Tudnál adni egy receptet?

Mindenkinek vannak szárnybontogatási próbálkozásai. Én, középiskolásként egy diákszínjátszó csoportban próbáltam megismerni önmagamat. Akkor, kérdésekkel feldúlt lelkemben könnyű volt a társaimmal együtt énekelni a következő sorokat (ez volt talán a legnépszerűbb színdarabunk):

„Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér’ ilyen,
Valaki mondja meg, mér’ szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mér’ jó az ember,
Valaki mondja meg, miér’ nem,
Valaki mondja meg, mér’ lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem!” LGT

Ismerős ez a dal? Érdekes módon most, hogy szülővé váltam, újra és újra eszembe jutnak e sorok. Miért? Mert úgy gondolom, hogy a gyermekem nem csak mellettem, hanem velem van. És ki építi fel a gyermekem értékrendjét, ha nem én? De, hogyan tegyem mindezt? Sokszor annyira tanácstalan vagyok! Mennyivel könnyebb lenne, ha az internet kereső böngészőjébe gyorsan rákereshetnék egy receptre! Mit tegyek, ha nem hoztam a szülői házból mintát arról, hogy hogyan legyek hiteles a gyermekeim szemében életem lelki területén? Úgy gondolom a hit az nem a templomban, nem az óvodában tanítható, az otthon tanítható.

„Eszembe jutott a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” 2 Timóteus 1:5

Először nagyanyádban, majd anyádban, és most benned … Hogyan lehet ez? Az iskolában akkor sem tanítottak ilyeneket, mint ahogy ma sem. Ezt csak otthonról hozhatta. Hallott a hatalmas Istenről a szüleitől, feltehetően az ő szülei is képmutatás nélküli hittel beszéltek neki Istenről, ez hitelesítette a számára, és kisgyermek-szívében gyökeret vert az élő Istenbe vetett igaz hit, és kezdte teremni a gyümölcsöket. Ebből arra kellett rájönnöm, hogy védő burok csak az lehet, ami hiteles a szavainkból. És, ha már a szavaknál tartunk, megfigyelted már, hogy minden szülő mennyire várja gyermeke első szavát? Az első szavakra nagyon figyelünk, talán kicsit versengünk is, hogy kit fog először megszólítani a drága csemeténk.  Aztán később, érdekel? Amikor meg kell tanítani gyermekemet az elalvásra, enni, kicsit önállóan is játszani, akkor fokozottan összpontosítok arra, hogy hogyan beszélek, viselkedem. De később? Meddig figyelek a saját szavaimra?

„A keresztyénség az a képmutatás nélküli magatartás, amikor egybeesik az, amit valaki gondol és mond, mond és tesz. Amikor nincs szakadék a szép szavaink, buzdító szónoklataink és a hétköznapi cselekedeteink és mindennapi életünk között, hanem ez az utóbbi szemlélteti az előbbit. Sőt, előtte jár az előbbinek, a beszédnek.” Cseri Kálmán

Azt hiszem, minden szülő tudja, hogy a gyerekeinkre sokkal nagyobb hatása van annak, amit látnak otthon, mint amit hallanak tőlünk. Ezért fontos a képmutatás nélküli hit. Látod? Így jutunk el a szavaktól az életformáig! És itt lenne szükség egy receptre! Milyen örökséget hagyok a gyermekemre? – ezen tipródva álltam Isten elé. Átlátható életet kell élned gyermeked/gyermekeid előtt! – jött a válasz. Ne riadjunk meg szenvedélyes szeretettel beszélni Istenről a gyermekeink előtt. Ne riadjunk meg elmesélni azokat a hitpróbákat, amiket átéltünk Vele. Ne riadjunk meg beismerni, hogy minket is változtat Isten, mindig nem ilyenek voltunk. Ne legyünk haragosak, ha akkor nyit be a szobába, amikor imádkozunk. Látták a gyermekeid valaha, hogy imádkozol? Tudják, hogy imádkozol értük is? Szoktál velük imádkozni? Hiszem, hogy kegyelmet kegyelemre kapunk, és még ha sokszor tanácstalan is vagyok, lépésről lépésre megvilágosodik az út.

Szólj hozzá bátran!