztatni ezeket az érzéseket, hogy kitartóan bizonygattam az ellenkezőjüket…
A háborgó érzelmek – hasonlóan a hánykolódó hajókhoz, melyek fokozatosan megadják magukat a horgony állhatatos tartásának – előbb vagy utóbb hűséget esküsznek Istennek, ha őket akaratunkkal Isten erejéhez csatlakoztatjuk.” Hannah Withall Smith

Igaz, hogy nem mindig tehetünk arról, hogy hogyan érzünk, az érzések jönnek hívatlanul is, de megakadályozhatjuk, hogy gondolatainkat, akaratunkat, döntéseinket az érzelmeink irányítsák. Ne engedjük, hogy kapcsolataink rongálásába, rossz döntésekbe, depresszióba, káoszba, függőségekbe taszítsanak. Ne engedjük, hogy megrabolja az érzelmeinken keresztül hazugságaival az életünket a sátán, elvegye az erőnket, az időnket, az energiánkat, amit gyümölcsöző dolgokra fordíthatnánk.

Ejtsük foglyul a gondolatainkat a Krisztus iránti engedelmességre ( 2 Kor 1.:5), biztassuk a lelkünket Isten ígéreteivel, valljuk meg azokat hangosan és következetesen utasítsuk el az ellenség hazugságait. Gondoljuk meg újra meg újra, hogy szeret az Úr, hűséges az Isten, nem hagyott el bármin is megyünk keresztül, bárhogy is érzünk. Tegyük ezt kitartóan, míg a kétségbeesés és szomorúság helyett reménység árasztja el a szívünket.

 „Akinek szilárd a jelleme azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás 26:3

Pápai Márta Zsófia

A Pokol (2)

Ezért kiáltok egy-két igét a pusztában:

De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. 5.Móz 7.10 

Tehát, nem békén hagyja őket, hogy éldegéljenek a szeretettől távol. Hanem megfizet és elpusztít. Semmi, de semmi passzív nincs benne.

Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Róma 6.23 

Ez egy másik kifejezés arra, hogy megfizet. Kifizeti a zsoldot. Odaállsz Isten elé, ő pedig megadja a jussod, ami a halál.

De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Máté 8.11-12

Ez nagyon fájdalmas. Olyanok vettetnek ki, akik a Mennyek országa fiainak tartják magukat. Ezzel a megállapítással kezdtem a cikket. És újra egy aktív ige: kivettetnek. Nem ott maradnak, hanem kivettetnek. Tehát most még nincsenek a külső sötétségben. És azt hiszik, hogy nem is lesznek, mert a Menny vár rájuk. Egyetlen esélyük, ha leülnek, elkezdik olvasni és elhinni a Biblia szavait, és megtérnek. Ha nem térnek meg, akkor nem a mostani állapotuk folytatódik tovább, hanem kivettetnek a sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás van, örökre.

És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? Máté 8.29

Ezt a démonok mondják, akiket Jézus kiűz a gadarai megszállottból. Az aktív ige: meggyötörj. A démonok azért könyörögtek, hogy hadd mehessenek a disznókba, mert ők tudják, hogy a Pokol milyen. Ha mi is értjük, hogy milyen, hozzájuk hasonló elszántság van bennünk. A Pokolnál sokkal, de sokkal jobb leugrani egy szikláról, és megfulladni. Én azt gondolnám, hogy leugrani és megfulladni, az gyötrődés. Nos, a démonok tudták, hogy ez nem számít gyötrődésnek, a Pokolhoz képest.

Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére. Máté 18.9

Jézus a Hegyi Beszédben érzékelteti ugyanezt. Azt hiszed, hogy nagy dolog lenne kivájni a szemed és eldobni? Ha azt hiszed, hogy ezt brutális, akkor fogalmad sincs a gyehennáról! A gyehenna, az brutális. Egy szem kivájása, vagy kar levágása ésszerű megelőző intézkedés, ahhoz képest. Én, ha lehet, kihúznám ezt az életet két szemmel és két karral, úgyhogy Dáviddal együtt imádkozom:

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Zsolt 139.23
És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. Zsid. 9.27

Ezt érdemes arra az esetre megjegyezni, amikor reinkarnáció hívőkkel beszélgetünk arról, hogy a Biblia mit tanít. (Főleg olyan reinkarnáció hívőkkel, akiknek Jézus a személyes megváltójuk…)

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Máté 7.13

Jézus nem beszél mellé. A legtöbb ember el fog kárhozni.

