Az IGEN és a NEM – mind Isten ajándéka

NEM
2. rész

Most pedig folytatom azzal, amikor „nemet” mondott nekem az Isten. Teljesen természetesnek vettem, hogy 2016-ban is menni fogok Indiába. Most már megtörtént egy bizonyos helyzetfelmérés, ismerkedés, ezután úgy gondoltam az Úr meg fogja mutatni nekem mi a feladatom ott. A tavalyi év elején csodálatos igét kaptam:

„Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok.” 1.Kor 16:9

Ez nagy biztatás volt számomra. De 2016 fárasztó évnek bizonyult nagyon. Egy elhanyagolt és nem kipihent vírusfertőzés miatt időnként gyenge és lázas voltam. A boro nyelv tanulásában sem haladtam előre. Csak egy Bibliám volt, semmi szótár vagy nyelvkönyv. Pedig ez fontos lett volna. Valami állandóan kifogta a szelet a vitorlámból. Arra gondoltam ezek a dolgok az „ellenség is sok” és nemsokára jön majd a „nagy kapu” .

Az Úr megígért egy nagy kaput, függetlenül attól, hogy érzem magam, vagy, hogy alakulnak az események, Ő majd elkészít. A jegyet megvettem. Aztán egy kánikulai napon, amikor nemcsak a hőségtől, hanem láztól is folyt rólam a víz, elindultam Bukarestbe a vízumért. A követség épülete üres volt, az indiai zászló sem lengett az udvaron, a fegyveres őrök sem álltak a kapunál. Az első ledöbbenés után végül megláttam egy kis kartont a kerítésre rögzítve, amin az volt írva: Eladó. És semmi más. Ami azt jelentette, hogy kb. 1 órába került, amíg az új épületet megtaláltam. Mikor megláttam a sárga száriba öltözött konzulnőt, piros ponttal a homlokán, rossz előérzetem támadt. Előző évben egy kis ideges emberrel volt dolgom, aki ide-oda ugrált, lőtte a keresztkérdéseket és úgy beszélt velem, mint egy kapcával, de aláírta a vízumkérésem. Ez a tünemény maga volt a megtestesült udvariasság. Ájj, de fázom ettől a típustól!
„- Ön egy keresztyén konferenciára készül?”
„- Igen”- válaszoltam. Ez állt a meghívómba. Az azelőttibe is. – „És meg szeretném látogatni a barátaimat.”
„- Ebben az esetben önnek még szüksége van egy papírra. Megkérdem a konzult is.”
A konzul egy idő után a titkárnőjét küldte ki egy cetlivel, hogy barátaim az Assam állam kormányzóságától kell kérjenek részemre egy belépési engedélyt. Csak ha az megvan, akkor adhatják meg a vízumot. Igazi keleti módja az elegáns elutasításnak. Annak dacára, hogy barátaim kérték és többször érdeklődtek, nem kaptam meg ezt az engedélyt. Egy fundamentalista hindu párt nagy befolyásra tett szert, több helyen is Indiában. 2021-ig minden keresztyént hindu hitre akarnak téríteni. Az ő nyomásukra vezették be ezt a belépési engedélyt.

Eleinte mérgelődtem, az igazi fájdalom akkor kezdődött, amikor ráébredtem, hogy tulajdonképpen ez a „nem”, nem emberektől jön, hanem az Úrtól. Annyira nem értettem. Hiszen megígérte! Habár nem voltam abban a fizikai és lelki-szellemi erőben, mint az előző évben, hittem az Úr meg tud erősíteni. Több robbantás, fegyveres összetűzés is volt, de ez nem tudott volna itthon tartani és hittem, hogy az Úr meg tud őrizni. De valamiért elzárta utamat. Egyik éjjel azt kérdeztem: „Uram, létezik, hogy az ajtók nem mindig kelet felé nyílnak?” 

Nagyon megviselt, hogy nem tudtam elmenni. Kivettem a szabadságom és bánatomban nekifogtam a lakás felújításához. Mikor a munkálatok legsűrűjében voltam, érkezett a meghívás Angliából. Már nem az első. Évek óta tartó szívélyes baráti kapcsolat volt. Aztán a tavaly tavasszal kezdett más fordulatot venni. Mindketten egyedülállók voltunk. Sokat imádkoztunk, gyakran egymástól függetlenül ugyanazokat az igéket kaptuk. Mikor már kis motyómat csomagoltam, tudtam , hogy utam fő célja nem az angol parkok és kastélyok meglátogatása, habár erre is sor került, hanem sokkal fontosabb, életre szóló dolgok megbeszélése.

Az Úr valójában nyitott egy nagy kaput, de nem számítottam rá, hogy ez nyugat felé nyílik. Egy csodálatos társat adott és alig várom, hogy megértsem miként akarja felhasználni életeinket. Persze India minden nap a gondolataimban van, annyira vágyom meglátni testvéreimet, a dzsungelt, a csodálatos Brahmaputra folyót, vagy magamhoz ölelni drága Harang fiamat. De az Úrra kell bízzam. Ő jobban tudja.

Kelemen Etelka-Anna

Szólj hozzá bátran!