Vívjak, vagy vívódjak?

Gyorsvonatként robogó hétköznapjaimban, lassan naponként felszólal valaki a környezetemben, és az anyósáról panaszkodik. Ezt a témát általában nem a dicséret fennkölt hangulata szokta körül lengni. Gyakran meg is kapom, hogy nekem könnyű, mert az én anyósom egy tündéri nő.

Kérdezgettem a környezetemben élő nőket, mi zavarja meg az anyósukkal való kapcsolatot. Többnyire a következő válaszokat kaptam:

Ideges leszek minden alkalommal, amikor így kezdi a mondanivalóját:
– látod, én így szoktam…
– nem szólok bele, de…
– nem azért mondom, de…
– csináld, ahogy akarod, de…
– a kisfiam/kislányom úgy szereti, hogy…
– a te édesanyád nem tanított meg arra, hogy…?

Lehet, naivitás a részemről, de nem gondolnám, hogy a mondat kezdés provokálja a konfliktust. Úgy gondolom, és ebben talán egyet is értünk, hogy mindannyiunk életében vannak olyan mélyre temetett események, érzések, amit időnként próbálunk a feledés homályába száműzni. Nevezzük ezeket „érzelmi vakfoltnak”. Talán a kritikus helyzetek abból adódnak, hogy valamelyik – esetleg fel sem ismert – érzelmi „vakfoltunkra”, mélyre temetett tulajdonságunkra tapintottak rá. Ilyenkor automatikusan beindulnak a megszokott védekező mechanizmusaink, és megkezdődik az egymás bosszantásának végeláthatatlan köre.

Könnyű ráhúzni ezt az elképzelést azokra, akik nem ismerik Krisztust, de valljuk be, hívő nők között is törékeny az anyós kapcsolat. Természetesen nem csak az érzelmi vakfoltjaink, hanem a fizikai körülmények is (pl: ha több generáció lakik együtt) is befolyásolhatják e kapcsolat jellegét.

Tegyük fel másképp a kérdést – Én, Krisztus iránt elkötelezett nő, miben lehetek különb az anyósommal való kapcsolatomat illetően?

  1. Ha igazán szeretni akarsz valakit, akkor nemcsak őt magát, hanem a családját is szeretned kell. Meggyőződésem, hogy legkönnyebben úgy utáltathatod meg magad valakivel, ha rossz véleménnyel vagy a családtagjairól.

A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4)

Gyakorlati vonatkozás – az anyósoddal való kapcsolatodban is éreztesd a férjed iránti szeretetedet, tiszteletedet. Ha azt látja, hogy elkötelezett, tiszteletet adó társa vagy a gyermekének, a Te hibáidat könnyebben elnézi majd.

  1. Őrizd azokat az értékeket/hagyományokat, amiket a férjed az Ő családjából hoz.

Az igaz házában nagy kincs van” (Példabeszédek 15:6a)

Gyakorlati vonatkozás – én egy kis családból származom, férjem ezzel szemben nagyobb családi háttérrel rendelkezik. Eleinte nagyon furcsa volt a sok családi találkozó, de az az összetartás és szeretet, ami az Ő családjukat jellemzi, megőrizendő kincs.

  1. Ha hibákat látsz, vagy néha csalódsz, ne feledd, Ő is egy bűnös ember, aki kegyelemből él.

Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Róma 3:23)

Gyakorlati vonatkozás – időnként óhatatlanul csalódunk egymásban. Talán szándékosan keressük a hibát, vagy esetleg véletlenül tűnik fel, de egy biztos: hiba mindig van. Ilyenkor a csalódásunkat, megbotránkozásunkat fel kellene cserélni a megbocsátással, elengedéssel, mindvégig, alázattal beismerve, hogy mi sem vagyunk különbek.

  1. Szándékosan ne keresd a hibát, tudatosan kutasd a Benne megjelenő Krisztusi tulajdonságokat.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Korinthus 5:17)

Gyakorlati vonatkozás – ez egy izgalmas felfedező játék. Megláttad már az anyósodban azt, ami a Krisztusra emlékeztet? Ezeket tartsd számon, ne a hibákat.

