Életünk képe

Koromtól eltérően, elég régi vágású nő vagyok. Mindig is, koravénnek éreztem magam. Még csak két éve mondhatom magamat szülőnek, de ennyi idő is rengeteg kérdést felvetett bennem. Talán a legrémisztőbb ebben az egész szülői szerepben az, hogy a gyermekeink néznek, figyelnek minket, és lemásolják azokat a példákat, amiket mi adunk át. Mindezek közben, hamar rájönnek, hogy milyen viselkedés mögött, milyen mögöttes tartalom van.

Gyülekezetünk kb. két éve indított egy óvodát, akkor egy TV riport keretén belül is megfogalmazta a lelkipásztorunk, hogy az egyik alapigazság, amit gyülekezetünk képvisel az, hogy: a gyerek számára a legtöbb, amit adhatunk az a jó házasság, megfelelő értékrenddel. Úgy gondolom, a szülő kapcsolata egyrészt a házastársak egymást közti kapcsolatáról, másrészt a környezetével való kapcsolatról szól.

Itt fontos megemlíteni a beszédet. Az, ahogyan egymással beszélget a két szülő, példa értékű a gyermek számára. Mit tanítok meg a beszédemmel a gyermekem számára? Azt, hogy egymásnak fontosak vagyunk? Azt, hogy tiszteljük egymást? Azt, hogy hallak, de nem hallak meg? Bevallom, van hogy egyszerre beszélget velem a férjem és a kislányom, miközben én főzök. Ilyenkor csak bólogatni tudok, mert annyira eloszlik a figyelmem, hogy nem tudom meghallani, csak hallom, hogy beszélnek hozzám. Milyen sokszor tanítom arra a gyereket, amire nem akarom!

Az egymás közötti kommunikáción túl, egy másik pillér a közös hitbeli alap. Néhány hete férjem egy elöljárói hétvégén volt, amiről nagyon lelkesen jött haza. A gyülekezetünk jövőjével kapcsolatos kérdések miatt vonultak el gondolkodni, imádkozni. Isten meghallgatta Őket, és ebben a néhány napban látást adott számukra. Ez a látás pedig, felforgatja a megszokott családi életünket. Hát, nem voltam egyből lelkes. Természetesen, átgondoltam, megvizsgáltam az elmúlt napok üzeneteit, és arra jutottam, hogy Isten engem is ebbe az irányba vezetett egész idő alatt. Így, közös nevezőre jutottunk. De, miért mesélem ezt el? Mert, a gyermekeink figyelnek minket. Kell, hogy tudatosak legyünk viselkedésünkben, értékrendünkben. Isten Igéje értékrend a családodban? Van-e közös hitbeli alapotok? Vannak-e hit lépéseitek, amiket láthatnak a gyerekeitek?

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Máté 23:12

Gyermekeink tőlünk tanulják meg, hogy az Isten VALÓSÁG. És, ha ezt átgondoljuk, beláthatjuk, hogy mindazzal, amit teszünk, vagy nem teszünk, a jövőre készítjük fel Őket, hogy amikor mi már nem leszünk, akkor is legyen egy Isten, akire támaszkodhat.

Lombos Andrea

Isten a gyógyító!

Összegyűjtöttem magamban, hogy szerintem mit jelent felelősséggel élni. Aztán leírtam. És ahogy nézegettem a listát azon gondolkoztam, hogy ez kicsit többről szól, mint egyszerűen a felelősségről. De mégis ezzel az egy szóval tudom leginkább megragadni azt, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy az életünket valóságosan, hatékonyan éljük, és ne csak történjenek velünk a dolgok. Saját példámból látom, hogy ez az, amit még keresztyénként is olyan nehézkesen tanulunk. Az alábbi ige a kedvencem ebben a témában:

„Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éljetek, a magatok dolgával törődjetek, s a két kezetekkel dolgozzatok, ahogy a lelketekre kötöttük.” 1.Tessz 4,11

És itt a lista, hogy milyen egy felelősségteljes személy. A lista nem teljes, kiegészíthető, folytatható. Írjatok bátran hozzá!

A maga dolgaival foglalkozik, nem mások életét lesi, kommentálja, mérlegeli. Annyi energiát megspórolnánk, s annyi kapcsolati problémát elkerülnénk, ha bölcsen figyelnénk arra, hogy ne ártsuk bele magunkat mások dolgaiba kéretlenül, felelősség nélkül vagy pusztán szócséplésből. A hátuk mögött sem.

Nem kifogásai vannak, hanem megoldásokat, ötleteket keres a problémahelyzetekre. Sokszor hallok kifogásokat másoktól, s magamtól is, leírok néhány gyakoribbat: „én nem tudom megoldani, hogy egészségesen táplálkozzak, sokba kerül, vagy nem tudom sehogy se kivitelezni, nem tudok mozogni, nincs időm a gyerekek mellett, sokba kerül a bérlet, a felszerelés, nem tudok az Igével elmélyülten foglalkozni, imádkozni, nekünk nincs lehetőségünk randizni a férjemmel, nincs ki vigyázzon a gyerekekre…”

Vállalja a felelősséget a döntéseiért, mer döntéseket hozni, döntésképes. Kudarcaiért, tévedéseiért nem másokat hibáztat, így lehetősége lesz tanulni belőlük. Amíg csak úgy bírjuk a krízist átélni, hogy mást okolunk, nem tudjuk hasznosítani a tapasztalatainkat.

Vállalja a felelősséget a viselkedéséért, reakcióiért, a kimondott szavakért, nem magyarázza ki. Ez a „bocsáss meg, de…” jelenség. „Bocsáss meg, de fáradt voltam, nem tehetek róla, én már csak ilyen vagyok, azért akadtam ki, mert beteg vagyok, csak én nem bírom a nyomást, csak a hormonok, ne vedd a szívedre…”

Tudatában van annak, hogy hatása van a saját életére. Nem tehetetlen bábu az élet játékában, képes az Úr kegyelméből változni.

Nem halogatja a fontos dolgokat. A halogatás mögött legtöbbször ott van a felelőtlenség. Lehet ez egy gyermekkorból visszamaradt megszokás: ha már minden kötél szakadt, valaki más megoldotta helyettem, valaki kimentett a szituációból, így halogathatom, mert majd csak lesz valahogy, mint ahogy mindig is volt.
Sokat segít ezen, ha a kapcsolataiban megkapja a teret és a támogatást, hogy élhessen a felelősségével, és tudatosan nem veszik át a problémahelyzetei megoldását, esélyt adva a növekedésre (természetesen, ha egy érett, egészséges felnőtt személyről van szó).

Szembenéz a problémákkal.  Nem tudunk megharcolni valamivel, ha még a gondolatainkban is kerüljük. Ha filmekkel, internettel, facebookkal, emberekkel, pörgéssel, sütivel vagy bármivel elnyomjuk.

Képes mások érdekeit, akikért felelősséggel tartozik a sajátjai elé helyezni.

A felelősségteljes ember a mában él, a mai napot ragadja meg, hogy megtegye azt, amire Isten segítségével, erejével képes. Cselekszik. Két kezével, eszével, vagy amiben Isten tehetséget és lehetőséget adott neki.

Istennek tartozik felelősséggel, ezért elsősorban nem az embereknek való megfelelés a mozgatórugója munkájának, tetteinek.

"Ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát." Kolossé 3: 22-23

Van, hogy életünk bizonyos területein nagyon jól megy a felelősségteljes gondolkodás és cselekvés, de vannak részek, amivel nehezebben nézünk szembe, ahol szükség van még több és több világosságra, alázatra.

Ha látod, hogy felelősségteljesen tudsz élni, akkor bizonyára tudatában vagy annak, hogy ez mekkora ok a hálára. Ez Isten kegyelmének munkája rajtad, esetleg szüleid áldott példája (ami hatalmas jelentőséggel bír), és természetesen a te jó döntéseid következménye.

