Újévi üzenet röviden

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3:13-14
Ez volt az egyik ige, amivel a 2018-as évnek nekivágtam. Mindezt azok után olvastam, hogy az elmúlt év hálaokait felsoroltam. Azon gondolkoztam, miért van az, hogy a jót is el “kell” felejtenem? Mert az, hogy a nehezet, a szomorúságot elfelejtem, elengedem, az érthető, hisz múltbeli terhek cipelésével nehéz vagy lehetetlen az előrejutás.
Na de, az áldások, sikerek, örömök dédelgetése sem jobb.
Ráébredtem arra, hogy elő-előfordult velem, hogy belekényelmesedtem a hálaadásba … s ez most kissé furcsán hangzik, de kifejtem: annyira hálás voltam, vagy örültem az áldásnak, hogy úgy éreztem minden rendben van, s kevésbé volt már meg bennem a késztetés arra, hogy újra és újra cselekedjek, szolgáljak, “le tegyek valamit az asztalra” (s ezt most értésétek jól), hisz már elértem a jót, már megalakult egy házicsoport a gyülekezetben, már ez vagy az a misszió is elindult, már megtért xy stb.

Tehát arra jutottam, hogy az év vége és/vagy eleje nagyon jó lehetőség arra, hogy az elmúlt időszak nehézségeit és örömeit is az Úr elé vigyem, majd azokat elfelejtve, úgy induljak neki az új évnek, mint egy teljesen tiszta lapnak egy füzetben. Hisz minden év új lehetőség arra, hogy Istenhez közelebb kerüljek, és Őt szolgáljam, utóbbi nem csak lehetőség, kötelesség is.
Nekem ezt mutatta meg az Úr most, neked mi volt az újévi üzeneted?
Dombi Mirjám

Szólj hozzá bátran!