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. Máté 10.28

Ez az egyik kedvenc igém az egész Bibliában! Annyi bátorságot tudok belőle meríteni! Ha egyetlen igét kellene választanom, ami minden nehéz helyzetben jusson eszembe, ez lenne az! Mi lehet a legszörnyűbb, amit tehetnek velem? Hogy a testet megölik. És Jézus azt mondja, hogy ettől nem kell félni! Egyetlen lény van, akit félni kell, Istent, mert Ő, csakis Ő az, aki a lelket is elpusztíthatja. (Jel. 1.18: Nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.) Semmi és senki más nem férhet a lelkemhez! Ha a lelkem Istené, teljes biztonságban vagyok. Az egyetlen, ami elveszhet, az a testem, de az így is-úgy is el fog, emiatt kár aggódni. Ó, hogyha az egyetlen, aki elpusztíthatja a lelkem, az igazi valóm, az pont az, aki a legjobban szeret! Aki a saját Fiát áldozta azért, hogy ne kelljen elkárhoznom! Akkor mekkora az én biztonságom! Érinthetetlen. Nem lehet elpusztítani. Örök életű vagyok. Dicsőség legyen Istennek!

Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 1. Ján. 4.17

A Biblia tanítása lenyelhetetlen. Ott akad az ember torkán. Két lehetőség van, vagy megrágja, vagy kiköpi. Nem lehet elfogadhatóan beszélni a Pokolról. De ha nem hiszem el a Biblia tanítását a Pokolról, akkor felesleges Jézus áldozatáról beszélni. Akkor mitől mentett meg Jézus? Attól, hogy rossz házasságom legyen? Attól, hogy alkoholizmusba meneküljek? Vagy az agykontrolltól? Vagy a rossz jegyektől? Vagy a panaszkodástól? Komolyan? Ezektől mentett meg? Ezért halt meg? Ugye, nem.

17 éves korunkban, a legjobb barátnőmmel elvonultunk egy hétvégi házba kettesben, és felolvastuk a Bibliát, az első laptól az utolsóig. Egyik fejezetet ő, a másikat én. Felbecsülhetetlen érték ez az életemben. Sok lenyelhetetlen igét találtunk, ahol dönteni kellett, hogy az igét alázzuk meg, vagy saját magunkat. Az utóbbit választottuk, ami hitem szerint azzal jár, hogy az örökkévalóságot nem a Pokolban fogjuk tölteni, hanem a Mennyben. Már átmentünk a halálból az életbe. Megosztom veletek talán a legdurvább igét, amit meg kellett rágnunk. Akiknél a cikk eddig is kiverte a biztosítékot, azok ne olvassanak tovább. Akik viszont eldöntötték, hogy Isten az Isten, azoknak kívánok örömteli meghajlást őelőtte. Viszlát lenyelhető kereszténység. Íme:

Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. Zsolt 136.10 

A Pokol (1)

Amerikában felnőtt egy nagyon érdekes nemzedék. Ez azért lehet számunkra tanulságos, mert Amerika mindig 10-15 évvel előttünk jár, tehát érdemes megnézni, hogy mire számíthatunk. Felnőtt egy olyan evangéliumi nemzedék, amelyikről nekünk, magyaroknak nehéz elsőre megállapítani, hogy nincsenek újjászületve. A következőket vallják: Jézus a személyes Megváltójuk, aki értük halt meg a kereszten. Szeretik őt, tisztelik, mert ő jó, egy példakép. Hisznek a Bibliában és az imádságban, abban, hogy Isten jót tervezett az életük felől, meg akarja őket áldani, kisegíteni a bajból, stb. Hisznek a családi és konzervatív értékekben. Vasárnap gyülekezetbe járnak, a szókincsük és szokásrendszerük megegyezik azzal, amire egy hívőtől számítunk. Ha felszínesen nézzük. Közelebbről viszont, az életük pontosan ugyanolyan, mint a hitetleneké. A szívük ugyanolyan. Keresztény iskolába jár a gyerekük, de ugyanolyan arányban válnak el, mint a hitetlenek. Elmennek a gyerek fellépésére, de az ellazuláshoz szükségük van alkoholra. A férfiak benne vannak a gyülekezeti tanácsban, de otthon pornót néznek. A nőknek fontosabb a külső megjelenés, mint hogy a férjüknek örömet okozzanak. Fizetik a tizedet, de a céljuk, hogy megteremtsék maguknak a kényelmes nyugdíjas éveket. Az Istennel való kapcsolatuk valójában nem létezik. És hogy mi az a kérdés, amivel a legkönnyebb őket felismerni? Ez: hiszed-e, hogy a Pokol egy valóságos hely, ahova Isten, aki minden élőt megítél, száműzi a Sátánt, démonokat és minden hitetlen embert, aki valaha élt. Ez az örök szenvedés helye, ahonnan nincs menekülés. Sőt, a Pokolba szám szerint több ember fog kerülni, mint a Mennybe. Gondolom, kitaláltátok, hogy mit mondanak erre, ugyanis nem hiszik. Elmondom, mit hisznek. A Pokol egy allegória, egy kép. Annak a képe, hogy milyen rossz, amikor el vagyunk választva Istentől. Amikor “nem a szeretetben vagyunk”. A kárhozat egy Istentől elválasztott állapot, ami passzívan történik meg az emberrel, aki nem Istent választja. Tehát már most igaz azokra, akik nem őt követik, és ez a helyzetük folytatódik. Nem a szerető Isten csinál velük valami rosszat, hanem ők nem akarnak Istennel lenni, és ez egyszerűen folytatódik a örökkévalóságban.

