Vágyottnak lenni

Az, hogy kik vagyunk, az egy nagyon belső dolog. Igazi, hiteles és valóságos.

De legtöbbször a külső világon mérjük le, hogy milyen hatást gyakorlunk a környezetünkre, és hogy a környezetünk erre hogyan reagál válaszul. (pl. Mondok valamit, amit fontosnak tartok. Meghallanak? Megpróbálnak megérteni? Valamit kiváltott az, amit mondtam?)

Az, hogy én egyedül vagyok, mintha azt is jelentené, hogy valamit rosszul csinálok. Vagy ami még rosszabb, nem csinálok semmit rosszul, egyszerűen csak senki számára nem vagyok vágyott. Amikor nem hív el senki randizni, azzal azt hallom mintha ezt mondanák:

  • – Nem vagyok kíváncsi rád.
  • – Nincs rád szükségem.
  • – Tulajdonképpen nem érdekel milyen vagy igazán.

Persze nem várom el magamtól, hogy az egész világ engem vegyen körül, s csodálkozzon nagyszerűségemen, szeressen hiányosságaimmal, és még fedezze el is azokat. De mikor azt érzem, senki nem érdeklődik, nem hív el találkozni, az nekem olyan, mintha láthatatlanná tévő köpeny lenne rajtam, mikor emberek között vagyok. Fájdalmas. Azt élem meg, hogy nem vagyok vágyott, nem szeretné senki megismerni azt a legbelsőbb ént, aki vagyok.

Mikor valaki szerelmes valakibe, vagy tetszik neki és szeretné jobban megismerni, azzal azt mondja:

  • – Szeretnék a közeledben lenni.
  • – Szeretnék többet belőled.
  • – Szeretnék veled lenni.
  • – Szeretnék többet tudni rólad.
  • – Szeretném, ha az enyém lehetnél.

Ki ne szeretné ezt hallani és megélni?

Ádám ott volt Istennel, szemtől-szembe. Nem volt bűn, szenvedés, olyan közelségben voltak, hogy arra vágyunk azóta is mi emberek! Hogy lehet, hogy mégis valami hiánya volt Ádámnak? Mire vágyhatott Ádám? Hiszen vágyott volt! Isten biztos jól volt nélküle is, de mégis, valamiért úgy döntött: legyen ember! Körülvette őt, feladatot adott neki, hasznos volt.

Ádám mégis … valamit szeretett volna.

Csak találgatok. Talán egyenrangúnak szerette volna érezni magát? Szerette volna, ha úgy tud kapcsolódni valakihez, aki hasonlóan tud kapcsolódni hozzá?

Én ezt tudom elképzelni.

A legkirályabb dolog Istennel lenni. Tudom, hogy fontos vagyok, szeretett vagyok, elfogadott vagyok. A legjobban szeretem magamat is, mikor Istennel vagyok. Tudom, hogy vágyik rám, és én is vágyom Rá. Szeretek Vele lenni. És mikor Vele vagyok, nem szűkölködöm. Nincs hiány, amit be kéne tölteni.

De nem vagyok szüntelen Vele. Talán, ha megtanulok úgy élni, mint aki mindig Istennel van (nem tudom ez mennyire lehetséges egy bukott világban), akkor már teljesen jelentését veszti ez a kérdés is. Addig is, néha már mintha Isten hiánya is Isten jelenléte lenne…

Nagy öröm, hogy azért többen, mint amennyien Ádám volt. 😀                             Lehetnek barátaim, családom, lelkitestvéreim, akikkel lehetek szeretetkapcsolatban. Így, ha végül nem választana senki, olyan szintű mélységre, amit egy házasságban meg lehet élni, azért messze nem vagyok olyan reménytelen helyzetben, mint Ádám volt, Éva teremetése előtt!

Nyúl Sára

„Akkor hát beszéljünk a szexről – vagyis arról, hogy nincs szex.”

Sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e nektek a következőket, és ha leírom, akkor hogyan írjam le.  Egy majdnem bukás történet egy igen kényes témában.

Azt már tudjátok, mert már írtam róla nektek, hogy milyen nehéz a társtalanság, és maga a párválasztás is. Nem titok, sohasem volt barátom, azt az igen hosszú „kapcsolatot” kivéve, ami általános iskolában volt és tartott majdnem 2 hétig. Még senki nem ment velem végig az utcán kézen fogva, még nem csattant el az első csók sem. Idén már inkább közelebb leszek a 30 éves korhoz, mint a 20-hoz. Nagyon vágyom már arra, hogy megleljem a társam, nem csak érzelmileg, hanem fizikailag is. Ezek természetes érzések, vágyak és szükségletek.

