Ne sétálj bele a csapdába!

A szeretet nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 1. Kor. 13:5

A napokban többször is a sértődés csapdájába estem. Pedig olyan szépen elkerülhettem volna. Mindig megvolt a kiútra a lehetőségem, de újra és újra vonzott valami, hogy visszatérjek a gondolkodásommal, az érzelmeimmel a sérelem keserű ízére. Mert olyan jogosnak tartottam, hogy így érezzek. És ahogy ezen agyaltam sajnos eltávolodtak a gondolataim Krisztustól, az engedelmességtől és újra meg újra önmagam és a sérelmeim körül forogtak.

A sértődés bűn. De több, mint egy aprócska kis csetlés-botlás az Úr útján. Egy valóságos csapda, amibe ha belesétálok, már nem olyan egyszerű kijönni belőle. Elindít egy mérgező folyamatot bennem, és az aktuális kapcsolatomban. Megkeresi a régi sebeket, sérüléseket, ahol fogást, kapaszkodót talál rajtunk. Ezeken a pontokon túlérzékenyek vagyunk, és becsaphatóak.

Isten végig nyújtja a kezét, hogy kiemeljen ezekből a csapdákból, csak el kell döntenünk, hogy megbocsátunk, hogy a szeretet mellett döntünk, amelyik nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

A Biblia azt írja, hogy ha nem bocsátunk meg, akkor becsap bennünket a Sátán, ez a szándéka (2. Kor. 2:10,11). A sértődés, az ő felségterülete. Ha ott maradunk, akkor az ő csapdájában kínlódunk. De Isten bölcsessége van bennünk, ezért átláthatunk a gonosz szándékain. Nem kényszerülünk rá, hogy belesétáljunk a sértődés csapdájába és ott vesztegeljünk újabb sérüléseket szerezve.

Sokszor halljuk, hogy a bűn görögül „céltévesztést” jelent. Most a sérelmeimet nézve ezt láttam.  Vétkeztem, teret adtam a fortyogásnak, bosszankodásnak, és ez kimozdított a helyes irányból, és magam körüli egocentrikus pályára helyezett.

Valaki úgy magyarázta, hogy az önmagunk körül való forgolódás egy veszélyes örvényhez hasonlít, ami végül nagyon mélyre ránt. A depresszió is lehet egy ilyen mélység. Ilyen komoly lenne ez a csapda?

trap

Mit kezdjek, akkor, ha felüti bennem a sértődés a fejét?

  • Ne akadjak ki! A vírusokat és baktériumokat is elkapjuk időnként. Csalódásaink és sérelmeink is lesznek. Ne keseredjek el.
  • Ne beszéljem ki másnak sérelmeim! Ez a legrosszabb, amit tehetek vele. Mert csak még jobban elmélyül, főleg ha az illető együttérzésének ad hangot. Nem fogok megkönnyebbülni, csak rosszabb lesz.
  • Hozzam az Úr elé! Neki öntsem ki a szívem, és kérjem, hogy segítsen ezen szeretettel túllépni. Az én szeretetem kevésre elég, magamtól csak azokat esik jól szeretni, akik engem is szeretnek, erőfeszítéseimet értékelik, elfogadnak. De ez a fajta szeretet nem több a farizeusokénál, vagy a világénál.

