Ugyanolyan ember volt, mint mi…

"Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését." Jakab 5:17-18

Mindig megfog a fenti igerészből az a mondat, hogy “ugyanolyan ember, volt mint mi”, hisz valóban így van, Illés olyan ember volt mint én, vagyis mégsem, neki sokkal nagyobb hite volt. Legalábbis ezt a szomorú tényt állapítottam meg. Mert a fentiekből kiindulva az imám erejét a hitem határozza meg.

Van-e hitem egyáltalán imádkozni, kérni, könyörögni? Van-e elég hitem arra, hogy TUDJAM Isten képes teljesíteni, amit kérek, s teljesíti is? Ahogy megfigyeltem a prófétákat, apostolokat … a nagy hithősöket, azt vettem észre, hogy mikor Istentől kértek valamit, amikor imádkoztak, akkor utána 100%-ig biztosak voltak a dolgukban, kételkedés nélkül merték hangoztatni azt, amit még meg sem kaptak, példának okáért itt van Illés, aki kijelentette, hogy három évig nem lesz eső, csak az ő szavára.

Hogy őszinte legyek, nekem arra van elég hitem, hogy elhiggyem Isten képes megtenni valamit, bármit. De mikor konkrét élethelyzetekbe vagyok, konkrét dologért kellene könyörögni, azt már nem mindig tudom elhinni, hogy meg is teszi. Nem kételkedek a képességében, de abban, hogy teljesíti a kérésemet, igen. S ez is hitetlenség (de még mekkora), hisz azt írja az ige:

"Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik." Lukács 11,10
"És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” Máté 21,22

S mivel kételkedek, nem is fogom megkapni, amit kérek, vagy ha mégis az csupán kegyelem, hatalmas kegyelem. (“De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” Jakab 1,6-7).

Prayer-Faith-God-Stones

Sokat gondolkoztam azon miért nem tudok úgy hittel imádkozni, mint az előttem lévő jó példák. S arra jutottam, hogy ritkán imádkozok olyan dolgokért, amiket befolyásolni tudok, így Istennek meghagyva a “Teljesítsd a számomra lehetetlent, de ha mégsem teszed, sincs harag, hisz én amúgy se lennék képes rá.” opciót. Valamint arra is, hogy szintén ritkán imádkozok konkrét dolgokért, sokszor fogalmazok általánosságban, vagy nagy halmazokban, intervallumokban, mint például: érjek el jó eredményt a vizsgán, ahelyett, hogy kimondanám, hogy én igenis 90%-os teljesítményt szeretnék, erre lenne szükségem (gondolom én), vagy legyen jó idő ekkor és ekkor, ahelyett, hogy napsütést kérnék, legyen meg valami még ebben a hónapban, mikor pontosan tudom, hogy én az x-ik nap szeretném. Szóval a lényeg, hogy van egyfajta elképzelésem, kérésem, pontosan tudom mit akarok mégsem merem kimondani, inkább belefoglalom egy jó nagy halmazba, Isten úgyis tudja mit akarok, de azért hagyjak neki teret, hátha Ő másképp gondolná. Pedig nem ezzel adom meg az Úrnak a “teret”, ezzel csak önmagam hitetlenségét palástolom, s a hitetlenségemből fakadó csalódásoktól próbálom védeni saját magamat. Ráadásul mindezt úgy, hogy saját kívánságomat sem tudtam teljesen elengedni, csak egy nagy halmazba beletenni. Az egész csupán önáltatás, szomorú, nem?

Tehát meg kell tanuljak hittel imádkozni bármiért, mindenért. Vagyis át kell adnom életem minden egyes területén az irányítást Istennek, ami tulajdonképpen megtörtént, mikor Neki szántam az életem, de mégis ezt naponta, óránként, percenként, minden pillanatban meg kell tennem újra és újra. S nem kell számítson, hogy én valamit meg tudnék-e oldani, imádkoznom kell azért, hogy Isten mutassa meg, hogyan kell megoldani azt a valamit. Mert lehet nekem elképzelésem, jó elgondolásom, de egészen biztos, hogy az Istené jobb, tökéletesebb. Akkor pedig bolondság önmagam tudására hagyatkozni. Persze ezzel nem azt mondom, hogy akkor én most már mindig csak összefonott kezekkel üljek a kis-kamrámban, s ne csináljak semmit, csak imádkozzak, hanem hogy az imádkozás mindig előzze meg a cselekedeteimet, még akkor is, ha tudom mit akarok vagy kell tegyek a kitűzött cél elérésének érdekében.

S meg kell tanuljak konkrét dolgokért imádkozni. Hittel, bátran kérni 5-öst, x összegű pénzt, esőt vagy épp szárazságot …  bármit. Ezzel együtt pedig meg kell tanuljam letenni ezt a konkrétumot Isten kezébe, hagyni, hogy legyen meg az Ő akarata.

Az Ő akarata az, hogy én hittel kérjek, minden kételkedés nélkül. Akarom ezt gyakorolni ma is, őszintén, hittel kérni, mégis elengedni, az Úr kezébe tenni. 🙂

Szólj hozzá bátran!