Törpe Góliátok

A családban olvastuk az igét Dávidról, ahogy megölte Góliátot, hogy milyen hittel lépett oda az óriás elé. A férjem megkérdezte a családot: neked ki a Góliátod?
Az én Góliátom kb. 90 cm magas, és másfél éves. Kis ember hatalmas akaraterővel, teljes magabiztossággal és túlzott önértékeléssel. Ő a fiam. Sokszor éreztem már azt, hogy háborúban állunk egymással mi ketten. Az apja tekintélyét még csak-csak elfogadja, de engem annyira becsül, mint Góliát Dávidot. Mintha minden tettével azt mondaná: ki ez a törpe? És valóban, sokszor annak érzem magam. Lesújtva, legyőzve, megszégyenítve, mint Izráel hadserege. Sokszor nézek szét magam körül én is, mint Saul: “ha lenne egy ember”, aki kiálljon vele, aki megnevelje, aki erősebb lenne, mint én, és mint ő… És Isten azt mondja nekem: “Miért keresel mást? Miért nem te leszel az az ember?” Góliát valóban lenézhette Dávidot, mert nem látta Istent, aki küldte őt, aki által megnyerhette a csatát.
Ki, vagy mi a te Góliátod? Lehet, h nem kell megöld, de ott van előtted, félsz tőle, gyaláz téged és Istenedet, folyton provokál. Mindig kihívások elé állít, és úgy érzed, nem bírsz már vele… Elfáradtál a folytonos készenlétben, harcokban.
Góliátot ember nem győzhette le. Nem volt olyan erős ember a környéken, mint ő, tapasztaltabb harcos még úgysem. Be kell lássuk végre, hogy a mi harcainkban nem győzhetünk. Az ellenség jóval nagyobb, tapasztaltabb és erősebb (még akkor is, ha “csak” az egója nagyobb az illetőnek:) ). Az ilyen ütközetekben, ami egyedül mérvadó, az a hit, hogy ki áll mellettünk. Ha az Úr harcol értünk, akkor győzhetünk csak.goliat

Ezt mondja Dávid Góliátnak:
“És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had…” 1Sám 17,47
Erre eddig nem is figyeltem fel. Mi sem kell fitogtassuk az erőnket, bármilyen jellegű is legyen a harcunk. Ha az Úr ügyében vagyunk, akkor mi lehetünk bátran kicsik, védtelenek, mert mi tudjuk, hogy ez csak látszat. A valóság meg az, hogy az ellenségünk megszégyenül előbb vagy utóbb.Mi készek kell legyünk a harcra, olyan fegyverzettel, ami van nekünk. Sokszor ezen is gondolkoztam, hogy miért éppen én? Miért engem választott Isten, például hogy beteg gyereket neveljek, mikor más jobban értene hozzá? Miért én vezessek női-kört, mikor más jobban tudná? Miért én énekeljek, ha nem bírom szusszal? Miért? Miért? Miért? Isten azt nézi, hogy legyek készen arra, amit rám akar bízni, szolgáljak azzal, amim van, a többi az Ő dolga. Így lehet csak az Övé az áldás és a dicsőség, a miénk csak arcunk pirulása. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Lényegében nem én, hanem a Mindenható, aki véghezviszi, amit eltervezett. Áldott legyen az Ő neve!

Szólj hozzá bátran!