Boltban nem megvásárolható adventi kellékek

Vonzó kirakatok, csábító hangulatos kávézók, belvárosi karácsonyi vásár, mind arra ösztönöz minket, hogy megnyissuk a pénztárcánkat, éreztetni szeretné velünk, hogy közeledik egy ünnep, s szegényes módon próbálja felébreszteni bennünk az ÜNNEP HANGULATÁT.

Szükségünk van erre? Én néha úgy érzem, hogy – igen. Gyerekkoromban egy olyan vidéken ünnepeltem, ahol mindig havas tájban gyönyörködhettek a szemeim advent/karácsony alkalmával. Életutam során Isten egy olyan helyre vezetett, ahol napsütéses, hó mentes ünnepekben lehet részünk. Magam sem tudom miért, de nehezebben nyílik így a szívem az adventi készülődésben.

Minden advent alatt készítek kalendáriumot, amelybe ima-témákat írok fel, ösztönözve magunkat a lelki készülődésre. Cserébe azt kérem a családom tagjaitól, hogy napi hála-okokat fogalmazzanak meg, amit a kalendáriumba vissza tesznek. Ezt csak karácsonyeste olvassuk végig, és ez által készül a lelkünk arra, hogy Isten dolgairól gondolkodjunk, majd imádkozzunk.

Úgy gondolom, ez egy jó szokás, idén is így cselekedtem, ennek ellenére éreztem, hogy valami még hiányzik …

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.(János 1: 9-10)

A fenti igerészt olvasva ráébredtem, hogy ebben az évben sodortattam a napi feladatok, az eddigi szokásaim között, és nem vezettettem.

Advent

Nézed, ahogy a víz lassan elnyeli,
bénult kezed nem tud mit tenni.
Hallod a sikoltó utasokat,
s tudod, ez a hajó összeroskadt.

Az ablakon át látod az utas sereget,
Öröm, Megelégedés, Szeretet.
Nicsak, ott van Odaadás,
Hűség, aki kézen fogja Kitartást.

Sóvárogva várlak Téged,
de, hogy így fogadjalak, attól félek.
Zsibbadó kezed erő járja át,
s megragadod vizes utasaid gallérját.

 

Az advent valódi ékességeit nem tudom megvásárolni az üzletekben. Hogy mire gondolok?

  • Megbocsátás – Minden ilyen alkalommal Krisztusra mutatunk, aki látta, hogy vétkeztünk/tévedtünk, de a szeretetéből nem estünk ki.
  • Adakozás – Nem csak a pénzemből adhatok, néha többet ér, ha az időmet-figyelmemet adom annak, akinek szüksége van rá.
  • Megelégedés – Ebben a harácsoló világszellemben ki tudjuk mondani, hogy nekünk elég az, amit az Isten ad? Ez néha példa is lehet a körülöttünk élők számára.
  • Kegyelem – Mi, akik Istenhez tartozunk, mindannyian átéltük, hogy többet kaptunk, mint amit érdemeltünk. Tovább tudjuk ezt adni a kapcsolatainkban?
  • Békesség – Ez a Föld nem ideális, mindig vannak nehézségek, ennek ellenére Isten békessége lakhat bennem. Így a békesség hordozója lehetek az elkeseredettek számára.
  • Szeretet – Sokszor a közömbösség jellemez minket, ezzel ellentétben, Jézust érdeklődés és empátia jellemezte. E két alappillér elhagyhatatlan a szeretet megélésében.

 

Téged miben vezet Isten? Mit vár el Tőled ebben az adventi időszakban?

 

„A világnak Krisztus kell! A világnak Krisztus kell!
A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol.
Emlékezz! Emlékezz! Te Krisztushoz tartozol!”

Lombos Andrea

Engedd el

„Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz...” (Lk 10,41)

Rohamosan közeledik a karácsony. Te mi mindenért aggódsz és nyugtalankodsz? Nem jöttek ki az anyagi számításaid? Netán meggondolatlanul adósságba keveredtél, amelynek súlya a jövődet terheli? Nem sikerült feldíszíteni a lakást úgy, ahogy szeretted volna? Vagy takarítani sem rendesen? Nincsenek megpucolva az ablakok? Becsomagolva az ajándékok? Eltervezve az ünnepi menü? Vagy talán mindegyik igaz rád? Akár egy, akár több is aggaszt, az Úr kér ma téged, engedd el! Kinek az elvárásai ezek? A saját magadé? Másoké? Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek. Ne aggódj és ne nyugtalankodj ezek miatt.

