“szüntelen imádkozzatok” 1Thessz 5,17

morning

Sokkal könnyebb beszélni és írni az imádságról, mint rendszeresen, hittel tenni. Amióta házon kívül is dolgozom, még nagyobb kihívás odaszánni és megtalálni az időt az imádságra. Tinédzser korom óta részese vagyok (hármas) imacsoportnak, és Isten egyik legnagyobb áldásának tartom. Bár az emberek cserélődtek mellőlem, ráérezhettem az imádság erőt adó, felfrissítő, zamatos ízére. Sokszor megvan a harca annak, hogy összehozzuk a találkozót, néha a kedv is hiányzik, de tudom, semmi sem lehet fontosabb az imádságnál, és ettől már szinte lehetetlen eltéríteni. A férjem is támogatott ebben, mindamellett, hogy együtt is szoktunk imádkozni. A (hármas) imacsoport által nyert testvéri közösség pedig segítség a motivációban, megfedd, helyreigazít, megerősít a közbenjárásban, sokszor megszaporítja az örömömet. Mindig szerettem volna a személyes imádságaimban is kitartó lenni és hűséges. Valahogy nehezebbnek találom, és tudom, azért, mert ez egy rejtett dolog, senki nem fog megszólítani és odatenni a térdeidre, hogy na most akkor imádkozz. Pedig mennyi minden ott dől el, a térdeinken! Jókedvvel, küldetéssel megyek-e dolgozni? Jól fogok-e reagálni az engem ért sértésekre? Tudom-e a munkámat az Isten dicsőségére végezni? Türelmesen fogok-e a gyermekemnek válaszolni? Tisztelettel beszélek-e a férjemmel? Meglátom-e a szeretetre éhes embereket? A harcok imában dőlnek el. Természetesen ez nem azt jelenti, hogyha imádkoztam, akkor többé nem vétkezem. Viszont sokkal több lesz az erő a szelíd alázathoz, a jó cselekvéséhez.
Újra és újra kell magamat emlékeztetnem, és nem akarok belefáradni. Oswald Chambers ezt mondja: „Lehetetlen, hogy rendben legyen a kapcsolata Istennel annak a hívőnek – bármennyire tapasztalt is – , aki nem veszi a fáradságot, hogy ideje legyen Isten számára… Bőven töltsünk időt Istennel: inkább vesszen minden egyéb, csak őt el ne hanyagoljuk.”
Ennek érdekében átnézve a napomat, keresgéltem még az imádságra felhasználható időtöredékeket is. Kiváltságnak és nem nyűgnek kezdtem tekinteni azt, hogy fél órát kell vezetnem az iskolához, ahol tanítok. Nagyszerűen fel lehet használni az imádságra! Hangosan lehet beszélgetni Vele, senki más nem hall, és az odafigyelésben is segít. Jó néhány áldott percem származott már ebből, és részem volt az Úr különleges meglátogatásaiban is ilyenkor. Már az sem számított, hogy könnyes arccal szálltam ki az autóból, olyan csodálatos volt az Úr hangját hallani, hogy kész lettem volna válaszolni, azért sírtam, mert Jézussal beszélgettem – számítva arra, hogy bolondnak néznek…
Eleinte rádiót hallgattam az autóban. Aztán keresztyén zenét. Aztán volt olyan, hogy sajnos később keltem fel, és nem tudtam időt szánni az igeolvasásra és imádságra. Olyankor hoztam szabályként azt, hogy nem hallgatok semmit, csak beszélgetek az Úrral hangosan, és igyekszem felidézni az azelőtt nap olvasott, hallott igét. Ebben megerősödve reggelente most már sem rádiót nem hallgatok, sem keresztyén zenét. Inkább beszélgetek Jézussal, és ebben szeretnék kitartani, azért is írtam ide, hogy magamat is bátorítsam! Van egy énekem is, mindig ezzel kezdem, ahogy végighajtok az utcánkon. Csodálatos módon elő tudja készíteni a lelkemet a tartalmasabb imádságra.
1. Szeretnék, Jézus, folyton Veled járni
E rögös, földi vándorutamon.
Ha lelkem próbák, kísértések érik,
Te védj meg engem mindig, Jézusom!

