Újrakezdés

Kisebb-nagyobb kilengéssel, körbe-körbe vagy előre-hátra futó, csendesebb vagy zakatolóbb lüktetésben zajló óráink, napjaink vagy netán éveink felgyűlt bonyodalmai néha megálljt parancsolnak. Az idejét nem mi határozzuk meg, de mégis többé-kevésbé mi vonjuk magunkra. Mert, ha nem is ideális minden, félrenyomjuk, hogy ne lássuk, behunyjuk fél szemünk és csak masírozunk tovább, míg kigyúl a lámpa és a piros mutatja, elég a nem mindig helyénvaló rugalmasságból, elég az állandó „így is elmegy”-ből, kérem szépen, most meg kell állni, „elvéreztünk”. Most nincs tovább!

Időnként még azt sem mérjük fel – s ennélfogva még azt sem fogjuk fel -, hogy túl nagy árat fizetünk. Ilyenkor a kényszerként jött „nincs tovább” egy relatívan fájdalmas és kellemetlen életérzés, életfázis.

Azt gondoltuk, túl sok a dolgunk, és emiatt a fontos kérdéseket mellőzhettük, de aztán megesik, hogy még egy kevésbé fontos kérdés is könyörtelenül keresztbe tesz, ha figyelmünket elkerülve túl sok időt kap és felnövekszik.

Az elfoglaltság néha azzal a hamis tudattal tölt el, hogy kézben tartjuk az életünk.

 De VALÓBAN OLYAN EZ AZ ÉLET, AMILYENNEK SZERETNÉD?

13265955_1713535062204583_6055613421086444758_n

Nem a hálátlanságra akarlak bátorítani, nagyonis számba kell venned, és hálát kell adnod mindazért, amit az Úr kegyelme megengedett vagy megadott. A gondviselést, az áldást és mindazt, amit az Ő kezéből el tudtunk venni. De álljunk meg egy pillanatra és vegyük számba azt is, aminek másképpen kellene lennie.

Imádságban gondold hát át, mit mondhat az Úr a perceidet vagy netán éveidet felemésztő dolgokkal kapcsolatosan? Gondold át azt is, meg vagy-e elégedve hitéleteddel? Meg vagy-e elégedve azzal, amilyen kapcsolatban állsz az Úrral vagy másokkal? Milyen meggondolások, érzések, indulatok pörgetik vagy irányítják mindennapi sokféle és sokrétű tevékenységeid?

„Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották, ami nem tetszik nekem.” Ézsaiás 66:4

Miből tudhatom, hogy bogra futott valamilyen téren az életem, szólt az Úr, de nem feleltem, nem hallgattam, nem tettem?

Például abból, hogy nincs örömem, több a panaszom, mint a hálám, elbokrosodott a gaz egy-egy kapcsolatomban, míg szinte meg is fulladtam tőle, elhanyagoltam valamit, ami fontos lett volna, megkeseredtem, megterhelődtem, megalkudtam, tompává vált a lelkiismeretem, elközömbösödtem, az Úrtól elhidegültem, stb.

Nem mindig kényelmes az, ahogyan rákényszerülünk egy idő után a változtatásra. Az sem lett volna kényelmes munka, amivel megelőzhettük volna. De mivel akkor a könnyebbet, a halogatást vagy a „nincs időm, se türelmem” kifogást választottuk, most akkor muszáj lesz időnk, türelmünk, erőnk legyen a még nagyobb időt, türelmet, erőt megkövetelő megoldáskereséshez, kiigazításhoz, kapcsolatrendezéshez, bűnből való megtéréshez, szabaduláshoz, bonyodalmak kibogozásához.

„Amikor megállunk, hogy kiértékeljük az életünket, belátjuk, hogy problémánk nem csupán annyi, hogy szűkében vagyunk az időnek. Valójában fontossági sorrendünkkel van a baj. Nyugtalanul érzékeljük, hogy esetleg nem sikerült azt tenni, ami fontos lett volna. Más emberek igényeinek a szele a kiábrándulás zátonyára vitt. Megvalljuk: nem tettük meg mindazt, amit meg kellett volna tennünk; és azt tettük, amit nem kellett volna.” (Charles E. Hummel)

Tartsuk fontosnak azt, hogy Isten és az örökkévalóság szemüvegén keresztül tekintsünk életünk dolgaira. És, ha megláttuk, meghallottuk az Ő „véleményét”, akkor ugyancsak az Ő kegyelméből jöhet az újrakezdés.

Újrakezdés!

… de nem ugyanúgy! Első lépésben érdemes egy csendes nappal, egy megállással kezdeni, ne futtában történjen ez is. Megéri ezt a befektetést!

Mert meg kell húzni a vonalat, oda kell tenni a pontot és nagybetűvel újrakezdeni a mondatot!

A tisztánlátás érdekében lehet, hogy hasznos egy papírra lejegyezni, milyen prioritást, milyen célokat, milyen stratégiákat, milyen életvezetést mutat a gyakorlati életünk, aztán hasonlítsuk össze ezeket azzal, amit Isten mond, amit elméletileg tudunk, csak a sürgés-forgásban túl könnyen figyelmen kívül hagyunk. Talán meglátjuk, mi vezetett oda, hogy megterhelődtünk, belebonyolódtunk vagy zsákutcába kerültünk.

Letenni hát a terheket, megvallani a bűnöket, megtisztulni, átgondolni, következtetést és a tanulságot levonni, az újrakezdésben nem ugyanazokkal a lépésekkel folytatásként elindulni. SZÜKSÉGES a változtatni valókat, célokat, terveket az életünkre nézve az Úrtól konkrétan elkérni, egyenkénti lépésekre leegyszerűsíteni, kitartóan figyelni, amit az Úr megvilágít nekünk, hogy bárhova tévedtünk is:

VELE ÚJRAKEZDHESSÜK!

„Mi az Istenben való megpihenés, ha nem a lélek ösztönszerű mozdulata és felfelé, az Úrra vetett pillantása; amikor bánatunkat és félelmünket rá bízzuk, újra erősnek, türelmesnek érezzük magunkat és reménykedünk? Azt a készséget várja el tőlünk, hogy választhasson helyettünk, azt a meggyőződést, hogy minden minket érintő kérdés elrendezése nagyobb biztonságban van az Ő kezében, mint a mienkben.” (James D. Burns)

Szólj hozzá bátran!