Valaki mondja meg, hogyan kell élni

Olvastam egy cikket, ami azt fejtegette, hogy mennyivel másabb volt nagyapánknak, dédanyánknak régen; nem kellett annyi döntést hoznia, mint nekünk. Nem volt nagy a dilemma reggel, hogy mit vegyen fel, mert csak egy munkásruhája volt. Az sem okozott nagy töprengést, hogy mi legyen a reggeli: az, mint a hét többi napján. Afelől sem kellett törnie sokat a fejét, hogy mit kezdjen az életével, ha felnő, vagy kivel házasodjon, jóval szűkösebbek voltak a lehetőségek. A cikk lényege az volt, hogy észre sem vesszük, mennyi felesleges témában kell döntést hoznunk (pl. öltözködés) napról napra, és mennyi energiát vesz ez el tőlünk.

Az én ruhatáram nem okoz túl nagy dilemmákat reggelenként (mint megtudtam, divatosan kapszulagardróbnak hívják az ilyesmit, ami nekem van) – az én dilemmám inkább az, hogy mit csinál a hívő ember, és mit nem.

Úgy szeretnék gondolkozás nélkül menni valakinek, valakiknek a csapásán. Úgy szeretném, ha nem kellene folyton gondolkoznom apróbb és nagyobb dolgokon. Úgy szeretném, ha létezne valami etalon, valami általános keresztyén norma. Mert nem létezik. Csak irányzatok vannak, az ember meg kapkodja a fejét, és nagyon szeretne valahová beilleszkedni, de az a vége, hogy valahogy mindig kimarad a körből. (Ez van, ha az ember túl sokat okoskodik, és meg akarja érteni a dolgokat).

Rengeteg kérdésem van, egyesekre egész biztos válaszaim vannak, másokra csak igen haloványkák, és az biztos, hogy nem találok olyan irányzatot, ahová az összes válaszom beilleszthető. (Talán kézenfekvő lenne saját irányzatot indítani… Majd máskor, azt hiszem.)

Kicsit illusztrálok.

  • Milyen hosszú egy keresztyén szoknya? (Hát, maximum kicsit ér a térd felé.)
  • Milyen lehet egy keresztyén blúz? (Mellek szigorúan a blúzon belül, semmi cuppanás.)
  • Egy keresztyén festheti magát, vagy sem? (Módjával, azon a bizonyos jó ízlés-határon belül. A baj csak az, hogy igen különböző az emberek ízlése.)
  • Melyik jobb, a plázacica-keresztyén, vagy a szandálzoknis? (Hát… muszáj választani?)
  • Cigarettázhat egy keresztyén? (Nem. De az egyik barátom cigarettázik. És keresztyén. Na, most mi van?)
  • És mi van a kövér keresztyénnel, ő miért jobb, mint aki cigizik, vagy iszik? (Mert a kövérséget nem tartjuk bűnnek. Szerintem amúgy nem jobb.)
  • Kell fejkendőt hordani? (Én szerettem az enyémet, de a gyüliben utálták, nem szokás.)
  • Szednek a keresztyének fogamzásgátlót? (Nem. Nem! De igen.)
  • Védekeznek a keresztyének terhesség ellen? (Igen. Nem. Talán.)
  • Isten ajándékának tartjuk a gyermekünket? (Elméletben igen. A gyakorlati kivitelezés igen változó.)
  • Járhatnak együtt keresztyén tizenévesek? (Hát… minek?)
  • Rendben van az, hogy huszonéves korára a keresztyén fiataloknak már 4-5 kapcsolatuk volt? (Szerintem nagyon nincs, de az álláspontom igen népszerűtlen.)
  • Baj, ha felemeljük a kezünket éneklés közben? (Attól függ, hogy egy 500 m hosszú utcán épp melyik gyülibe térsz be.)
  • Baj, ha olyan lelkesedéssel éneklünk, mint egy kosár döglött hal? (Baj. És ne mondja senki, hogy ez szép ének.)
  • Kell igeverseket tanulni? (Kell. Engem mondjuk kicikiztek érte, de biztos rosszul prezentáltam.)
  • Létezik nyelveken szólás? (Szerintem igen. De senkivel nem fogok miatta bunyózni.)
  • Hogyan vezet Isten? (Engem általában Igében. Sokan egyetértenek. Sokan túlzásnak tartják, vagy képtelenségnek).