  1. Ne félj megfogalmazni Neki, hogy mit tisztelsz, vagy szeretsz Benne.

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Gyakorlati vonatkozás – nem a bátorítás kultúrájában élünk, de ha képes vagy elismerni Őt, akkor az erősíteni fogja a kapcsolatotokat.

  1. Ne feledd, a mostani viselkedéseddel örökséget hagysz hátra!

Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltárok 10:5)

Gyakorlati vonatkozás – gyerekeid előtt a reakcióid, kapcsolat-mintáid olyan példák, amire támaszkodhatnak, vagy amit majd el akarnak kerülni. Milyen örökséget hagysz hátra?

Lombos Andrea

Szeretem az anyósomat!

Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről.” (Ruth 1,22)

Nem szeretem az anyósvicceket. Nem értem (!) az anyósvicceket. Persze, ez nem az én érdemem, azt mondom inkább, hogy kegyelem, fentről jövő ajándék. Hála Istennek, egy nagyon jó anyóst kaptam ajándékba Tőle. Minta-anyós. Amolyan, “szeretnék-ilyen-anyósa-lenni-a-menyemnek”-féle. Mi az, ami követendő példává, vonzóvá tesz egy, a világ által megcsúfolt, kipellengérezett szerepet, feladatkört?

Először is az alázat. Naomi esetében is láthatjuk, hogy milyen alázattal, tisztelettel beszél a menyeivel. Elismeri, hogy elérte őt az Úr keze, Istentől megalázott voltát elfogadja és nem próbál kivetkőzni abból.

Aztán a tisztelet. Szabad döntésre biztatja menyeit. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjék, hogy róla gondot viseljenek, hogy nyomorát vállalják vele együtt. Meg tudja dicsérni a menyeit. “Bánjék veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! ” (Ruth 1,8b)

Bátorítás. Nem töri le a lelkesedést, nem húzza át a kezdeményezést csak azért, mert az nem tőle jött, vagy azért, mert nem bízik meg a “fiatalok” ötletében. Ruth előáll az ötlettel, Naomi azt feleli: “Eredj, leányom”. Elfogadja a jó ötleteket, sőt, bátorítja ebben a menyét.

Bölcs tanácsadás. A történet későbbi részleteiből kiderül, Naomi értelmes, bölcs tanácsot adott a menyének. Igaza lett abban, amit mondott. Támogatta Ruthot. Lelkesítette, “leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz” (Ruth 3,1b), és csillapította, megnyugtatta, “Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma” (Ruth 3,18), amikor erre volt szükség.

Együttérzés. Nem csak a gyászban tudott együtt érezni a menyével, sorstársként megélni a nyomorúságot, hanem tudott örvendezni a menye örömének, a gyermeknek. Dajkálgatta, szerette, pedig nem is volt a vér szerinti unokája.

Ugye mindenki szeretne ilyen anyóst? Ugye mindenki szeretne ilyen anyós lenni? 🙂

Számomra magasra tétetett a mérce, mert valaki megélte és megéli előttem, milyen is ez. A legnagyobb alázattal megkérdez mindent, hogyan segítsen, mit tegyen a konyhámban, hogyan gondozza a gyerekeket, mit dolgozzon, mert ő azért jött, hogy nekem, nekünk segítsen. Tiszteletben tartja, amit mondok, úgy jár el, ahogy kérem. Ez azt váltotta ki belőlem, hogy kérdezzem, és elfogadjam, hogy sok mindent jobban tud nálam. Nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáit, vagy ő nem látja az enyémeket. De olyan tisztelettel viszonyul felém, hogy sokszor megszégyenít. Arra ösztönöz, hogy vágyjak tanulni tőle, és kívánjak olyan anyós lenni majd, mint ő.

Ha gyermekeid vannak, készülsz-e erre a “szerepre”? Ha anyós vagy, megnyerted-e a menyedet?