Vissza a jövőbe

Bár csak „fogadtam volna” Veled! A cím alapján ugye a filmre gondoltál? Nekem sokszor eszembe jut ez az ellentmondásos szóösszetétel. Ilyenkor nem a filmre gondolok, hanem a főnököm szavaira. Most is látom magam előtt azt a dolgozószobát, ahova behívatott. Megkínált egy pohár vízzel, és lassan el kezdett faggatni arról, hogy hogyan haladok a munkámmal. Ezt követően irányt váltott a beszélgetés. Hosszasan ecsetelgette, hogy mit gondol rólam, és hogy szerinte képtelen dolgokra vállalkozom. Tudod mit tartok érdekesnek? Ez három éve történt, mégis naponta eszembe jutott, amíg dolgoztam, és még most is felidéződnek bennem e szavak, ha elengedem magam. Legváratlanabb pillanatokban, régi-ismerős érzések.

Valahogy így:

„Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este…

Így hittem akkor, ostobán
tűnődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer.”

(Részlet Pilinszky János – Miféle földalatti harc című verséből)

city_night_park_benches_795_1920x1080-450x253

Mi is ez valójában? Seb, sebek! Sebek, amelyek, ha figyelmetlenek vagyunk, tovább sebeznek. Mert a sebekből megtanulunk egy hazugságot, és a későbbiekben erre alapozunk sok mindent. Talán ezért akarunk görcsösen kontrollálni.

Most már ismered a sebemet, de mi volt a hazugságom?

Úgy éreztem, és sokszor hittem is, hogy ha nem teljesítek, akkor senki vagyok. Ez a hazugság a munkahelyemből fakadt, de az életem más területeit is átszőtte.

Honnan ismerjük fel ezeket a hazugságokat?

Általában az ilyen válaszok elárulják az igazságnak vélt hazugságainkat: ha, ezt/azt teszem, akkor olyan mintha… számítanék, szeretnének, valakihez tartoznék, stb. Gyakorlatilag csillapítjuk a bennünk jajgató tanút. Így a megoldás elősegítése helyett tompítjuk a hazugságot! Az Isten őszintesége pedig leleplez minket. Jézus mondja:

„A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” János 10: 10

Hiszem, hogy tudod, hogy a tolvaj hogyan lop meg. Én is tudom. Sokáig ellopta a pihenésem, az étvágyam, a gondolataim, az érzelmeim. Egyszer csak ráébredtem valamire: nem tudom megváltoztatni a múltat, de a jövőt formálhatom a jelenben való élettel. Jó, ha tudom, hogy mik a sebeim, hogy azok ne uraljanak le. Csakis így tudom ezeket Jézus kezébe adni, hogy életet vehessek cserébe. Jézus egy olyan bővölködő életről beszél, amelyet nem a külső tényezők határoznak meg, hanem az Atyával való kapcsolat.

Mi a Te sebed, hazugságod? Vidd ma Isten elé.

“Vissza a jövőbe” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon igaz… Ezt sokaknak olvasniuk kellene. Mindenkinek vannak sebeik és hazugságok a sebekből, melyek tovább sebeznek. Jó felismerni a hazugságot, jó felismerni pl., hogy én azért gondolom annyira, hogy ha nem teljesítek akkor nem vagyok értékes, mert ezt közvetítették felém mondjuk gyerekkoromban. Jó és értékes vagyok ha jól teszek dolgokat. Ellenben értékes vagyok azért, mert Isten teremtett, kiválasztott, kapcsolatra hívott és Jézus meghalt értem, drága vérét adta. Jézus bekötözi a sebeinket. Ámen. Az én sebeimmel is hozzá jövök… és ezekkel a hibás gondolatokkal…

Szólj hozzá bátran!