DE

„szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Róma 5:5
  • Legyek résen! Ha nyomás alatt van az életem, fáradtság, betegség, stressz, ilyenkor valahogy sokkal több okom kerül megsértődni. Figyeljek, legyek ennek tudatában, felkészülve a betolakodóra.
  • Ne engedjem csapongani a gondolataim kontrollálatlanul! Isten közelségében változzak meg az értelmem megújulásával. Az Ige, az ima, a böjt, a lelki táplálék segít gondolataimat megőrizni a Krisztusban.
  • Gondoljak arra, hogy lehet nem is volt semmi bántó szándék a másikban, csak az én vevőkészülékem sérült, gyógyulásra szorul.
  • Ha nagyon jelentős, fontos a kapcsolat (házasság, szülő-gyermek, testvér közeli barát) akkor érdemes néha megbeszélni a dolgokat. Lehet, hogy csak ki kellene mondani dolgokat a félreértések elkerülése végett. Már többször előfordult, hogy sértődés volt bennem a férjem felé, és amikor végül megbeszéltük a helyzetet, kiderült, hogy valamiképp én kreáltam az egész problémát. Pl. nem kértem segítséget, hogy később legyen okom neheztelni, hogy annyi minden rám maradt. Lehet ti soha nem csináltatok még ilyet, velem sajnos már többször is előfordult.

A megoldás a világosság. Sose hagyjuk abba, hogy világosságot kérjünk Istentől. Krisztus értelmét, bölcsességet.

A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. Példabeszédek 13:14

 

Haragszom, jaj, mit csináljak? – 2

„Akár szeretnénk, akár nem, a harag időnként felüti a fejét. Így vagyunk megalkotva. Ne essünk kétségbe, s ne engedjük, hogy a Sátán vádoljon ezzel. Rajtunk áll, hogy engedjük-e hogy bukott emberi természetünk romboló erővé formálja, vagy imával, Isten Igéjével és a Lélek vezetésével megtaláljuk a módját annak, hogy betöltse valós rendeltetését.” ( 1.részből)

Mielőtt rátérnék, ígéretemhez hűen azokra a gyakorlati dolgokra, amelyek segítenek indulataink, haragunk helyes kezelésében, uralásában, szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire fontos tudatosítani a személyes felelősségünket.

Tisztában vagyok vele, hogy sok embernél ez alapból működő dolog. De sajnos mindig vagyunk olyanok, akik bizonyos okok miatt könnyebben belegabalyodunk az ellenség fondorlataiba, s elhisszük, hogy tehetetlenek vagyunk, s valamiféle hamis nyugalmat keresünk azáltal, hogy lelkünk mélyén vagy akár kimondva is másokat okolunk kudarcainkért, problémáinkért. Kiborulásainkért is könnyen mást teszünk felelőssé. Tudjátok valahol ez az Édenkertben kezdődött, de sajnos azóta is népszerű stratégia.

Én sokáig imádkoztam valahogy így, hogy „Uram könyörülj rajtam, hogy ne legyek mérges, ideges. Ne törjön rám a harag mindent elöntő érzése, szabadíts meg Uram ezektől, nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok velük szemben. Sose láttam, hogy kell ezeket legyőzni, kezelni, de neked biztos csak egy szavadba kerül…” Ilyen kérésekkel ostromoltam az Urat, és nagy csalódottságomra nem változtak meg az érzéseim.

Olyan butaság volt ezeket kérnem, mintha azért könyörögnék, hogy Istenem szabadíts meg a fájdalom képességétől, kérlek, tégy valamit, hogy soha többé ne érezzek fájdalmat! A fájdalom ugyanúgy része a normális működésünknek, mint a harag. Nagyon nagy bajban lennénk, ha nem érzékelnénk a fájdalmat, nem ismernénk fel a problémáinkat, nem előzhetnénk meg a korai diagnózissal sok sok bajt.

A bűn az ajtó lőtt leselkedik, rád van vágyódása, DE TE uralkodjál rajta. 1. Mózes 4:7b

Én vagyok a felelős, és Te vagy a felelős, hogy mi előtt nyitod meg az ajtód. Isten erőt ad, segít, vezet, tanácsol, de a döntéshelyzetben nem fog helyetted dönteni, ez a Te felelősséged. Azokban a kritikus pillanatokban neked kell becsukni a szád, s összeszorított fogaidat ellazítva imádsággá formálni frusztrációidat. Neked kell elvonulni, s számolni, vagy igéket pörgetni a fejedben. Neked kell ökölbe szorított kezedet simogatásra tárni. S amikor jól döntesz Isten melléd áll, megerősít, adja az Ő erejét, hogy kibírd, végig tudd csinálni, bármivel is kell szembenézz. Megmagyarázhatatlanul, mélységesen eláraszt békességével.