A sort még igen hosszasan tudnám folytatni. Néha nem érdekel az egész, de néha nagyon is bosszant. És úgy szeretném, ha kaphatnék valami leiratot, olyasmit, mint Mózes könyvében a Szent Sátor elkészítésének részletei, hogy tudhassam, hogyan kell élni. És még azt sem bánnám, ha földig érő szoknyát kellene hordani, ha fejkendőben kellene járni az utcán, ha azt mondanák, hogy egy keresztyén nő nem dolgozik, csak otthon van… Csak lenne valami általános irányelv.

Isten türelmes hozzám. Leül mellém, és elmagyarázza, hogy nincsen általános irányelv, mégpedig azért nincsen, mert ha lenne, akkor azzal lennék elfoglalva. A legegyszerűbb dolog csatlakozni egy exkluzív bandához, átvenni az összes szokásukat, és jól lenézni mindenki mást, aki nem úgy csinálja, mint mi, de “sajnos”, a keresztyénség nem erről szól. A huszonegyedik század, aminek a kavarodását időnként őrjítőnek tartom, nagy pozitívumokat is hordoz. Az “így csináljuk, mert” kora lejárt. Senki nem fog keresztyénnek nézni minket azért, mert valamilyen szokást gyakorlunk. Most már csak a szívünk számít, a mozgatórugóink, a szeretetünk. Az összes többi teljesen változó. És azt hiszem, ennek így is kell lennie. Hiszen Jézus kezdettől fogva ezt akarta, őt kezdettől fogva csak a szívünk érdekelte.

Pár hete olyanom volt reggel, hogy kerestem egy rúzst a fürdőszobában, és kifestettem a szám. Soha nem szoktam, de akkor jólesett. Megmutattam a húgomnak, azt mondta, “jajj”, letöröltem a felét, úgy mentem dolgozni. Aznap egy kedves keresztyén testvérnő jött vizsgálatra. Ő erősen konzervatív. Nagyon szeretem.

Mikor csörgött a telefonom, hogy megérkezett, akkor jutott eszembe a rúzs. Ami náluk, az ő csoportjában elképzelhetetlen. A gyomrom görcsbe rándult, most mit csináljak, mit fog gondolni rólam? Le kéne törölni. A következő gondolatom az volt, hogy ne legyek gyáva. Nekem tetszik a rúzs, nem kihívó. Nem bűn kifesteni a szánkat. (Bár ha a kedves jó Wilhelm Buscht olvassuk, akit szintén nagyon szeretek, lehet, hogy más következtetésre jutunk.) A rúzst letörölni hazugság lenne, gyávaság, képmutatás. Kinek akarok megfelelni? Nem töröltem le.

Délután, mikor hazafelé mentem, eszembe jutott más is. Az ige, hogy senkit ne botránkoztassunk meg, hogy milyen fontos, hogy ne romboljuk mások hitét, ne tegyünk bennük kárt. És rájöttem, hogy az is helyes lett volna, ha ebből a megfontolásból letörlöm a rúzst – hogy ne okozzak neki botránkozást.

Ez a soha máskor nem viselt rúzs aznap azt tanította nekem, hogy a szánk festésekor is a szívünk állapota a döntő. Gyávaságból, képmutatásból letörölni a rúzst: bűn. Szeretetből letörölni a rúzst: helyes. Szóval akár rúzs, akár nem, az a lényeg, hogy milyen indulat van a szívemben.

3 thoughts on “Valaki mondja meg, hogyan kell élni”

  1. Ez igy van Tökéletesen egyetértek!De honnan tudhatjuk embertársunk kövérségének okát?Ezért nem általánosithatunk.
    Egy másik dolog amiröl kevesebbet beszélünk mint a” csininek lenni “az hogy hálásak legyünk Istennek azért amit kaptunk tölle úgy ahogyan Õ formált minket.Igazán az kedves Isten elött ami a szivben van !!!!

  2. Szerintem a mértéktelenség okozta kövérségre vonatkozik az utalás, s az úgy gondolom valóban nem jobb a többinél. Hisz aki a Lélek gyümölcsét termi, az nem lehet mértéktelen. 🙂

  3. A kövérséget én nem hasonlitanám a cígizëssel vagy ivászattal mert az nem döntës kérdése(általában senki nem akar kövér lenni) viszont azt h iszik e vagy cígizik e -mindenki saját maga dönti el
    Viszont az tókéletesen igaz h az nagyonis számit h milyen indulat van a szivemben

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból