Megkövéredett szív

Éppen egy vírus okozta megbetegedésből lábadozok. Hasmenés, hányás, állandó hányinger, gyengeség, fejfájás, szédülés… Az egyik gyermekemet kínozta pár napja, most magamon is tapasztalhatom ezeket a kellemetlen tüneteket.

Családi körúton vagyunk, tartalmas együttlétek, kisebb-nagyobb emlékezetes balesetek, csodaszép kirándulások, és természetesen közös étkezések színesítik a napjainkat.

Éreztem, hogy ez az állandó jóllakottság, telítettség véget kell érjen, jót tenne fellélegezni az emésztésben felelős szerveimnek. Nem ehhez vagyok szokva. De a nagy családi kajálások vonzereje páratlan, s az önuralom hiányára is mindig van kifogás.

Most persze gondolni sem bírok semmiféle ehető dologra. De sejtem, hogy a kényszerű böjt s majd diétás táplálkozás után igazán éhes leszek, olyan amilyen rég nem voltam. Az ételek ízét fokozottan fogom érezni, s nagyobb örömöt fog jelenteni a táplálkozás, egy egyszerű pirítós gyógyteával, vagy a natúr rizs is fenséges lakoma lesz.

images

„Kövér az ő szívük, mint a háj, de én a te törvényedben gyönyörködöm” (Károli ford.)
„Kövér az ő szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.” Zsoltár119:70

A megkövéredett szívről olvastam a napokban a Bibliában. Ez a hasonlat a gőgöt, az emberi elbizakodottságot, és az alázat hiányát mutatja be nagyon szemléletesen. S a kínjaimból kiindulva párhuzamot vontam a fizikai állapotom és a megkövéredett szív között.

Milyen az, amikor meghízik a szív? Ismerős a „hízik a mája” mondás. Mi akkor használjuk, amikor valakinek feszül a keble a büszkeség miatt, miközben őt dicsérik, vagy közeli hozzátartozóját illetik szép szavakkal. Igen, ezt is kell tudni kezelni, mert könnyen el lehet szállni az emberek szép szavaitól.

Alapvetően úgy gondolom attól hízik el a szívünk, ha nem érezzük azt, hogy Istentől függünk, hogy nagyon mélyen és elengedhetetlenül szükségünk van rá. A Vele való kapcsolatra. Az Igére. Mint az éhező, szomjazó embernek a vízre, táplálékra.

Az elmúlt héten azt hiszem egyszer sem éreztem igazán éhesnek magam. Mindig többet ettem a szükségesnél, és ideje volt megállnom, amiben a nem kívánt vírus segített.

A szívünk kövérségének is az étvágytalanság a jele. Ott vagyunk a Biblia mellett, de olyan megszokott már. Az istentisztelet, a tanítás a gyülekezetben, ami egy igazán éhes embernek lakoma lenne nekünk csak lerágott csont. Elfelejtünk gyönyörködni Isten Igéjében, gyönyörködni Isten lényében, imádni, áldani Őt, mindenért. Tele lenni hálával, mert jó Ő és jókat cselekszik. Mert tele vagyunk minden mással. Tele van a hasunk, éhségünk, fizikai szükségleteink betöltöttek, nagyjából jól megy minden, boldogulgatunk, sikereink vannak, terveink, elképzeléseink, még a pénztárcánkban is van valami, ami nem feltétlenül létszükségletre kell elköltsük.

A zsír a szerveinken, a  szívünkön nem látható a szemeinkkel, de arra utal, hogy a vérereinkben is lerakódások lehetnek, és lehet hogy egy érrendszeri katasztrófa előtt állunk. Az elbizakodott, Istentől függetlenedett lelkület sem feltétlenül látszik kívülről, legtöbbször maga a személy sincs tudatában a lelkének az állapotával.

 A Jelenések könyvében lévő laodiceai gyülekezetnek is a megkövéredett szívével volt a probléma.

Ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.“ Jel 3 17-18

Ha nem kezdünk  ilyen állapotban önként „diétába”, vagyis nem alázzuk meg magunkat, s nem kezdjük magunkat Isten világosságában nézni, akkor elképzelhető, hogy Isten jóságából és kegyelméből  nyomorúság és megaláztatás ér, hogy a szívünk tudjon újra érezni, látni, hallani.

what-are-warning-signs-of-heart-problems-in-women

Számomra a „lelki diéta” egyik formája a böjt. Ezzel fizikailag is kifejezem éhségemet, Isten felé fordulásomat. Üres hassal valahogy jobb a szellemi befogadóképességem is, mint eltelve, betöltött szükségletekkel. A böjttel azt is kifejezem, hogy Isten országa mindennél fontosabb nekem, hogy a mennyhez tartozom ami nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélekben való öröm. ( Róma 14:17)

A böjt, amennyiben Isten keresésében, jelenlétében telik megvallás Jóbbal együtt:

„Szájának beszédét többre becsültem, mint életem táplálékát” Jób 23:12

Bob Gass egyik füzetecskéjéből olvastam nemrég „Ha csak kis töredékét ennénk annak lelkileg, mint amennyit testileg elfogyasztunk, mind szellemi óriások lennénk!”

"Boldogok a lelki szegények, mert ők megelégítettnek! Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek." Máté5: 3,6

Milyen a szellemi étvágyad? Én úgy döntöttem a kérdésre válaszolva, hogy nem csak a gyomromat,  egyúttal a szívemet is „diétáztatom”.

Szeretetteljes böjt

Közeleg a Húsvét, meg a nagyhét, böjt s minden, ami ezzel jár. Ismét elgondolkoztam a böjt jelentőségén. Hogy mikor igazi? Mikor csak önsanyargatás, s mikor Istennek tetsző áldozat? A következő Igét kaptam válaszul:

“Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!”

Ézsaiás 58:6-9

Néhány gondolat fogalmazódott meg bennem ma ennek kapcsán, de hiszem, hogy sokkal többet rejt még ez Ige magába, mint én azt megérthetném elsőre.

Bilincsek és kötelek…hm… Elsőként az elvárások jutottak eszembe, erről írnék most bővebben.

Először is, elvárások, melyeket magunknak teszünk fel. Én sokáig elvártam önmagamtól, hogy minden percben tökéletes hívő gyermeke legyek Istenek. Majd rájöttem, nem attól lesz valaki “tökéletes”, “jó” hívő, ha sohasem hibázik, hanem akkor, ha felismeri és leleplezi a bűnt, a hibát az életében. S igazából az, aki tökéletesnek látszik, vagy akar látszani, pont az áll a legtávolabb a tökéletességtől.

Aztán ott vannak a mások felé támasztott elvárásaink. Terhet róni a férj, a gyerek, a munkatárs, a körülöttünk lévők nyakába azzal, hogy olyasmit várunk el tőlük, miket nem tudnak, és tulajdonképpen nem is kell teljesíteniük.

Az elvárások helyett sokkal inkább szeretni kéne: először Istent, majd önmagunkat (mert ha magamat nem tudom, mást akkor hogyan?) és a körülöttünk lévőket.

Amíg elvárom magamtól, hogy ne legyek aggodalmaskodó, ha a holnap problémáira nem látom a megoldást, ne legyek türelmetlen, ha … ne idegesedjek fel, ha…, ne kiabáljak, ha… ne, ne ne. Vagy elvárom a mellettem levőtől, hogy ezt meg azt tegye, így meg úgy éljen. Addig nincs bennem igazi szeretet. Ha pedig nincs meg bennem az igazi szeretet, akkor koplalhatok, megfoszthatom magamtól a kívánságaimat böjt címkeszó alatt, de Isten előtt nem leszek kedves.

Mert, ha Isten szeretete ég bennem, akkor nem szenvedek, s nem szenvednek körülöttem. Isten szeretete felperzseli a járomköteleket, leoldja a rabbilincseket.

Ez a szeretet kell lángoljon bennem, mert így lehetek kedves Isten előtt. Nem azt mondom, hogy a megszaggatott ruha, szív, kívánságaink hanyagolása, elnyomása, a hamuba térdelés, és az imádkozás, nem fontos, vagy elhanyagolható. Jaj, dehogy. Fontos és szükséges, de ha szeretet nincs bennem, akkor semmi se vagyok, akkor bármit is teszek az semmit sem ér. Mert a szeretet maga az Isten.

Most pedig válaszolj őszintén: Neked milyen bilincsektől kell megszabadulni? Milyen köteleket kell leoldj a körülötted levőkről? Van-e benned elég szeretet ahhoz, hogy képes legyél mindezt megtenni?

Neked mit mond még ez az Ige? Mire tanít most?