Tisztelet

Mirjámról szeretnék ma írni, kérlek, gondolkozzunk együtt. Ő volt Mózes nővére, aki tanúja volt Isten gondviselésének, aki bölcsességével megoldotta, hogy testvére még egy kis ideig családjukban maradhasson. Ő volt az, aki prófétanő lett, dicsőítésvezető, énekíró (2. Mózes 15:20-21) és tagja volt a vezető csapatnak, akik kihozták Izráel népét Egyiptomból (Mikeás 6:4).  Mégis egyszer fellázadt Izráel vezetője, Isten választott embere ellen, aki történetesen a testvére volt. Az öccse. Így fakadt ki belőle: “Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is?” (4. Mózes 12:2)

És valóban, Isten használta Mirjámot és Áront is, hogy juthattak mégis ide, hogy lázadjanak a vezetőjük ellen, Isten kiválasztott embere ellen? Az ellen, aki olyan szelíd volt, hogy nem volt még egy olyan a világon?

Nem-e találkozunk ezzel mi is gyülekezetünkben, családunkban? Sokszor nehéz nekünk tisztelni a férfiakat. Meg úgy általában a feletteseinket is. Nagyon könnyen meglátjuk a hibáikat, még azoknak is, akik amúgy mások szerint “szentek”. Gondolhatunk itt férjünkre, apánkra, főnökünkre, lelkipásztorunkra, gyülekezetünk vezetőjére. Biztosan egyik sem olyan szelíd, mint Mózes, tele vannak hibákkal. De Isten helyezte őket abba a szolgálatba, hogy vezessenek családot, céget, gyülekezetet. Ez nem kicsi feladat, és mi kellene segítsünk nekik, támogassuk őket, nem pedig lázadozzunk ellenük. Egyáltalán ki vagyok én, hogy megkérdőjelezem Isten döntését és akaratát? Mert ilyen esetben végső soron Istennel hadakozunk.

Ez már kicsi korban kezdődik, az első “NEM”-mel. Vagy még az előtt, amikor a gyermek beszélni sem tud, csak toppantani, vagy nem-et inteni a fejével. Egész gyermekkorunk arról szól, hogy hatalmi harcot vívunk szüleinkkel, és sajnos vannak olyan gyerekek, akik megnyerik ezt a háborút. Én is észrevettem, hogy sokszor a tiszteletem, szeretetem feltételekhez kötött: mindaddig tisztellek és szót fogadok neked, ameddig te is tisztelsz, jól bánsz velem és megadod, amit kérek. Ha partnerek, társak lehetünk, de ha lehet, egy kicsit mégis én legyek felül, csak egy leheletnyit, mert akkor “jobb a kilátásom”. S ha gyerekkorban megszoktam, felnőttként óriási pofonokat fogok kapni, még nehezebb lesz a felnőtté válás. Örökös harcaim lesznek munkahelyen, családban, gyülekezetben… De Isten kegyelmes és megtaníthat erre felnőttként is, de ez elég fájdalmas.

Érdekes nekem, hogy maga Isten kel Mózes védelmére. Nem engedi, hogy bántsák az ő szolgáját, barátját. Akkor lehetünk tiszteletre méltóak, ha nem próbálunk meg védekezni, hanem hagyjuk, hogy az Úr védjen meg minket, Ő vegyen pártfogásába. Annál jobb úgysem történhet velünk.

De vajon mit jelent a tisztelet? Nem szabad megmondjam a vezetőmnek a hibáját? Csukott szemmel hagyjam, hogy csináljon, amit akar? Hallgassak, ha látom, hogy nem jól akar dönteni? Még Mózesnek is szüksége volt jó tanácsra, mikor az apósa meglátogatta. De nem mindegy, milyen szándékkal kritizál valaki. Építő kritika, ismerős fogalom? De nehéz ezt alkalmazni! Mikor alázattal megmondod a másiknak azt, amit nem látsz helyesnek és elmondod, hogy SZERINTED mit lehetne másképp tenni. Hogyan lehetne másképp tenni… Mikor nem panaszkodsz a háta mögött, hogy ez sem jó, meg az sem jó, meg hogy te jobban csinálnád a helyében. Hanem valódi tanáccsal szolgálsz, neki személyesen, alázattal, imádkozva, tudva, hogy ez is egy szolgálat amit végzel és Isten előtt te is meg ő is el kell majd számoljatok.

Mirjám itt elbukott, kapott egy nagyon kemény büntetést, de azt hiszem, megtanulta a leckét. Ha Isten manapság is ilyenfajta büntetéseket osztogatna, hol állnánk? Poklosan a táboron kívül? Vagy már nem is élnénk… Ameddig Mirjám meg nem tisztult, Izráel nem tudott tovább menni. Ők is meg voltak rekedve, Isten nem tudott kezdeni velük semmit. Ha egy hitetlen, lázadó van a csapatban, családban, gyülekezetben, az az egész közösségre kihat. Egy helyben forgolódás lesz, ott nem lehet áldás. Ha így látnánk magunkat, bűneinket, nem-e jobban vigyáznánk magunkra? Nem-e jobban bánnánk vétkeinket? Nem-e jobban kerülnénk a lázadás bűnét?

Szólj hozzá bátran!