Motiváció

Itt ülök a gép előtt, hogy írjak – a motivációról, és bevallom, hogy össze kell kaparnom magamban a lelkesedés morzsáit.

Nem ösztönöz megfelelően az, hogy ennek a cikknek már az elküldött leveleim között kellene lennie. Ez külső motiváció. Mint a piros pont vagy az édesség a gyereknek. A hatékonysága elenyésző, és túlzott alkalmazása kifejezetten káros.

Ami az én pillanatnyi motivációmat illeti, inkább gátló tényezőket tudnék felsorolni, de nem untatlak titeket az összessel, a konyhában tornyosuló mosatlan edénytől a nyakfájáson keresztül a nagy lomtalanítási akcióig. Képzeljétek az is szorongást okoz, hogy a cikk végén ott van a nevem. Meg kell szokjam. A szorongás pedig keményen gyilkolássza a motivációt.

Pedig szeretnék motivált lenni, mindig, nagyon. Amikor be vannak indulva a mozgatórugók bennem akkor igazán hatékony tudok lenni, nagyobb erőfeszítésekre vagyok képes, minden akadály leküzdhetőnek, megoldhatónak tűnik, kreatív ötleteim lesznek, az írásban csak úgy tolulnak a szavak, megáll az idő, nem érzem a fájdalmat, nem zavar a zaj…

A középiskolában és később felsőfokú tanulmányaim során is tanultam pedagógiát. Bűvös szó a pedagógiában a motiváció.  Úgy gondolom művészet a sok különféle gyereket lelkesíteni. Vannak gyerekek, akiknél egyszerűbb, másoknál komoly kutatómunka megtalálni a kulcsot, amivel fel lehet tekerni, hogy szárnyaljon. Hamar rájöttem, hogy a külső motivációval csak nagyon módjával kell élni, és inkább olyan szálakat mozgatni meg a gyerekek lelkében, amelyek belülről fognak, sokkal nagyobb hatékonysággal működésbe lépni. Ilyen a kíváncsiság, a tudásszomj, a kihívás, a személyes érintettség, érdeklődés a konkrét visszajelzés, élményszerűség stb.

Mostanában fogalmazódott meg bennem, hogy Isten is így motivál. Nem piti apróságokkal, jutalmacskákkal próbálja felkelteni az érdeklődésünk, hanem a lelkünket szeretné megragadni. Az a vágya, hogy ne a külső törvények és szabályok tartsák életben a Vele való kapcsolatunkat, a szolgálatunkat, az imádatunkat hanem belülről, nagyon mélyről működjön.

„Azok után a napok után majd új szövetséget kötök Izrael népével — mondja az Úr — és az ilyen lesz: törvényeimet beírom az értelmükbe, és a szívükbe vésem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”  Zsidók 8:10 

És Istennek erre csodálatos eszköze van: a Lélek.

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít." 2.Korinthus 3:6

Ha összeszedem magam, elég jól tudok másokat motiválni, bátorítani, de én magam gyakran elakadok, amikor át kellene lendülni egy-egy problémahelyzeten. Könnyen kedvem szegik a kihívások és a tehetetlenség érzése. Hallottam egy nagyon jó történetet, ami segítséget nyújtott az utóbbi időben, amikor kihívásokkal és ijesztő helyzetekkel találtam szemben magam vagy csak egyszerűen fel akartam adni dolgokat.

„Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor elkezdett esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, tépte a fákat. A fogadós látta, hogy egy idős ember egészen a kabátjába burkolózva, a szélnek szinte nekidőlve kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt:
– Apókám térjen be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen időben följutni!
Az öreg vidáman válaszolt:
-Kedves barátom, nincs szükségem rá! A szívem már fönt van, így a testem többi része már könnyen követi őt!”