Nem rossz dolgok a fentiek. Mégis, megakadályoznak abban, hogy arra a „kevésre” összpontosíts:

„pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,42)

Kinek is a születésnapjára emlékezünk? Tervezel-e valamivel az igazi Ünnepeltet is megörvendeztetni? Belefér-e az ünnepi készülődésedbe egy tartalmasabb, hosszabb személyes áhítat? Vagy egy beteglátogatás, közbenjáró imára szánt idő, bizonyságtevés?

A többi dolog Jézus Krisztus szerint nem igazán szükséges. Egy az igazán szükséges. Jézus Krisztusra figyelni.

Ma vasárnap, az Úr házában tölthetünk időt. Ne engedjük, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy lélekben is „leüljünk”, és hallgassunk a Megváltót.

Elégedetten várni

Mindig várunk valamit. A kislány, hogy nagylány legyen, a nagylány, hogy férjhez menjen, a fiatalasszony, hogy édesanya legyen, a kisgyermekes édesanya, hogy egy kicsit könnyebb legyen… és még lehetne sorolni. Az életünk nagy események láncolata, és többé-kevésbé várjuk a követező állomást. Ezek között meg apróbb eseményekre is készülünk, számoljuk a napokat. Hogy találkozzunk valakivel, hogy végre megint szabadságot kapjunk, hogy lejárjon már ez a stresszes időszak.
Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy mennyire vártam már a szülési szabadságot. Számoltam a napokat, mennyit kell még dolgoznom, míg végre kicsit megnyugodhatok, és a családomra jobban odafigyelhetek. Azt gondoltam, ha eljön a szülési szabadság, majd nyugodtan ülök itthon, felkészülök és csendesen várhatom a kisfiam születését. Már a második hét is eltelt, és én nem érzem azt, hogy szabadságon lennék. A várakozás ideje alatt túl sok ötletem támadt, hogy mit is fogok tenni a hirtelen felszabaduló időmben, és természetesen úgy láttam, a munkám mindezt akadályozza, de ha majd nem kell a munkahelyemre járnom, akkor majd mindenre lesz időm. Nem éppen így történt, ennek az ünnepek közeledte, a több szolgálati lehetőség és program is az oka, de nem csak…
Az elmúlt napokban történt az is, hogy a kezembe akadt egy régi naplóm, annak az egyik bejegyzése meg igencsak szöget ütött a fejembe… Akkor írtam, mikor három kisgyermekkel voltam itthon, és biztosan rám tört a bezártság érzése, mert azt találtam írni, hogy munkát akarok házon kívül! Ha nem az én írásom lenne, most nem hinném el, hogy valamikor így gondolkodtam. Ez azonban megállásra késztetett: nekem sehogy sem jó? Az sem jó, ha itthon vagyok a gyerekekkel, várom a házon kívüli munkalehetőséget, és az sem teljesen jó, ha eljárhatok dolgozni, és van házon kívüli munkahelyem?

„...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Fil 4,11)

Egyből ez az ige jutott eszembe, és az, hogy én ezt még nem tanultam meg teljesen. Örülni mindig annak, ami adatott, és nem áhítozni arra, ami nincs, vagy aminek még nincs itt az ideje…
Ennek kapcsán azon is gondolkodtam, hogy vannak viszont olyan dolgok, amelyek nem kéne nyugalommal eltöltsenek, sőt, arra kéne ösztönözzenek, hogy még jobban várjam az Úr Jézus Krisztus eljövetelét. Ilyen dolgok lehetnek az igazak szenvedése, nyomorúsága, az Úr Jézus nevének gyalázása, a hitetlenség, a gonoszság elfajulása… Vajon bántanak-e engem ezek a dolgok legalább annyira, mint az én kis kellemetlenségeim, hogy Krisztus eljövetele iránti várakozásomat mindez megelevenítené? Egyensúlyba kerül-e nálam a megelégedett, békés szív, és a még több, még teljesebb közösség iránti vágy az Úr Jézus Krisztussal?
Azért imádkozom, hogy szentül és kegyesen élhessek azon körülmények között, amikben éppen vagyok, miközben várom és siettetem az Isten napjának eljövetelét (2Pt 3,11-12). Imádkozz velem együtt ezért!