Mások érzelmi tengercsapásai között

Viharos időszakot élek meg a munkahelyemen. Gondolom máshol is így van ez – az emberek elégedetlenkednek, aztán hibát keresnek, majd áskálódnak reménykedve, hogy így előre jutnak. Egyik nap háborgó lélekkel néztem ki az ablakon, és Oscar Wild szavai jutottak eszembe:

„Az elégedetlenség a legfőbb hajtóerő egy ember vagy nemzet haladásában.” O.W. Valóban így van ez? Hirtelen beugrott egy kép, amit néhány napja a facebook-on láttam. Ez a felirat állt rajta: „Az irigy ember azt kiáltja, miért Ő, a hálás ember azt kérdezi, miért én?” G.A.  Mintha össze keveredne az irigység az elégedetlenséggel, a hálátlansággal… És miközben mások érzelmi tengercsapásai között hánykódom, engem is szétmarcangol, megváltoztat.

Hogyan lesz egy hálás hívő emberből hálátlan Jézus követő?

„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” Lukács 17: 11-19

Vajon hány ilyen leprás ember van, akinek van 1-2 megtapasztalása Istennel, de nincs valódi elköteleződése? Talán, egyszerűen nem hálás? Lehet, én is ilyen vagyok, amikor tele van a hócipőm, és az, amit eddig áldásnak tekintettem, most zavar? Mondjuk, Isten ad egy tehetséget, így lassanként sikerül helytállni a szakterületemen belül. A munkatársak is hamar felfedezik ezt, és vagy sarokba próbálnak szorítani, vagy kihasználják, ahogy tudják. És én lassan úgy kezdem érezni, hogy a hátam közepére sem kívánom azt, aminek eleinte örvendtem, és amiért olyan sokszor hálát adtam. Ez hálátlanság Isten felé?

Ahogy leírtam e sorokat, arra jöttem rá, hogy Isten valóban többet adott, mint amit én megtérésem után fiatal lányként el tudtam volna képzelni. Az Ördög sokszor próbálja megtámadni az érzelmeimet, és átfordítani az áldást átokká. Egyedül Isten igéje tud kijózanítani, és megláttatni velem, hogy ebben a megkeseredett, reményvesztett, elégedetlen világban milyen erős bizonyság Róla a hálatelt ember jelenléte, szavai, élete. Mert a hálás ember tud igazán nagylelkű/bőkezű lenni. Ez a nagylelkűség/bőkezűség hálát szül az emberek lelkében, az Isten dicsőségére.

cheering woman open arms to sunrise seaside

Úgy gondolom, nagyon sok rossz hajtóerőt használunk. Miért ne táplálkoznánk a hálából? Miért ne harcolnánk a Gonosz ármánykodásaival szemben? Miért ne őriznénk meg az áldást áldásnak?

Megadom magam a csendnek és a hálának

Minden ősszel hálaadó ünnepet tart a legtöbb közösség, megköszönni, megszámlálni az áldást, a gondviselést, emlékezni, tanulni a hálás és a hálaadó életet.

Nemsokára nálunk is hálaadó alkalom lesz és jó lenne nemcsak felületesen átsiklani rajta.

Az elégedettség és a hála egyre nagyobb kihívás. Egyre inkább látom, hogy naponta fel kell készülnöm erre, mert ha nem, akkor igen fertőző tud lenni mindaz, ami úgy egyébként az óemberből előjön. Aztán, ha ennek következményeként valami összeomlani készül, hirtelen sok minden átértékelődik. Előkerülnek olyan „apróságoknak” vagy természetesnek vélt elemek, amelyekért hirtelen nagyon hálásak lennénk, ha már valaminek folytán kérdőjel lebeg felettük.

14717258_1771334969757925_1689864170671778045_n

Meglátni az áldást és hálásabbnak lenni mindezekért, mint amennyire elégtelenségek, hiányosságok vagy panaszok szorongatnák a szívem.  Ezt néha már csak úgy lehet, ha az Úr megdorgál, hogy felébredjek. Jól tudja, mennyire befolyásolható a látószögem. Jól látja, mennyire könnyebb megkeresni a hibát a másikban, mint hálás lenni azért, hogy van. De ebben is Krisztus ad példát nekem, hiszen, ha a Vele való kapcsolatban magamra nézek, sok mindennel híjával találtatom. Ő meg ahelyett, hogy lebecsülne, inkább tanít és továbbvezet. Ahelyett, hogy hátat fordítana, hűséget fogad és hűséget bizonyít. Tanulok Tőle.

Összetörök és velem együtt összetörik minden jogosnak vélt panasz, minden igazságtalanságnak megélt hiányérzet, minden hamis szemfényvesztés vagy álmodozás, ami csalódásokba visz. Az összetört darabok közül pedig elcsendesedve, de alázattal hoz elő az Úr. Megtanulom ismét, hogy attól nem lesz jobb valami, ha folyton rossznak látom. Megértem ismét, hogy nincs áldás, ha az énem előtt úgy hajlongok, mint egy bálványnak és felháborít, ha más nem igazán tud ráhangolódni erre a hajlongásra; amikor fontosabb és sürgősebb az én akaratom vagy kívánságom, az én panaszom és az én hiányom az Úrénál.