„A jó motiváció nem más, mint a szív előreküldése!” Uzsalyné Pécsi Rita

Nagyon megtetszett ez a gondolat. Először futás közben próbáltam ki. Általában öt kört sikerült futni a parkban. Aznap úgy éreztem négyre sem leszek képes, de eszembe jutott a kis történet az öregemberről, és arra gondoltam, hogy előreküldöm a szívem. Ott fog várni a park kijáratánál a hatodik kör után. Végül is ezt csinálom máskor is, csak nem tudatosan, a wc takarításnál, a porszívózásnál, egy vasárnapi ebédnél. Látom az eredményt, elképzelem a tisztaságot, az elégedetten kanalazó társaságot.

Aznap hét kört futottam. Nincs nagy jelentősége, de gyakorlásnak jó volt abban, hogy hogyan vegyem rá magam nagyobb erőfeszítésre.

És ott miközben róttam a köröket eszembe jutott az a hely, ahová újra meg újra előre kell küldjem a szívem.

A mennyország.

A hely ahol Krisztus az Atya Isten jobbján ül. Az öröm, ami ott vár. Minden, ami itt van csak halvány árnyéka annak miben részünk lesz az örökkévalóságban. Jézust is ez ösztönözte, ez tartotta a pályán, amit az Atya kijelölt számára.

„Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Zsidók 12:2-3 

Jézus beszélt arról, hogy el lehet itt a földön is venni az apró kis jutalmainkat, hajhászni az emberek csodálatát, hivalkodni a jócselekedeteinkkel, kirakatba tenni az imáinkat a böjtölésünket. Vallásosan, és szépen csomagolva is lehet földi kincsekbe fektetni, akár magunkat is becsapva.

És itt gondolkodnunk kell a pénzről is, az anyagi jólétről, mennyire fontosak ezek? És ha megadatott a gazdagság, a „több mint elég”, mennyire szolgáltunk ezzel mások felé? A szívünk egyszerre csak egy helyen lehet. Ott ahová a kincseinket gyűjtögetjük.

„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Máté 6:21

Ha a szívünk a megfelelő helyen van, ha nincs ehhez a földhöz ragadva, hanem előreküldtük a mennybe, és annak tudatában élünk, hozunk döntéseket, hogy átutazók vagyunk, és sokkal jobbra várunk, akkor elérhető számunkra a tartalék motiváció és segítség.

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Filippi 2:13 
„Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket." Filippi 2:13 (EFO)

Pápai Márta Zsófia

A növekedés kínjai

"Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad" János 12:24 EFO

Szinte elfelejtettem, hogy én is voltam tinédzser, s azt még inkább, hogy ezek tényleg kemény, kínlódós évek voltak. Mostanában azonban rákényszerültem frissítgetni az emlékezetemet, mert csak így tudom megérteni a kiskamasz gyermekem tépelődéseit.

A formálódás, a növekedés legtöbbször egy lassú folyamat. Főleg ha nekünk kell átélnünk.

Kívülről más. Szülőként ámulva, kissé riadtan szemlélem, hogy parányi kisbabámból most már a gyermekkorból kievickélő, éretten gondolkodó, személyiség van alakulóban.

De belülről minden növekedés szenvedős. Tudom nagyon elcsépelt hasonlat, de nem jut eszembe jobb, mint a hernyó meg a lepke. Mi csak annyit látunk, hogy hernyó volt, aztán begubózott és egyszer csak lepke lett. Látjuk a csodálatos átalakulás gyümölcsét, de azt nem, hogy milyen volt odabent. Milyen hosszúnak tűnhetnek a várakozás napjai, milyen szűkös a hely, ahol formálódik, milyen láthatatlan még a szárnyaló, napsütéses jövő.

Valahogy ilyen a kamaszkor is. Kicsit begubózás, kicsit rolólehúzós, vívódó, végtelennek tűnő időszak.

Nemcsak a kamaszodó lányom miatt foglalkoztat ez a téma. Én is arra vágyom, hogy növekedjek, alakuljak Isten kegyelméből, s ezeknek a folyamatoknak vannak nagyon kényelmetlen időszakai.