Sokan keresztyénként is nehezen tudják kihámozni az életüket a felelőtlenség sátáni hazugságaiból, depressziós hajlamokkal, a tehetetlenség lehangoló érzésével küzdenek. Másokra utalva, függőségben élnek. Nincs helyes énképük, ami erőt adhatna kezükbe venni életük irányítását. Lelki vakságban élnek.

Időnként legszívesebben rájuk kiáltanál valami ilyesmit: „szedd már össze magad! Nevetséges, ahogy gondolkozol, s ahogy látod a világod, nevetségesek a kifogásaid!” Lehet, hogy megteheted. Isten adott mellém olyan embereket, akik még ezt is meg merték tenni. Belehasítottak az éles szavak a tudatomba, de nem ez nyitotta meg a szemem.

Az, hogy mellettem álltak kedves, de határozott szeretettel, bátorítással, imával, jó példával, Isten világosságával közelebb vitt a felelőtlen, éretlen gondolkodásomnak, életem gubancainak kisimulásához.

Isten a gyógyító!

Haragszom, jaj, mit csináljak? – 2

„Akár szeretnénk, akár nem, a harag időnként felüti a fejét. Így vagyunk megalkotva. Ne essünk kétségbe, s ne engedjük, hogy a Sátán vádoljon ezzel. Rajtunk áll, hogy engedjük-e hogy bukott emberi természetünk romboló erővé formálja, vagy imával, Isten Igéjével és a Lélek vezetésével megtaláljuk a módját annak, hogy betöltse valós rendeltetését.” ( 1.részből)

Mielőtt rátérnék, ígéretemhez hűen azokra a gyakorlati dolgokra, amelyek segítenek indulataink, haragunk helyes kezelésében, uralásában, szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire fontos tudatosítani a személyes felelősségünket.

Tisztában vagyok vele, hogy sok embernél ez alapból működő dolog. De sajnos mindig vagyunk olyanok, akik bizonyos okok miatt könnyebben belegabalyodunk az ellenség fondorlataiba, s elhisszük, hogy tehetetlenek vagyunk, s valamiféle hamis nyugalmat keresünk azáltal, hogy lelkünk mélyén vagy akár kimondva is másokat okolunk kudarcainkért, problémáinkért. Kiborulásainkért is könnyen mást teszünk felelőssé. Tudjátok valahol ez az Édenkertben kezdődött, de sajnos azóta is népszerű stratégia.

Én sokáig imádkoztam valahogy így, hogy „Uram könyörülj rajtam, hogy ne legyek mérges, ideges. Ne törjön rám a harag mindent elöntő érzése, szabadíts meg Uram ezektől, nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok velük szemben. Sose láttam, hogy kell ezeket legyőzni, kezelni, de neked biztos csak egy szavadba kerül…” Ilyen kérésekkel ostromoltam az Urat, és nagy csalódottságomra nem változtak meg az érzéseim.

Olyan butaság volt ezeket kérnem, mintha azért könyörögnék, hogy Istenem szabadíts meg a fájdalom képességétől, kérlek, tégy valamit, hogy soha többé ne érezzek fájdalmat! A fájdalom ugyanúgy része a normális működésünknek, mint a harag. Nagyon nagy bajban lennénk, ha nem érzékelnénk a fájdalmat, nem ismernénk fel a problémáinkat, nem előzhetnénk meg a korai diagnózissal sok sok bajt.