Uram, Te mit hiányolsz bennem? Neked milyen panasz szorongatja velem kapcsolatosan a szíved, ha az életemre nézel? Míg a szívem ezt kutatja, a kritikus fókuszt levehetem másról. S míg belenézek az Úr türelmesen formáló hűségébe, megadom magam a csendnek és a hálának. Méltatlanul.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent?” Róma 8:32

Elégedett élet

landscape-982184_960_720

Ma reggel abban a kiváltságban volt részem, hogy zúgó patak, magasra törő fenyvesek és pompás friss illat társaságában csendesedhettem el Isten előtt. Ebben az idillikus környezetben, egyik kedvenc igémet hozta ismét elém Atyám:

„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem! Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önnmagát azonban elpusztítja, vagy elveszti.” Lukács 9, 23-25

Valahányszor olvasom ezt az igét, olyan hatssal van rám, mint a leghatékonyabb tisztítószer, amely képes lemosni még a legmakacsabb folot, lerakódást is. Mert nem kell sok időnek eltelni ahhoz, hogy rámrakódjon egy csomó hamis vágy, elvárás, életet megtartani, virágoztatni akarás. Be akarok rendezkedni erre az életre, hogy minnél kényelmesebb, zökkenőmentesebb, tökéletesebb legyen. Már kezd fakulni bennem a hálaadás, mert nem jó az, ami van, hanem jobb és jobb kell. És minden „jó”-nál, tökéletesnél akad jobb és tökéletesebb, és elfelejtem azt, mit is jelent elveszteni az életem Krisztusért. Pedig ha visszagondolok, a legnagyobb boldogágot és beteljesedést mindig a Krisztus jelenlétében éltem meg, amikor átadtam Neki minden elképzelésem, vágyam és engedtem, hogy betöltsön önnmagával. És Ő soha nem hagyott cserben. Megváltoztatta szívemet, hálaadással töltötte be, hogy szívből tudjak örülni annak, ami körbevesz. És mindent megadott, amire vágytam, amire szükségem volt, még földi dolgokban is.
És akkor ez mit jelent? Nem szabad vágynom semmire, ami erre a földi életre vonatkozik? Nem szabad álmodozzam egy szép ruháról, nyaralásról, nagyobb lakásról, autóról? Dehogyisnem. Csak ne higgyjem azt, hogy akkor leszek boldog, ha ezek közül megkapom valamelyiket, mert nem ezek, hanem egyedül a Krisztusban elrejtett élet tesz boldoggá. Mert az ezek után való vágyakozás képes elpusztítani, elveszteni, főleg, ha valamelyik elképzelés nem úgy alakul, mint ahogyan szeretném.
A friss levegő és Krisztus beszéde kijózanító hatással voltak rám ma reggel, azt a megnyugvást is adva, hogy Neki gondja van rám, minden vágyamra, szükségemre. Hív a hálaadásra azért, amim van és meghallgatja kéréseimet is.
Hívlak ma téged is, kedves olvasóm, hogy csendesedj el Krisztus lábánál, lásd meg, mi az, ami igazán fontos és hálaadással tárd kéréseidet Isten elé.

Adj igazat Istennek! (minden nap)

Lassíts le. Próbáld meg kizárni mindazt, ami körülötted van, ami ott zsong a gondolataid között és szánj néhány percet erre a képre. Nézd meg jól … keresd a részleteket.

lep

Alaposan megnézted?

Mi fogalmazódott meg Benned?

Nekem eszembe juttatta azokat a reggeleket, amikor még nagyon álmosan főzöm a kávémat, kinézek az ablakon és látom, ahogy néhányan már teniszeznek a tömbházunk alatt elhelyezkedő teniszpályán. És tudod mit tartok furcsának? Vannak napok, amikor Salamon szavait visszhangozza a szívem:

„Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.” Prédikátorok 1: 3-5

Emlékszünk rá, hogy még sok más természeti képpel szemlélteti Salamon ezt a néha-néha felbukkanó érzést. Próbáljunk meg filmszerűen magunk elé vetíteni egy-egy reggelt a gyerekkorból, tini korból, egyetemista évekből … és így tovább a mostani reggelekig. Miért születhetnek ilyen érzések bennünk, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk? Változnak az életciklusaink, és közben mi magunk is változunk … és mégis …

Mintha időnként értelmetlennek éreznénk az életünket, vagy azt, amibe sok-sok energiát bele fektetünk. Valóban értelmetlen? Vagy valami más húzódik a háttérben?

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk egy történetet, ami megvilágíthat egy lehetséges okot.

„Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és ehelyett mi szolgálunk fel az asztaloknál. Ezért válasszatok ki magatok közül hét embert, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.” Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt (aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást), és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük. Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el. Nagyon megnövekedett a Jézust követő tanítványok száma Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet.” (Apcsel. 6:1-7)

Ebben a részben láthatjuk, hogy hamar felütötte a fejét az elégedetlenség egy figyelmen kívül hagyott kisebbség, a görög zsidók, más szóval a hellenisták között. A zsidóság ezen ága számos görög szokást megtartott, és héber helyett inkább görögül beszéltek. A tanítványok rendkívüli bölcsességgel kezelték ezt a helyzetet, hiszen feladatot adtak azoknak a személyeknek, akik elégedetlenek voltak.

Amikor a szívedben el kezd megszületni az elégedetlenség azzal az élethelyzettel kapcsolatban, amiben vagy, akkor azzal tudod helyesen kezelni ezt az állapotot, ha megkeresed azt a feladatot, amit Isten akar adni Neked ezen a körülményeiden keresztül.

„Születni kell minden nappal újra” mondja Koncz Zsuzsa.

Én úgy fogalmaznék, hogy nekünk, akik Krisztusban vagyunk, kell legyen erőnk ahhoz, hogy minden nap elölről kezdjük az életet.

Kíváncsi vagy arra, hogy mit akar Isten adni a mai napon keresztül?

Győzd le az elégedetlenséget, és fedezd fel a mai nap kincsét, mert nem lehet kétszer ugyanabba a vízbe bele lépni.