Magány, kilátástalanság és teljes megkeseredés, perlekedés Istennel. Ilyen lelki állapotban mentem el egy olyan találkozóra, ahol több ismerősöm is volt. Nem volt kedvem elmenni, de gondoltam végre egy üde színfolt a komor hétköznapokban. Jól esett a beszélgetés, a humoros csipkelődés, hallani, hogy kivel, mi történik, na és persze egy személy kitüntetett figyelme is igen-igen imponáló volt.

Mielőtt folytatnám a történetet, egy kis kitérő a témában. Előadásokon vagy igehirdetéseken, ha a szexuális bűnökről vagy pornográfiáról beszélünk, általában a fiúk kerülnek előtérbe, nekik címezik az üzenetet. Nem jártam utána, nem gyűjtöttem kutatásokat, de úgy látom és tapasztalom, hogy ez már nem csak a férfiak kísértése. Mi nők ugyanúgy érintettek vagyunk, főleg a mai társadalomban. Nézzük meg a filmeket és sorozatokat, ma már nagyon ritka az, ha nincsenek benne konkrét szexjelenetek; megkockáztatom, már nem is tudják úgy eladni a filmeket, hogy nincs benne szex és nem csak utalás rá. Ezek a jelenetek pedig beépülnek, ott vannak és alattomosan előjönnek képzeletünkben.

Kanyarodjunk vissza. Milyen érzés, amikor rájössz, hogy „úgy” kellesz valakinek? Jó, nagyon jó… és rendkívül veszélyes. Nem könnyű kimondani sem, de azon az estén semmi más nem tartott vissza, csak és kizárólag a belém nevelt erkölcs és tanult hit, amiért így utólag már nagyon hálás vagyok. Egy okos, kedves és jóképű fiú végre akar, kellek neki, mint nő. Az, hogy az égvilágon semmi nem történt, az nem az én emberfeletti erőmnek köszönhető. A történtek után megkérdőjeleződött az, hogy érdemes – e várnom, hiszen semmi előrelépés nem történt az ügyben, és végre itt van valaki, aki egyszer életemben mert  kezdeményezni, aki vonzódott hozzám fizikailag is, aki úgy néz rám és próbál megérinteni, ahogy még senki.

Elbizonytalanodtam. Évek óta tartó imádság a társ iránt, és még mindig semmi, mintha Isten csak játszana velem: „na még egy kicsit szenvedjen, jó kis játék ez.” Nem csak lelkileg voltam kiégve, de fizikailag is, de szerintem ezt a részét nem kell magyaráznom, már a fent leírtak után sem.

Elméletben minden megy, a kitartás, az odaszánás, az önmegtartóztatás, minden. Elméletben az is teljesen logikus, hogy miért érdemes várni házasság előtt. Döntésem, melyet oly könnyedén hoztam meg évekkel ezelőtt, megpróbáltatott. Csúfos kudarcot vallottam. Nem azért, mert történt volna bármi is, hanem azért, mert megkérdőjeleztem Isten jót akar és jót tervez nekem.

Kifáradt és kiégett szívvel mentem egy női alkalomra, ahol a következő Igéket kaptam válaszul kiáltásomra:

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára és nem ül a csúfolódok székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik és az Ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Zsoltárok 1:1-3
„Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik szeretetében bíznak.” Zsoltárok 147:10-11

Meg kellett hoznom a döntést: a paráznaság szellemiségét el kellett vágnom, le kellett tennem Isten elé mindent. El kellett döntenem, hogy Isten jó, hogy szeret, hogy velem van, hogy érdemes az Ő parancsolatait követni.

Nem tudom, hogy neked is volt-e már hasonló élethelyzeted és próbatételed. De egy dolog, ami fontos, amire csoportvezetőm is felhívta a figyelmet: Jézus mindenben kísértést szenvedett! A mindenben, azt jelenti, hogy a szexualitás terén is! Tehát érti és tudja min mész keresztül. Ne félj Neki elmondani és ne félj Tőle erőt kérni!

Egy kis adalék: a női alkalom előtt mindig imádkoznak név szerint a résztvevőkért. Meg is jegyeztem magamnak, már nem is emlékszem pontosan miért, hogy úgy örülnék, ha valaki a kedvenc virágomat adná nekem ajándékba. Szép más virág is, de a tulipán… az a valami. Első alkalommal 3 évvel ezelőtt az Igekártyán egy szál lila tulipán, a következő alkalommal már egy egész tulipán-mező. A mostani alkalommal csinos ruhák és más pipere-holmik voltak a képen. Gondoltam, jól van, nincs tulipán, de igazán nőies a kép, aminek a hátoldalára az Ige volt írva. Nem baj, ez is nagyon szép… csak egy kicsit kellett a szememmel jobbra néznem: ott voltak a tulipánok vázákban!

Ha Isten ilyenről is gondoskodik, hogy ne gondoskodna másról is! 🙂

Kapitány Anna