A bűn az ajtó lőtt leselkedik, rád van vágyódása, DE TE uralkodjál rajta. 1. Mózes 4:7b

Én vagyok a felelős, és Te vagy a felelős, hogy mi előtt nyitod meg az ajtód. Isten erőt ad, segít, vezet, tanácsol, de a döntéshelyzetben nem fog helyetted dönteni, ez a Te felelősséged. Azokban a kritikus pillanatokban neked kell becsukni a szád, s összeszorított fogaidat ellazítva imádsággá formálni frusztrációidat. Neked kell elvonulni, s számolni, vagy igéket pörgetni a fejedben. Neked kell ökölbe szorított kezedet simogatásra tárni. S amikor jól döntesz Isten melléd áll, megerősít, adja az Ő erejét, hogy kibírd, végig tudd csinálni, bármivel is kell szembenézz. Megmagyarázhatatlanul, mélységesen eláraszt békességével.

young-woman-sad

Az alábbi gyakorlati tanácsok, személyesen nekem sokat segítettek. A teljesség igénye nélkül szedtem csokorba. Személyre szabottan használjátok, gondoljátok tovább:

  • Alakítsd úgy az életed, napirendedet, amennyire tőled telik, hogy megfelelően kipihent légy. Ideális, ha éjfél előtt már alszol egy keveset. Ha fáradt vagy, ingerküszöböd sokkal alacsonyabb. Ha mégis elkerülhetetlen a fáradtság, kimerültség fokozottan kell őrködjünk ilyenkor szavaink felett. Nekünk nőknek a menstruáció előtti, alatti időszak is ilyen szempontból tudatosságot, odafigyelést igényel.
  • Az alváshoz szorosan hozzákapcsolva említeném a kiegyensúlyozott táplálkozást, mozgást, friss levegőn való tartózkodást. Testünk hordozza a lelkünk, hatással vannak egymásra. A józan ész határain belül óvnunk, edzenünk, vigyáznunk kell, mert eszközünk, míg benne élünk, és meghálálja. A finomított élelmiszereket érdemes kerülni, mert a vércukor ingadozás a kedélyállapotunknak sem kedvez.
  • Gyakorold az önuralmat más területeken is: étkezés, költekezés, mozgás, okos telefon, számítógép használat. A hatása általános, a haragod kezelésében is érződni fog.
  • Adj időt magadnak, hogy egy konfliktusban, nevelési helyzetben, vagy családi perpatvarban át tudd gondolni helyzetet.
    A hirtelen haragú bolondságot követ el. Példabeszédek 14:17
    

    Egy vita hevében nem biztos, hogy józanul tudjuk megítélni a dolgokat. Ne beszéljünk, ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, kijelentéseket ilyen nyomás alatt. Kevés kivételtől eltekintve mindig el lehet vonulni egy csendes fohászra, vagy sírni egyet mérgünkben. Egy mosdó, egy udvar, egy kamrácska akad, ha keressük.

Mielőtt beszélnél haragodban, gondold, át milyen hosszú távú következményekre számíthatsz. Játssz a gondolattal. Megéri?

  • Úgy gondolom a humor egy hatalmas ajándék. És állítom, hogy lehet fejlődni benne. Mi köze van a haraghoz? Nekem sokat segít, ha bosszankodás és mérgelődés helyett egyszerűen nevetek egyet egy abszurd helyzeten, akár a saját hiányosságomon, tévedésemen is. A humor átlendít egy-egy kínos, nehéz pillanaton, akik veled vannak is felüdülnek, ha humorral közelítesz meg egy problémát. Ha sokadszorra szaladsz vissza reggeli induláskor valamiért a lakásba, mi lenne, ha bosszankodás helyett egyszerűen nevetnél egyet. Elsőre furcsa lesz, idegen, de végül a gyermekeidnek is lesz még egy mintájuk kellemetlen, frusztráló helyzetekre.
  • És végül a legfontosabb: Isten belénk helyezett mindent, ami alkalmas arra, hogy keressük és megtaláljuk a Vele való bensőséges kapcsolatot. Mint a GPS a műholdakra csatlakoztasd rá érzékelőidet Isten hullámhosszára. Kezd vele a napot! És keresd őt, amikor csak teheted. Nézd csak, Dávid hogy ír erről az élő, működő kapcsolódásról, vezetésről:
    Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert jobbomon van. Zsolt 16:7

Sokat beszélünk erről, mégis nagyon nehéz ezt tenni, mert az ellenségnek cseppet sem érdeke ezt ölbe tett kézzel végignézni. Megtesz mindent, hogy különféle dogokkal megzavarja a kapcsolódást Isten és közted.

