Tiszta ruha

Amikor létrejött ez az oldal, megegyeztünk azokkal, akik írunk, hogy személyes megtapasztalásinkat, átéléseinket írjuk majd le, hiszen nők vagyunk, és a tanítás, mint olyan nem nekünk adatott. Így szeretném most én is, bizonyságtételképpen leírni azt, ahogyan Krisztus szeretettel megdorgált, helyretett a héten.

Az történt ugyanis, hogy konfliktusba keveredtem egy személlyel a családunkból. Olyan dolgokban vádolt, amik nem voltak igazak. Amikor már egy kicsit hangosabban beszélt annál, hogy hallhatná, amit én mondok, felemeltem a hangom, elmondtam neki, hogy szégyellje magát, hogy ilyeneket mond, azzal megfordultam és elmentem, hozzáfűzve még azt a megjegyzést is, hogy nyugodt lehet, többé soha nem megyek hozzá.

veszekedes

Kicsit később próbáltam kezdeményezni egy kibékülést, és leírtam azt, amit a beszélgetés során nem volt alkalmam leírni, meg bocsánatot kértem a hangfelemelésemért. És ennyi. Részemről befejezve, ez is sok volt. Már megint én voltam az, aki engedtem. Mielőtt hazamentem, próbáltam tenni egy kitérőt, hogy hozzam Isten elé a dolgot, hogy nyugodjak le, tisztuljak meg ettől az egész szennytől.

Nagyon haragudtam. Nem feltétlenül arra a személyre aki megbántott, (bár rá is), hanem főleg az ilyen szituációkra. Nem igaz Uram, amit mondanak, tudod… Te az igazságot szereted, és biztos te is felháborodsz az ilyen rágalmakon. Sajnálom, annyira sajnálom, hogy vétkeztem, hogy én is elkezdtem kiabálni, de főleg azt, hogy most annyira haragszom, annyira meg vagyok sértve. Kérlek, tisztíts meg, szabadíts meg ettől a tehertől.

Harcoltam magammal, mentem Isten elé, kértem a bocsánatot. Egy dolgot azonban nagyon szorongattam a kezemben: az igazamat.

Tegnap, már majdnem egy héttel azután, hogy ez az egész történt, eszembe jutott, hogy hallgassak egy tanítást miközben főzök. A legutóbbi debreceni női konferencia egyik előadására akadtam rá. Jézus visszajöveteléről szólt az előadás. Az előadó kezdetnek egy képet tárt elém, majd meghívott, hogy részese legyek ennek a képnek: leülni Jézus lábaihoz, belenézni a szemébe, hallgatni azt, amit Ő mond. És ahogy beszélt a Krisztus menyasszonyáról, a tíz szűzről, arról, hogy a minimum nem elég, hogy visszajön Jézus, mint Király, és nem tudjuk mikor, ezért legyek készen… a Szentlélek rámutatott a rejtegetett sebeimre. Magam előtt láttam én is Jézust, és szakítottam egy kis időt arra, hogy imádkozzak, hogy leüljek a lábaihoz. Ekkor ismét szembesültem azzal, hogy Jézus mennyire szeret engem, hogy mennyit szenvedett értem, és mennyire fontos, mindennél fontosabb, hogy tisztán, felkészülve várjam Őt vissza, hirtelen fény derült a szívem mélyén elrejtett  sértődésre. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ha igazam van, ha nem, nekem Krisztus mindennél fontosabb, és nem akarok semmilyen szennyet tartogatni magamban. Szeretnék tiszta menyasszonya lenni, és felszabadulni attól a sártól, amit más rám dobált, én meg engedtem, hogy rám ragadjon. Olyan jó volt ott ülni Jézus lábainál és megtapasztalni ismét azt, ahogyan felszabadít. Eldöntöttem, hogy felhívom azt a személyt, akivel megromlott a kapcsolatom, és megalázom magam előtte. Nem válaszolt. Később, amikor találkoztam vele, rájöttem, hogy nem kellett beszéljünk. Isten megvédett attól, hogy ismét szidalom alá kerüljek, megvédte az ”igazamat”. De arra volt szükség, hogy jobban szeressem Jézust, mint a saját igazamat, és ne legyen más igazságom, mint Ő.

Hívlak titeket ma arra, hogy üljünk le Jézus lábaihoz, és hallgassuk azt, amit mondani akar nekünk. Töltekezzünk be az ő szeretetével, ami képes a problémák fölé emelni, és ami meg tudja mutatni nekünk a helyes perspektívát Vigyázzunk, őrizzük a fehér ruhánk, hiszen még ma is visszajöhet!

„A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” 1. Korintus 13, 5-6
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"  Máté 25, 13

Szólj hozzá bátran!