Ez a hit számomra logikus, elfogadhatóan hangzik, én magam is sok érvet tudnék felhozni mellette. Tudnék róla igét hirdetni, és jól tudnám alkalmazni, amikor valakivel megosztom a hitem. Ez a hit elfogadható és emészthető. Egyetlen egy gond van vele. A Biblia az ellenkezőjét tanítja. Azt tanítja, hogy a Pokol egy valóságos hely, nem egy jelkép. Hogy egy életünk van, utána Isten ítél, és elkerülünk büntetésünk vagy jutalmunk helyére. Nincs átjárás. Nem a földi élet folytatódik. Tehát, aki a Pokolba kerül, nem a földi életének megfelelő minőségben él tovább, Istentől távol, hanem a meg nem szűnő szenvedés vár rá. Hogy miért fontos, hogy mit hiszünk a Pokolról?

1) Mert minden fontos, amit a Biblia tanít. Ha hiszem, hogy a Biblia Isten szava, akkor azt kell hinnem a Pokolról, ami a Bibliában van. Ha nem hiszem, hogy Isten szava, akkor azt hiszek, amit akarok. De akkor tegyek egy szívességet a világnak, és ne hívjam Jézust a “személyes megváltómnak”, mert senki nem jár jól vele.

2) Mert ha a Pokol egy jelkép, akkor mindenki csináljon, amit akar, aztán vagy rátalál Istenre, és a Mennyre, vagy az isteni szeretettől távol, a saját útjain él és hal. Az ő dolga, az ő útja. Ha viszont a Pokol egy valóságos hely, és a kárhozat örök és borzalmas, akkor ki akarom halászni az embereket, mielőtt megfőnek a levesben. Emlékeztek, amikor a Schindler listája című filmben, Schindler a végén sír, hogy az autójáért még két embert megmenthetett volna a haláltáborból. Az arany fogtöméséért még egy embert. Na, Schindler tudta, hogy Auschwitz nem egy allegória.

Számtalan igehirdetést hallottam már én magam is, mellyekben a Pokolt elfogadható módon akarta bemutatni az igehirdető, és hosszan magyarázta, hogy Isten milyen logika alapján engedheti, hogy ilyen szörnyűség történjen az emberrel. Hogy ezt nem is Isten teszi, hanem az ember magával, stb. Nincs messze az az idő, amikor az evangéliumi keresztények Magyarországon is ezt fogják hinni.

Ezért kiáltok egy-két igét a pusztában. Folyt köv.

Megkövéredett szív

Éppen egy vírus okozta megbetegedésből lábadozok. Hasmenés, hányás, állandó hányinger, gyengeség, fejfájás, szédülés… Az egyik gyermekemet kínozta pár napja, most magamon is tapasztalhatom ezeket a kellemetlen tüneteket.

Családi körúton vagyunk, tartalmas együttlétek, kisebb-nagyobb emlékezetes balesetek, csodaszép kirándulások, és természetesen közös étkezések színesítik a napjainkat.

Éreztem, hogy ez az állandó jóllakottság, telítettség véget kell érjen, jót tenne fellélegezni az emésztésben felelős szerveimnek. Nem ehhez vagyok szokva. De a nagy családi kajálások vonzereje páratlan, s az önuralom hiányára is mindig van kifogás.

Most persze gondolni sem bírok semmiféle ehető dologra. De sejtem, hogy a kényszerű böjt s majd diétás táplálkozás után igazán éhes leszek, olyan amilyen rég nem voltam. Az ételek ízét fokozottan fogom érezni, s nagyobb örömöt fog jelenteni a táplálkozás, egy egyszerű pirítós gyógyteával, vagy a natúr rizs is fenséges lakoma lesz.

images

„Kövér az ő szívük, mint a háj, de én a te törvényedben gyönyörködöm” (Károli ford.)
„Kövér az ő szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.” Zsoltár119:70

A megkövéredett szívről olvastam a napokban a Bibliában. Ez a hasonlat a gőgöt, az emberi elbizakodottságot, és az alázat hiányát mutatja be nagyon szemléletesen. S a kínjaimból kiindulva párhuzamot vontam a fizikai állapotom és a megkövéredett szív között.

Milyen az, amikor meghízik a szív? Ismerős a „hízik a mája” mondás. Mi akkor használjuk, amikor valakinek feszül a keble a büszkeség miatt, miközben őt dicsérik, vagy közeli hozzátartozóját illetik szép szavakkal. Igen, ezt is kell tudni kezelni, mert könnyen el lehet szállni az emberek szép szavaitól.

Alapvetően úgy gondolom attól hízik el a szívünk, ha nem érezzük azt, hogy Istentől függünk, hogy nagyon mélyen és elengedhetetlenül szükségünk van rá. A Vele való kapcsolatra. Az Igére. Mint az éhező, szomjazó embernek a vízre, táplálékra.

Az elmúlt héten azt hiszem egyszer sem éreztem igazán éhesnek magam. Mindig többet ettem a szükségesnél, és ideje volt megállnom, amiben a nem kívánt vírus segített.

A szívünk kövérségének is az étvágytalanság a jele. Ott vagyunk a Biblia mellett, de olyan megszokott már. Az istentisztelet, a tanítás a gyülekezetben, ami egy igazán éhes embernek lakoma lenne nekünk csak lerágott csont. Elfelejtünk gyönyörködni Isten Igéjében, gyönyörködni Isten lényében, imádni, áldani Őt, mindenért. Tele lenni hálával, mert jó Ő és jókat cselekszik. Mert tele vagyunk minden mással. Tele van a hasunk, éhségünk, fizikai szükségleteink betöltöttek, nagyjából jól megy minden, boldogulgatunk, sikereink vannak, terveink, elképzeléseink, még a pénztárcánkban is van valami, ami nem feltétlenül létszükségletre kell elköltsük.

A zsír a szerveinken, a  szívünkön nem látható a szemeinkkel, de arra utal, hogy a vérereinkben is lerakódások lehetnek, és lehet hogy egy érrendszeri katasztrófa előtt állunk. Az elbizakodott, Istentől függetlenedett lelkület sem feltétlenül látszik kívülről, legtöbbször maga a személy sincs tudatában a lelkének az állapotával.

 A Jelenések könyvében lévő laodiceai gyülekezetnek is a megkövéredett szívével volt a probléma.

Ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.“ Jel 3 17-18

Ha nem kezdünk  ilyen állapotban önként „diétába”, vagyis nem alázzuk meg magunkat, s nem kezdjük magunkat Isten világosságában nézni, akkor elképzelhető, hogy Isten jóságából és kegyelméből  nyomorúság és megaláztatás ér, hogy a szívünk tudjon újra érezni, látni, hallani.

what-are-warning-signs-of-heart-problems-in-women

Számomra a „lelki diéta” egyik formája a böjt. Ezzel fizikailag is kifejezem éhségemet, Isten felé fordulásomat. Üres hassal valahogy jobb a szellemi befogadóképességem is, mint eltelve, betöltött szükségletekkel. A böjttel azt is kifejezem, hogy Isten országa mindennél fontosabb nekem, hogy a mennyhez tartozom ami nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélekben való öröm. ( Róma 14:17)

A böjt, amennyiben Isten keresésében, jelenlétében telik megvallás Jóbbal együtt:

„Szájának beszédét többre becsültem, mint életem táplálékát” Jób 23:12

Bob Gass egyik füzetecskéjéből olvastam nemrég „Ha csak kis töredékét ennénk annak lelkileg, mint amennyit testileg elfogyasztunk, mind szellemi óriások lennénk!”

"Boldogok a lelki szegények, mert ők megelégítettnek! Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek." Máté5: 3,6

Milyen a szellemi étvágyad? Én úgy döntöttem a kérdésre válaszolva, hogy nem csak a gyomromat,  egyúttal a szívemet is „diétáztatom”.