Újévi üzenet röviden

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3:13-14
Ez volt az egyik ige, amivel a 2018-as évnek nekivágtam. Mindezt azok után olvastam, hogy az elmúlt év hálaokait felsoroltam. Azon gondolkoztam, miért van az, hogy a jót is el “kell” felejtenem? Mert az, hogy a nehezet, a szomorúságot elfelejtem, elengedem, az érthető, hisz múltbeli terhek cipelésével nehéz vagy lehetetlen az előrejutás.
Na de, az áldások, sikerek, örömök dédelgetése sem jobb.
Ráébredtem arra, hogy elő-előfordult velem, hogy belekényelmesedtem a hálaadásba … s ez most kissé furcsán hangzik, de kifejtem: annyira hálás voltam, vagy örültem az áldásnak, hogy úgy éreztem minden rendben van, s kevésbé volt már meg bennem a késztetés arra, hogy újra és újra cselekedjek, szolgáljak, “le tegyek valamit az asztalra” (s ezt most értésétek jól), hisz már elértem a jót, már megalakult egy házicsoport a gyülekezetben, már ez vagy az a misszió is elindult, már megtért xy stb.

Tehát arra jutottam, hogy az év vége és/vagy eleje nagyon jó lehetőség arra, hogy az elmúlt időszak nehézségeit és örömeit is az Úr elé vigyem, majd azokat elfelejtve, úgy induljak neki az új évnek, mint egy teljesen tiszta lapnak egy füzetben. Hisz minden év új lehetőség arra, hogy Istenhez közelebb kerüljek, és Őt szolgáljam, utóbbi nem csak lehetőség, kötelesség is.
Nekem ezt mutatta meg az Úr most, neked mi volt az újévi üzeneted?
Dombi Mirjám

Hazugságok, amiket elhiszünk …

Egy olyan világban élünk, ahol természetes tényként kezelik, hogy az álmaink megvalósulhatnak most-rögtön, következmények nélkül. Mondta néhány hete a férjem, egyik esti beszélgetésünk alatt. És, az álmok beteljesülése nem függ az élethelyzetedtől, nem függ semmi mástól, csakis attól, hogy mennyire akarod. Így könnyen belehajszolod magad valamibe, amitől kiteljesedett életet remélsz.

  1. Talán ez a gyökere sok rossz házasságnak, munkahelyi kiégésnek, vagy az emberi kapcsolatok egyoldalúságának. Amikor mondogatjuk, hogy életünk értelmét Isten határozza meg, de igazából a társunktól vagy szakmai pályafutásunktól várjuk, hogy boldoggá tegye az életünket. Meglehet, Téged ez nem érint, mégis arra kérlek, hogy gondold át a hétköznapjaidat, az érzéseidet, majd olvasd el a következő idézetet.

Sokszor elmosolyodom, amikor arra gondolok, hogy milyen csodálatos dolog hívőként élni és tudni, hogy a Seregek Ura velünk van, az, aki teremtette az eget és a földet, napot, a csillagokat…a világmindenséget. Aki szólt és lett. Nem bálvány, hanem imameghallgató, élő Isten, aki annyira szeretett téged és engem, hogy az egyszülött Fiát küldte el, hogy megváltson téged a golgotai kereszten. És igen, boldog vagyok, hogy megismerhettem Őt.
Tudom, hogy minden imámat meghallgatja, soha nem hagy el és kitart mellettem. Amikor valami nehézség van az életemben, tudom, hogy az Úr kiment a bajból és már nem is csodálkozom akkor, ha valami olyan történik, ami ember számára lehetetlen lenne…de Istennek nem az. És akkor elmosolyodom és azt mondom: “tudom Uram, hogy ez te voltál. Köszönöm.”
– Idézet Jurák Kata vallomásából

Számomra is érdekes volt ezeket a sorokat elolvasni, időnként felteszem magamnak a kérdést – hol van az első szeretet rajongása, odaadása, őszintesége, ráhagyatkozása az életemben?

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok 34:9

A Biblia azt mondja, hogy a boldogság egyedül Isten személyétől függ, minden más hazugság. Boldog vagyok, mert Istennel élhetem az életemet?

  1. Talán ez a gyökere a sok rosszul meghatározott életcélnak. Amikor úgy gondolom, hogy jelen élethelyzetemben az a célja az életemnek, hogy házat építsek, ezért néhány millió forintból több tízezer forintot elköltök, amit egész életem alatt törleszthetek. (Nem személyeskedni akarok, ezt csak példaként hoztam)

Régen ezek a dolgok nagyon fontosak voltak a számomra. De most úgy látom, hogy Krisztussal összehasonlítva semmit nem érnek. De nemcsak ezeket, hanem az összes többi dolgot is teljesen értéktelennek tartom ahhoz képest, hogy egyre jobban megismerhetem Krisztus Jézust, az én Uramat. Mert őt megismerni mindennél sokkal jobb és értékesebb. Krisztus kedvéért mindezekről lemondtam, pedig valamikor értékesek voltak nekem. Most már tudom, hogy mindez csak értéktelen szemét! Azért mondtam le ezekről, hogy Krisztust megnyerjem.” Filippi 3:7-8 EFO

Pál apostol vallomása azért tud hiteles lenni, mert kétirányú volt az érdeklődése – azaz, amennyire meg akarta ismerni Istent, annyira meg akarta ismertetni is Istent az emberekkel. Nem az az életcélunk, hogy az Isten megdicsőüljön, és megismerhetővé váljon bennünk/általunk? Úgy gondolom, hogy az életcéljainkat valamennyire befolyásolja az életszakaszunk, de ez akkor terelődik helyes mederbe, ha folyamatosan hagyom, hogy Isten nevezze meg az életszakaszaim prioritásait.

A boldogság nem egy érzés, hanem egy bejárt út végeredménye. Milyen kiváltság, hogy ezt az utat Istennel karöltve tehetjük meg, valódi célokkal színesítve.

Lombos Andrea