Vágyaink és elakadásaink

Ahogy egyik nap a másikba fonódik, folyamatos változáson megyünk át. Hasonló ez ahhoz, mint amikor tükörbe nézünk. Sokáig ugyanazt az arcot látjuk (mi legalább is így érezzük), de az első ősz hajszál, vagy ránc felbukkanásával ráeszmélünk, hogy már nem vagyunk ugyanazok, mint tegnap. Mikor történt a változás? Csak akkor, amikor egy hajszál el kezdett őszülni, vagy már előtte?

Valahogy így változunk mi is a világ által diktált tempó szerint, de ahogyan nem vesszük észre a cipőnkre rakódó port egy séta közben, úgy ezt is csak akkor érzékeljük, amikor falakba ütközünk. Milyen falakba ütközhetek? Talán ezt kérdezed magadban. De hadd kérdezzek vissza. Hogy érzed magad akkor, amikor valami, amibe sok munkát fektettél bele, nem sikerül?

Ezekben a sikerorientált, önmegvalósító hétköznapokban egy ember értékét a teljesítménye, és nem a képessége, de még csak nem is a jelleme adja meg. Ezért életünk jelentős részében azzal foglalatoskodunk, hogy felmutassunk valamit, hogy mi is legyünk Valakik. Ebbe a mentalitásba nem fér bele az, hogy sikertelenül zárjunk egy hetet, hónapot, vagy évet. Most nem csak a munkára gondolok, ez a versenyszellem átformálja a magánéletet, és néha a gyülekezeti életet is erő fitogtató küzdőtérré varázsolja. Mert folyamatosan próbáljuk egymást lemérni, hogy aztán meg tudjunk felelni.

Mégis, legbelül azokra az emberekre nézünk fel, akiket nem bénít le a kudarc. Ismerősek a következő sorok?

„Mire nyolc éves lettem, már sok éve azzal voltam elfoglalva, hogy csodáért imádkozzam. Mert az Isten csodát tud tenni, ugye ez áll a Bibliában is. És folyamatosan kezekért és lábakért imádkoztam, mert azt gondoltam, hogy ez adhat reményt. És azt mondtam magamban: Istenem, ha kezeket és lábakat adsz, bejárom a világot és mindenkinek a te csodádat hirdetem majd. De hiába imádkoztam. Isten nem adott nekem se kezet, se lábat. És akkor azt mondtam: Istenem, ha már nem adtál kezet és lábat nekem, legalább használd fel a fájdalmamat, mert ha csak egy embernek is reményt adok azzal, hogy megmutatom, így is tudok élni, akkor már megérte. És tudd te is, hogy ha nem kapod meg a csodát, akkor te magad lehetsz a csoda valaki másnak az életében. Úgy, mint én.” (Nick Vujicic)

Úgy gondolom sok ember kapott reményt általa, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy valószínűleg sok hátrányos helyzetű gyermek szuperhőse Nick. Ő hétköznapjaink nagy példája, de Bibliánk lapjain is felfedezhetünk egy hasonlóan erős férfit. Pál apostol is ilyen volt! Szenvedélyes alaptermészete szolgálatának minden pontját átjárta. Rengeteget utazott azért, hogy Jézusról tegyen bizonyságot.

„Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokból, magyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.” Apostolok cselekedetei 17: 1-3

Odaadó hozzáállása ellenére elutasításba ütközött.

„A zsidók pedig irigységtől indítva maguk mellé vettek a piaci népségből néhány gonosz embert, és csődületet támasztva fellázították a várost” Apostolok cselekedetei 17: 5

Ez az ellenállás rendkívül komolynak bizonyult.

A testvérek pedig azonnal, még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába, akik amikor megérkeztek, felkeresték a zsidók zsinagógáját.Apostolok cselekedetei 17: 10

Aki vállal egy hosszú utat, és kényelmetlen utazási körülményeket azért, hogy valamit megtegyen, ami végül a remélt eredményekkel ellentétesen sikerül, nos az az ember kudarcot vallott ebben a helyzetben. De nem roppan bele. Hogy lehetséges ez? Talán azért lehetett így, mert nem a siker hajhászására, hanem a Krisztus követésére tette fel az életét.

Bármennyire is nehéz kimondanunk, de nem dől össze a világ, ha nem sikerül valami. Sőt bármi áron nem is kell sikerüljenek a dolgaink!

Érdekes, hogy azok az emberek produktívak, sikeresek, akik el tudták fogadni a kudarcot is, ha ezt kellett tenni. Nem remegett a lelkük azért, mert a többség nem így gondolta. Isten adhat látást, hogy a kudarcainkból is előnyt tudjunk kovácsolni!

Szólj hozzá bátran!