young-woman-sad

Az alábbi gyakorlati tanácsok, személyesen nekem sokat segítettek. A teljesség igénye nélkül szedtem csokorba. Személyre szabottan használjátok, gondoljátok tovább:

  • Alakítsd úgy az életed, napirendedet, amennyire tőled telik, hogy megfelelően kipihent légy. Ideális, ha éjfél előtt már alszol egy keveset. Ha fáradt vagy, ingerküszöböd sokkal alacsonyabb. Ha mégis elkerülhetetlen a fáradtság, kimerültség fokozottan kell őrködjünk ilyenkor szavaink felett. Nekünk nőknek a menstruáció előtti, alatti időszak is ilyen szempontból tudatosságot, odafigyelést igényel.
  • Az alváshoz szorosan hozzákapcsolva említeném a kiegyensúlyozott táplálkozást, mozgást, friss levegőn való tartózkodást. Testünk hordozza a lelkünk, hatással vannak egymásra. A józan ész határain belül óvnunk, edzenünk, vigyáznunk kell, mert eszközünk, míg benne élünk, és meghálálja. A finomított élelmiszereket érdemes kerülni, mert a vércukor ingadozás a kedélyállapotunknak sem kedvez.
  • Gyakorold az önuralmat más területeken is: étkezés, költekezés, mozgás, okos telefon, számítógép használat. A hatása általános, a haragod kezelésében is érződni fog.
  • Adj időt magadnak, hogy egy konfliktusban, nevelési helyzetben, vagy családi perpatvarban át tudd gondolni helyzetet.
    A hirtelen haragú bolondságot követ el. Példabeszédek 14:17
    

    Egy vita hevében nem biztos, hogy józanul tudjuk megítélni a dolgokat. Ne beszéljünk, ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, kijelentéseket ilyen nyomás alatt. Kevés kivételtől eltekintve mindig el lehet vonulni egy csendes fohászra, vagy sírni egyet mérgünkben. Egy mosdó, egy udvar, egy kamrácska akad, ha keressük.

Mielőtt beszélnél haragodban, gondold, át milyen hosszú távú következményekre számíthatsz. Játssz a gondolattal. Megéri?

  • Úgy gondolom a humor egy hatalmas ajándék. És állítom, hogy lehet fejlődni benne. Mi köze van a haraghoz? Nekem sokat segít, ha bosszankodás és mérgelődés helyett egyszerűen nevetek egyet egy abszurd helyzeten, akár a saját hiányosságomon, tévedésemen is. A humor átlendít egy-egy kínos, nehéz pillanaton, akik veled vannak is felüdülnek, ha humorral közelítesz meg egy problémát. Ha sokadszorra szaladsz vissza reggeli induláskor valamiért a lakásba, mi lenne, ha bosszankodás helyett egyszerűen nevetnél egyet. Elsőre furcsa lesz, idegen, de végül a gyermekeidnek is lesz még egy mintájuk kellemetlen, frusztráló helyzetekre.
  • És végül a legfontosabb: Isten belénk helyezett mindent, ami alkalmas arra, hogy keressük és megtaláljuk a Vele való bensőséges kapcsolatot. Mint a GPS a műholdakra csatlakoztasd rá érzékelőidet Isten hullámhosszára. Kezd vele a napot! És keresd őt, amikor csak teheted. Nézd csak, Dávid hogy ír erről az élő, működő kapcsolódásról, vezetésről:
    Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert jobbomon van. Zsolt 16:7

Sokat beszélünk erről, mégis nagyon nehéz ezt tenni, mert az ellenségnek cseppet sem érdeke ezt ölbe tett kézzel végignézni. Megtesz mindent, hogy különféle dogokkal megzavarja a kapcsolódást Isten és közted.

A harag az egyik legnépszerűbb csatornája. Ahogy jössz-mész a világban mindenhol felüti a fejét. A közvetlen környezetedben és benned is. Ne csatlakozz rá, bármennyire könnyebb, mint megvárni elcsendesedve a jelt Fentről, a békességet, az igefoszlányt, a kapaszkodót, ami helyes irányt ad elszabadult gondolatainknak. Ha győzelmet szeretnél indulataid felett, hívd be Istent és az ő világosságát a legrosszabb pillanataidba is.

Haragszom. Jaj, mit csináljak? – 1

Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Efézus 4: 26-27
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Efézus 4: 31

Már kiskoromban foglalkoztatott az, hogy honnan származik a harag. Miért vannak ilyen romboló érzések az emberben?

Ledöbbentem, amikor sok-sok évvel később megértettem, hogy tulajdonképpen Isten természetében gyökerezik a harag képessége.

„Isten igaz bíró, és olyan Isten, aki minden nap haragszik.” Zsoltárok 7:12

Szeretete és igazságossága nem tűri a bűnt, és haragja a logikus válasz az emberi igazságtalanságra, bűnökre.

Isten a maga képmására teremtett minket. S bár ez a képmás megsérült a bűnbeeséskor, nem törlődött ki teljesen belőlünk.  Amikor haragszunk, általában valami vélt vagy valós igazságtalanságra reagálunk. Erkölcsi érzékenységünk a harag képességével van összefüggésben.

angry-parents-fighting

S eddig rendben is van a történet. De azt látom körülöttem, hogy a harag nem csak egy erkölcsi iránytű. Egy olyan csatorna, amit ha nem a szeretet és józanság irányít, akkor az ellenség kezében óriási pusztítást végez a haragvóban is, de különösen azoknak az életében, akik hatótávolságon belül vannak.

Ezért sok ember fél a harag érzésétől, és teljesen elutasítja, elfojtja annak minden megnyilvánulását. Én is ezt tettem. Gyerekként rendszeresen tehetetlen elszenvedője voltam mások esztelen és megfékezhetetlen haragjának, valószínűleg ezért nyomtam el a haraghoz kötődő érzelmi megnyilvánulásaimat.

Friss feleségként, emlékszem a férjemnek könyörögnie kellett az első néhány év konfliktusai során, hogy merjek megszólalni, mondjak már én is valamit, támadjak, vagy védekezzek! Roppant kellemetlen volt számára, hogy csak állok és hallgatok, és nem tudjuk építően, mindkettőnk aktív jelenlétével lezárni a konfliktust. Valóban nem éreztem haragot. És le is blokkoltam teljesen, amikor arra került a sor, hogy csalódottságomat kifejezzem.

Igazán akkor lett változás ebben, amikor édesanya lettem. A gyermekneveléssel járó felelősség, kimerültség, frusztrációk, kudarcok, és nem utolsó sorban a kisgyermekkor őszinte harag-megnyilvánulásai „megtanítottak” haragot érezni és kifejezni. Tulajdonképpen átestem a ló másik oldalára.

Mivel addigi életem nagy részében ezt szinte sehogy nem tettem, felnőtt fejjel, feleségként, édesanyaként kellett megtanulgatnom, hogy uraljam, és helyes mederbe tereljem, akár a jogos haragomat is. Nagyon nehéz, néha kétségbeejtő időszak van mögöttem, és még mindig nem tudom azt kijelenteni, hogy igazán jól megy ez nekem. De folyamatosan tanulom. Isten elég bőven ellát gyakorló-feladatokkal. És kudarcaimból felemelkedve újra meg újra megvallom, hogy Krisztusban van győzelem mindenféle makacs jellemhibával, romboló szokással szemben is.

Ma már hálás vagyok, hogy mennyei Atyám bölcsen és szerinte való időben felpiszkálta és elkezdte kitakarítani lelkemnek ezt az elzárt, elnyomott részét. Bár fájdalmas, megalázó, magamból kiábrándító időszaka ez az életemnek, elengedhetetlenül szükséges volt.

Elsősorban azért, hogy az tudjak lenni, akinek Ő kitalált és megformált. S mindazt, amit tanulok ezzel kapcsolatban, át tudjam adni gyermekeimnek és azoknak a sorstársaimnak, akik különféle okok miatt hozzám hasonlóan megrekedtek valahol, egy gyermeki szinten indulataik megélésében.

Csak azt tudom megtanítani a harag kezelésében is, amire én magam eljutottam. Ha minden apróságon kiborulok, papolhatok nekik napestig a nyugodt, higgadt viselkedésről, fegyelmezhetek, szavaimnak nem lesz hitelessége. Ez erős motivációm minden területen a növekedésre.

Ma már nem félek a haragtól, nem esek pánikba. Tudom, hogy nem a felébredő harag érzése a probléma. Még akkor sem, ha néha naponta sokszor tapasztalom egy kiskamasz és egy éppen öntudatra ébredő óvodás anyukájaként. Hanem az, ha indulataimat teljesen szabadjára engedem, és a harag befolyása alatt meggondolatlanul beszélek és cselekszek.

A másik probléma pedig az, ha nem tudjuk felmérni azt, hogy jogos-e a haragunk. Ha sokszor tapasztaltunk elutasítottságot az életünkben, és gyógyulóban lévő sebeink vannak, a lelkünkön könnyen félreértelmezzük mások megnyilvánulásait, reakcióit. Sokkal érzékenyebbek vagyunk. Isten világosságára és gyógyító igazságaira van szükségünk ahhoz, hogy józanul, megfontoltan tudjunk reagálni, saját sebezhetőségünk tudatában.

De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" Mal. 3,20

Ha haragunkban vétkezünk, megbántunk, megsebzünk másokat, tombolunk, kiabálunk, meggondolás nélkül veszekszünk, s engedjük, hogy a harag érzése formálja a szánkat elhagyó szavakat, akkor kényelmes hellyel kínáljuk az ördögöt. Beköltözik az otthonunkba, a munkahelyünkre, megmérgezi a házasságunkat, a családi kapcsolatainkat, utat talál esztelen haragunkon keresztül a gyermekeink zsenge lelkéhez is. S minél gyakrabban engedünk neki, annál nehezebb lesz később leszámolni vele.

Akár szeretnénk, akár nem, a harag időnként felüti a fejét. Így vagyunk megalkotva. Ne essünk kétségbe, s ne engedjük, hogy a Sátán vádoljon ezzel. Rajtunk áll, hogy engedjük-e hogy bukott emberi természetünk romboló erővé formálja, vagy imával, Isten Igéjével, és a Lélek vezetésével megtaláljuk a módját annak, hogy betöltse valós rendeltetését.

Folyt. köv.: Milyen gyakorlati dolgok segítenek indulataink, különösen a haragunk helyes kezelésében?

 

A béke ajándéka

A keserűség egy vegyület: sérelem+harag. Egy kevés sérelem is könnyen keserűséget szülhet még a gyerekekben is. Ha sérelem ér, azonnal vigasztalást keresünk. Gyakran az emberek ezt ételben, italban, szórakozásban, úgynevezett felejtésben keresik. A harag is sokszor egy fajta önvigasztalás. Amikor a gyerek sértett, a szülő vigasztalás helyett gyakran bőszíti őt. Magamra ismertem anyaként, hogy én is ingereltem gyermekeim. Pál jól tudta, miért írja ezt, hogy ne ingereljük gyermekeinket. Ez nagyon elkeserítő egy gyerek számára, reménytelenséget is okozhat.
Néhány megnyilvánulása annak, amikor egy szülő keserűségbe taszítja gyermekét: túlvédi, nem engedi, hogy tanuljon a saját hibájából, gyerekét összehasonlítgatja mással, vagy megengedi, hogy kedvenc gyereke legyen. Fiatalabbnak kezeli, mint amilyen idős, keserű szavakkal illeti, indulatos a gyerekkel, nem hallgatja meg a gyereke véleményét, céljait, kívánságát. Sikerre kényszeríti a gyerekét abban, amiben szülőként ő valamikor elbukott, mellőzi gyerekét vagy folyton kritizálja a gyereket, negativista, az elfogadást teljesítményhez köti stb.


A harag gyógyítója a MEGBOCSÁTÁS.
5 hamis elképzelés a megbocsátásról:

1. A megbocsátás feltétele a felejtés – Nem.

"Így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." Jeremiás 31:34 

A megbocsátás tehát nem memóriakiesést jelent, hanem azt, hogy nem hozom fel vétkét többé vádként.

2. A megbocsátás azt jelenti, hogy nem vesszük figyelembe mások vétkeit. – Nem. Súlyosan téved, aki ezt kegyelmesnek gondolja. Igenis néven nevezem, de megbocsátom és segítek elhagyni azt….

3. A megbocsátás az, hogy úgy teszek, mintha nem fájna, hogy megbántottak- Nem.

"És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára." Efézus 4: 30

Még Isten is gyászol bűneink miatt.

4. A megbocsátás egyszer s mindenkorra történik – Nem. A megbocsátás életmód, életgyakorlat.

5. A megbocsátás választható – Nem. A megbocsátás mindenkinek, aki elfogadta Jézust és követi őt: elhívás és parancs!

"Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Efézus 4:32

MI A MEGBOCSÁTÁS?

1. Megérteni a bántalmazót Lukács 23-24.

2. Elismerni saját hibáim Máté 18:23-25

3. Hagyom Istent ítélni a másik vétke felett Róma 12:17-21

4. A megbocsátás áldása tudatában megbocsátani Máté 6:14-15

Hogyan segíthetek másokat (a gyeremekem) a fájdalmaiban, sérelmei közepette?
4 lépés:
1. Légy bátorító lelkülettel felé. A “fejezd be, hagyd abba a sírást, légy már túl rajta, mikor nősz már fel” nem segít. Légy együttérzéssel, inkább mondj hasonlót:  “megértem, hogy fáj, nekem is sokszor nehéz volt megérteni dolgokat. Ha így beszéltek volna velem a barátaim, nekem is rosszul esne. Adj lehetőséget, hogy a gyerek kimondja, ami fáj.
2. Légy példa a megbocsátásban. Gyakoroljuk a bocsánatkérést, megbocsátást mások előtt is. Így szinte nem is kell tanítani a módját.
3. Keresd a pillanatot, amikor a gyerek tanítható. Mások példájából, saját élmény, történetek… Amikor látod, hogy a keserűség kezd megjelenni lelkedben, vagy gyermeked szívében, keresd az útat a szabadulásra minél hamarabb. A keserűség jele lehet a túlreagálása a dolgoknak, a túlérzékenység bizonyos helyzetekben, vagy éppen, hogy nem jellemző rád az életszeretet.

Napi feladat:
– A harag hamis elképzelései közül melyik segített legjobban most neked megérteni a dolgokat?
– A megbocsátás 4 lépése közül melyik számodra a legnehezebb?
– Hogyan segítheted azt a személyt, gyermeket, amelyik a legkaphatóbb a sérelmek raktározására?
“Fújjatok” fel egy léggömböt vízzel. Az egyiket csak félig vízzel míg a másikat feszülésig. Magyarázzátok el, hogy ez a lufi olyan, mint bennünk a haragtank. A feszültséget nem jó gyűjtögetni, mert amelyik tankba sok gyűl, hamarabb robban. Hogyan segíthetünk egymásnak abban, hogy a sérelem ne verjen gyökeret, s ne legyünk könnyen robbanékonyak?