Refrén:
Úgy vágyom drága jelenléted bírni,
Szent Igéd által élj a szívemben!
Hadd haljon meg mind bennem ami régi,
Formáljon át Szentlelked teljesen!

2. Szeretnék, Jézus, hasonlítani Hozzád,
Tükrözze lényem dicsőségedet!
Ha sötét vétkem eltakarja orcád,
Tisztítsd meg újból bűnös szívemet!

3. Szeretnék, Jézus, kérni annyi mindent,
Mit ki sem tudok talán mondani;
Te érted szívem mondhatatlan vágyát,
Valóra tudja szavad váltani.

Egészen más így indítani a napot, Jézus Krisztus jelenlétét kérni és bírni!
Az ördög hazugsága az, hogy neked nincs időd az imádságra. Gondold végig a napodat, és szúrd ki az időtöredékeket is. Ezek nem fogják pótolni a napi elcsendesedésre szánt idődet, viszont kiválóan meg tudják támogatni azt. Mert Jézussal élni, Jézussal járni, Benne megmaradni elmondhatatlanul édes dolog. Rá lehet kapni az ízére! 🙂

Pánik helyett ének

“Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem!” Zsolt 50,15

A Mennyország hívószámának is szoktuk mondani. Zsoltárok 50,15. Olvastam ezt az igét, és csak úgy átsiklottam fölötte. Igen-igen, ismerem már. Fontos ige, jó ige. Inkább az utána lévő igeversek gondolkodtattak el. Aztán megszégyenített az Úr. Neked csak akkor olyan fontos ez az ige, amikor nyomorúságban vagy? Hirtelen eszembe jut az a sok sötét pillanat a kisfiam betegsége kapcsán, mikor belém hasít a fájdalom, megbénít a félelem, elveszi a józanságom, és a szívemet szorító mellényt sehogyan sem tudom lazábbra fűzni. Milyen drága is volt nekem akkor ez a hívószám! Hogy kapaszkodtam az ígértekbe, hogy Isten meghallgat, Isten válaszol, Isten tudja! Ilyenkor gyakran előfordult, hogy nem tudtam következetes gondolatmenetet folytatva imádkozni. A pánik megbénította a gondolataimat is. Egyet tudtam: énekelni. “Bízom benned Uram Jézus, Benned bízom egyedül…” Könnyeimmel küszködve kezdtem, s végeztem. “Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó…” “Mint a pásztor gyenge bárányt, folyton úgy vezet kezed…” Hogy lehet ezeket a pillanatokat olyan könnyen elfeledni? Hogy lehet, hogyha nincs nyomorúság, akkor nem érezzük annyira, hogy szükségünk van az Úr jelenlétére?

Amikor Édesapám a Mennyországba költözött, akkor különleges módon tapasztaltam az Úr közelségét és vigasztalását. Gyászomban voltak olyanok, akik bántani akartak, de az Úr csodálatos módon megerősített, és nagyon közelről tapasztaltam Jézus Krisztus jelenlétét. Nem számított már, hogy mit tettek az emberek, mekkora vihart kavartak, és mennyi gyötrelmet okoztak. Isten mintha a szárnyaira vett volna, és átemelt volna azokon a heteken. Akkor azért imádkoztam, hogy Uram, ha ez az ára, akkor kérlek, ne kímélj, inkább adj szenvedést, csak ne felejtsem el, hogy milyen jó a Te közeledben… Hogy szívem ne hajoljon a közömbösség felé, ne legyen érzéketlen a Te igéd iránt, soha többé ne legyenek csak úgy, megszokott imáim. Ezt imádkoztam, komolyan gondoltam, ezért számítok arra, hogy megszentelődésem munkájában Isten eszköztárából nem fog hiányozni továbbra sem a szenvedés. De nem félek. Van a Mennynek egy hívószáma. Tudjátok, a Zsoltárok 50,15.

Most úgy tűnik, a szabadulás időszaka jött el számomra. De nem akarom feledni a nyomorúság pillanatait. Annál nagyobb örömmel szeretnék dicsérő énekeket énekelni. Újabban a gyermekeimmel is ezt gyakoroljuk minden étkezésnél. Mert az igeversnek van második fele is, és Isten soha nem hazudik. A mi életünk lényege pedig az Isten dicsőítése.

Itt a szombat, készülhetünk az Úr napjára, a vasárnapra. Te mit fogsz ma énekelni?