Bármennyire szeretném egyik napról a másikra, sőt egyik hétről a másikra sem történnek nagy változások a jellememben, a szokásaimban, a kapcsolataimban, a testemben.

Olyan végeláthatatlan harcnak tűnik, hogy legszívesebben hátat fordítanék az egésznek. Állhatatosság, mondogatom magamnak. Ez az egyik kedvenc szavam a Bibliából. Kitartani akkor is, menni előre akkor is, ha nem szökdelve csak sántikálva. Akarni. Legyőzni a pillanat kényszerítő erejét, legyőzni a lustaságot, fáradtságot, rosszkedvet, hogy egyszer majd jó gyümölcse legyen az apró győzelmeknek.

Falun nőttem fel, a mezőgazdaság, a természet közelében, egyáltalán nem szerettem a koszos, izzasztó mezei munkákat, de mindig csodáltam a természetben zajló folyamatokat.  Az őszi, vagy tavaszi gabonavetések után hosszú hónapok teltek el az érett búzakalászok learatásáig.

Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap." Jakab levele 5:7

A földművelő nem tétlenül vár, mindig van feladata. Gyomirtás, kapálás, tápanyagok kiszórása. De nem áll neki türelmetlenségében kiszántani a magvakat, hogy megnézze, hogy miért olyan lassú ez az egész folyamat. Nem veti be gyorsan valami mással, mert az előző nem hozott gyors sikert.  Bízik Istenben, aki az esőt, a napsütést, a meleget és az egész növekedést adja.

Ha nem látod még a gyümölcsöket, vagy csak keveset látsz belőlük, ne ess kétségbe, a növekedés időbe telik. Légy türelmes és állhatatos, mert Isten az aki a láthatatlanból előhívja a láthatókat.

Nem látjuk mi történik a föld alatt, nem látjuk mi zajlik a gubóban, lehet azt sem látjuk át mi van egy tinédzser lelkében, de tudhatjuk, hogy hitünkre, hűségünkre, állhatatosságunkra, kitartó imáinkra válaszul Isten munkálkodik.

„Mint titkos bánya mélyében formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.”

Az Igébe, mint tükörbe belenézve megnézhetjük, hogy hol tartunk a szellemi növekedésben, s abban is segítséget kapunk, hogy hogyan támogathatjuk a növekedést, formálódást az életünkben. Ebből kettő most nagyon foglalkoztat:

  • Táplálni a növekedést Isten Igéjével. Isten jelenlétében napoztatni a csírákat, s locsolni az Igével. Állhatatosan.
  • Engedni, hogy a szőlősgazda metszegessen. Elfogadni az Úr eszközeit az életünkben, a szenvedést, nehézséget is. Áldani ezekben Őt.
"..termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak" János 15:2 b EFO

A lányom egyik este azon pityergett, hogy ő nem növekszik, míg a „többiek” szép vékonyak, magasak, ő nem nyúlik, biztos ilyen vaskos, alacsony marad mindig.

Nem tudtam nagy okosságot mondani neki, hogy megnyugtassam, csak azt, hogy Minden nap nősz egy kicsit drágám, még ha nem is látszik, van amikor kívül változol jobban, máskor belül a szíved, vagy a gondolkodásod formálódik, csak ez mind sok sok időbe telik, ne csüggedj el”

Ha te is úgy tervezted, hogy ebben az évben is növekedni szeretnél, akkor ne fejtsd el, hogy ez egy időigényes folyamat. Nap mint nap meg kell küzdeni a makacs szokásokkal, visszahúzó erőkkel. Nincsenek instant megoldások, de Isten megerősít, amikor elcsüggedünk, és reménységet ad a szívünkbe a gyümölcstermő jövő felől.

“Ha nem tudsz repülni, fuss! Ha nem tudsz futni, sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor mássz! De akármit is csinálsz, muszáj haladnod előre!” (Martin Luther King)