Testvér- barát

“Nézd az áldást, nézd meg egyenként „ hangzik egy régi ének soraiból, és nekem most a barátaim jutnak eszembe. Egy piros cetlit tartogatok a kezemben, már öt éve, hogy a Bibliámban hordozom, egy kedves baráttól aki azt írja „ az életben nem sok közeli kapcsolat adatik az embernek amely életre szóló és életet meghatározó- a miénk ilyen lett” . Igaza volt, a szavai ma is élnek, ajándékként kaptam őt Istentől.

Az élet különböző szakaszaiban temérdek emberrel találkozunk. Az arcok váltogatják egymást, némelyek szimpatikusabbak, fontosabbak, színesebbek lesznek egy egy időszakra, mások elhalványulnak, csak szürke, jelentéktelen figurák, akikre idő után már nem emlékszünk. Aztán van, hogy a színesebb arcok is megkopnak, elfakulnak egy idő után, bármennyire is ígérgetjük, hogy tartjuk a kapcsolatot, mert nincs már iskola, egyetem, elköltöztünk abból a városból. Ritkán vagy szinte egyáltalán nem találkozunk. De mégis, vannak olyanok is, akikre nem hat a távolság, más élethelyzet, és nemcsak , hogy nem fakulnak, de egyre szebb és szebb színben pompáznak. Ilyenek az Istentől kapott ajándék kapcsolatok, barátságok. Természetesen a rövid ideig tartó barátságokat  is Istentől kapjuk, és megvan ennek is az értelme. Tudni kell elengedni, értékelni azt a rövid időt amit kaptunk.

Dávid történetét olvasva felfigyeltem arra, hogy amikor Saul király udvarába került , Saul megszerette őt. Mégis, egy idő után, amikor már veszélyt jelent a trónja számára, akkor elmúlik ez a szeretet, és a király Dávid halálát keresi. Azt gondolhatjuk, hát valahol természetes is,  érthető, hogy már nem volt neki szimpatikus. Aztán, ahogy a történetet tovább olvassuk, megismerjük Jónatánt, Saul fiát, a trónörököst, akiről ezt írja az ige : „Jónatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét…Jónatán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1 Sámuel 18, 1-2 És tudjuk, hogy Jónatán végig hűséges marad Dávidhoz, annak ellenére, hogy tudta, elveszti koronáját. Olyan szépen bemutatja ez a történet az igazi barátság lényegét. Ha csak emberi szimpátia a barátságunk alapja, akkor elrepül, mint homok a szélben. Mert szimpatikus,  de jönnek olyanok akik szimpatikusabbak, akiknek jobb a társaságuk, akikkel épp egyezik az érdeklődési körünk, és már nincs energiánk fektetni a meglevő barátságainkba . Továbblépünk, függetlenül attól, hogy hívők vagyunk- e vagy sem. Sajnos, a saját életeben is van ilyen. Eszembe jut  tinikorom egyik kedvenc igéje : „ A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” Istentől tanuljuk a hűséget, magamat is bátorítom, legyünk hűségesek a kapcsolatainkban.

De ha valakivel egybeforr a szívünk, ha a bennünk levő Lélek önmagával találkozik a másikban, ha nem a saját, hanem az Isten akaratát keressük mindketten, akkor olyan barátságot kaptunk, ami életre szóló ajándék lehet. És tudjuk, hogy „ minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúság idején válik „ Példabeszédek 17, 17. Ez ajándék. Vigyáznunk kell rá, ha nehéz is néha. Mert minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok, a baráti kapcsolatokban is. De tapasztalatból mondom, hogy két évnyi neheztelő csend sem tudja elszakítani az igazi testvéreket egymástól. Van olyan, hogy mi kell elhordozzuk a másikat, van olyan, hogy minket kell elhordozzanak. Mint a négy barát, akik a ház tetejét is képesek voltak lebontani, hogy Jézushoz vigyék barátjukat. Milyen szép példája a kitartó, munkálkodó, határokat nem ismerő szeretetnek, barátságnak.

Bátorítalak benneteket, nézzétek meg, számláljátok meg a barátaitokat. Értékeljétek őket, az Istentől való ajándékokat. Legyetek hűségesek, törődöek, ha kell  magatokról lemondók. És ha nincs kit megszámlálni, akkor kérjetek, és legyen kész a szívetek arra, hogy kapjatok! J

Szólj hozzá bátran!