Türelem által örökölni

"De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket." Zsidók 6,12

Tegnap az ima erejéről, a hitről olvashattunk. Ma  én szeretném tovább folytatni az elmélkedést, s a gyakorlatba ültetést, a türelemmel. Azt írja az ige, hogy hit és türelem által öröklöm az ígéretet. Ha van hitem kérni, kell legyen türelmem várni is.

A baj velem az, hogy egyáltalán nem vagyok az a türelmes típus. Sőt olyan embernek születtem, aki valahogy így imádkozik “Add meg Uram, de már tegnapra!”. Szóval a várakozás nagyon nem az erősségem. Nincs türelmem önmagamhoz, hogy kivárjam a fejlődésem (hitben vagy bármiben), nincs türelmem másokhoz, nincs türelmem megvárni míg Isten teljesíti a kérésem. Imádság után gyakran előfordult, hogy ha nem teljesült azonnal az, amit valóban hittel kértem, kétségbeestem s nemértésemet fejeztem ki Isten felé, pedig csak türelmesnek kellett volna lennem. Rájöttem, hogy imáim beteljesüléséhez nem elég a hit, szükségem van türelemre is, megvárni Isten válaszát. Az imaéletemnek a hit mellett szüksége van türelemre, állhatatosságra, kitartásra.

Az utóbbi évek alatt sokat fejlődtem e téren, Isten tanított, de még van hiányosságom bőven. Vagyis most is tanulom, hogy valóban értsem és éljem a fenti igét, higgyek és türelmesen várjak. A Károli fordítás szerint ez a türelem békességes tűrés. Békességgel, hitből fakadó bizonyossággal tűrni, sokkal több, mint valamit kibírni, kivárni, netán elszenvedni zsörtölődve.

Össze is gyűjtöttem magamnak azokat az élethelyzeteket, eseteket melyek által Isten tanít(ott) engem a türelemre. Ezt azért, mert bátorít, ha látom, hogy fejlődtem valamennyit, valamit azért mert erőt ad, hogy láthatom a hit és türelem valóban ígéretbeteljesülést eredményez. Erőt ad és megújuló türelmet a jelen várakozásaiban. Hisz az életem tulajdonképpen a várakozásról szól. Én legalábbis mindig várok valamit, a reggelt, a nyarat, majd a telet, imáim beteljesülését … a Krisztust.

Bátorítlak téged is arra, hogy ha a türelem, a várakozás nem az erősséged, írd össze azokat az alkalmakat, mikor a türelmedért jutalmul megkaptad az Isten neked tett ígéretének beteljesülését. Függeszt ezt ki a faladra, ajtódra … szívedre, hogy emlékeztessen arra, megéri várni az Úrra.

Én most egy területet említek: Isten sokat tanított nekem a türelemről és az állhatatosságról a közbenjáró imádság által. Megmutatta, hogy milyen nagy ereje van az egymásért elmondott imáknak, a kitartó naponta elhangzott könyörgéseknek. Olyan sok megtérést, gyógyulást láttam, hogy kétség sem fér már hozzá, hogy ha valakiért imádkozok akkor a hit mellett muszáj ott legyen a türelem is bennem, mert ez adja majd a gyógyulást minden téren. Volt, hogy Isten az én időelképzelésem intervallumán belül válaszolt, s volt olyan is, hogy az Ő időszámítása nagyon nem az enyém volt … ez az ezer esztendő egy nap dolog már nekem is okozott fejtörést, türelempróbát.
Példának okáért itt van az a személy, akiért először kezdtem el rendszeresen imádkozni még évekkel ezelőtt. Ő még nem az Úré, de az eltelt évek alatt másokért elmondott és meghallgattatott imáim arra bátorítanak, hogy érte továbbra is imádkozzak, türelemmel várva Isten ígéretének beteljesülését, mellyel azt mondta: “Hamarosan megszabadul a megkötözött…“. Hogy mikor lesz ez a bizonyos “hamarosan”, nem tudom, de nem is az a feladatom, hogy ezt tudjam. Elég, hogy tudom megszabadul, s elég ha imádságos szívvel türelemmel várok, mert a hamarosan biztosan bekövetkezik, ezt tudom… nem adom fel.

успех2_1

Sajnos azt is láthattam, hogy mi van akkor, ha türelmetlenné válok és feladom. Tudjátok mi történik ekkor? Semmi, a nagy semmi. – s nem a hit hiányzott (vagyis valamennyire az is), hanem a türelem. A legelszomorítóbb ilyenkor, hogy csak utólag jöttem rá, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, nem Isten késett, nem Ő nem akarta megadni, amit kértem, csak én voltam türelmetlen.

Hívlak hát téged arra, hogy imádkozzunk együtt hittel és türelemmel, buzgón, kitartóan. Mert ennek nagy jutalma van, mert ennek van nagy jutalma. 🙂

6 thoughts on “Türelem által örökölni”

  1. Koszonom az Urnak,hogy olvashatom irasaitokat!Koszonom a biztato szavakat,Igeket.Kilenc eve imadkozom a ferjemert,a megtereseert,es hiszem,hogy Isten igeretei nem ures szavak,hanem Elet es igazsag!Sokszor van hogy meglankadok,de olyankor is csak az Ur visz tovabb,hogy ne adjam fel az imadkozast,es tanit az alhatatossagra,folytonossagra,kitartasra.O megigerte,hogy en is es a hazam nepe…csak higgyek!Akkor meg is lesz!Aldast kivanok ratok!

  2. Meg fog szabadulni a megkotozott, en si batoritalak kozbenjarva bojtolve valakiert ugyanezt az igeretet kaptam , sok sok evvel ezelott, egy remenytelen helyzetre, egy remenytelenul elveszett emberre, aki vegul megis Isten fele fordult, mert Istennel nincs lehetetlen. Tarts ki, imadkozva tovabb. Koszonom a batoritast es az emlekeztetest a beteljesult igeretekre.

  3. Engem is hasonló gondolatokkal erősít az Úr. Nem könnyű álhatatosnak, türelemmel kitartónak maradni, de örülök, hogy van kivel ezen az úton együtt törekedni, együtt haladni és növekedni. 🙂 <3

Szólj hozzá bátran!