A harag az egyik legnépszerűbb csatornája. Ahogy jössz-mész a világban mindenhol felüti a fejét. A közvetlen környezetedben és benned is. Ne csatlakozz rá, bármennyire könnyebb, mint megvárni elcsendesedve a jelt Fentről, a békességet, az igefoszlányt, a kapaszkodót, ami helyes irányt ad elszabadult gondolatainknak. Ha győzelmet szeretnél indulataid felett, hívd be Istent és az ő világosságát a legrosszabb pillanataidba is.

Keserű gyökerek

Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön." Zsid 12: 12-15

Amikor kertes házba költöztünk egy nagyon elhanyagolt telket vettünk át. Tele törmelékkel, gyomokkal. Nem kis munkába és időbe került rendbe tenni. De az eredmény kárpótolt minden ráfordításért. Végre egy hely, amire jó kinézni az ablakon, ahol szabadon futkoshatnak, mászkálhatnak a gyerekeink.

Akkoriban a közvetlen szomszédban még nem lakott senki. Nyakig érő gaz uralkodott, és amikor felmagzott mindenféle cifra gyommal elárasztotta féltve vigyázott kis kertecskénket.  Alig győztük tépni, irtani.  S ahogy a végére jutottunk kezdhettük elölről.

Isten Igéje egy növény gyökeréhez hasonlítja a keserűséget. Nekem rögtön egy erőteljes, domináns, tüskés gyom képe ugrik be, ami körülöleli a dolgokat és fojtogatja, elszívja a tápanyagot, vizet, felnövekszik és eltakarja a napfényt is.

Forgatom a „keserűség” szavunkat. Először ízek emlékei tódulnak elém: torkomon ragadt fájdalomcsillapító, ahogy oldódik, gyógyteák íze…

Aztán megkeseredett arcok, életek. Megkeseredett időszakaim. Amikor engedtem, hogy bennem is pusztítson a keserűség gyökere. Feladás, tompaság, lemondás. Magamról és másokról. Kritizálás, reménytelenség.

Egy ideig csak magának okoz keserűséget az ember, de nem kell sok idő hozzá (a gyomoknak nagyon rövid a tenyészidejük, hamar magvakat szórnak) hogy mások életét is megfertőzze. Először a mi kertünket, aztán a „szomszédét”. A családét, gyülekezetét, munkaközösségét.

Egy ideje vannak szomszédjaink, barátságos fiatal pár. Rendszeresen lenyírják a kertet. Tőlük már nem sok gyommag jön hozzánk.

Felelősek vagyunk egymásért. Ne hagyjuk élni, fejlődni, felnőni a keserűséget magukban. Tépjük ki gyökerestől. Ne csak a látható, nyilvánvaló részt tüntessük el. Keressük, meg mi okozza azt, hogy eltávolodik a szívünk Isten kegyelmétől.  Van, amikor nem is tudjuk, hol kezdődött a probléma. Kérhetjük Isten Szellemét, hogy tárja fel, mitől keseredtünk meg. Sebző szavak, vádak, önvádak, felgyülemlett feszültség, külső-belső elvárások, kudarcok, csalódások?

Tépd ki! Vesd ki a szívedből! Égesd el! Ha újabb jelenik meg, könyörtelenül tépd ki újra. Te vagy a lelked kertésze. Ne adj napokat, heteket, éveket az ellenségnek. Egyszerűbb ez, mint ahogy az érzéseid lüktetik. Kivitelezhetőbb, mint ahogy az ellenség téged kárhoztatva hazudja.  Tárd fel szíved az Úr előtt!

A kertünket, házunkat többnyire igyekszünk szépen, rendben tartani.

És ott ahol a legkedvesebb vendéget fogadjuk, mi a helyzet?