Teljes gőzzel előre

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre." 1. Korinthus 9:24-27

Mee1byf

Régóta ismert előttem a fenti Ige, kívülről tudom már gyerekkorom óta, mégis tud újat mondani ma is. Most azt, hogy előre nézzek, a célra tekintsek, ne pedig oldalra. Ne a “versenytársakat” nézzem, ne azt figyeljem, ki hogyan teljesít, s hozzájuk mérten fussak.

Mikor látom magam előtt a nagy hithősöket, azokat, akikről a Bibliában is olvasunk, és azokat akiket személyesen is ismerhetek, csodálattal tölt el az a szenvedély, az Lélek, ami bennük van. “Milyen jól futnak! Milyen gyorsak!” Elámulok, s mondogatom önmagamnak, hogy: “Hát igen, vannak hitben erősek, vannak, akikben így ég a szent láng. Egyszer majd talán én is eljutok erre a szintre, de nem most, ááá, most én nem tudok így futni. De az is lehet, soha sem fogok tudni, s igazából jól is van ez így. Nem lehet mindenki első, s nem is kell.”

Ez egy igen nagy tévedés, amibe beleeshetek, hisz mit is ír az ige?

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek."

Úgy futni, hogy elnyerjem? De hát, annyival előrébb vannak, sosem érem utol őket. – nem nyugodhatok ebbe bele, nem áltathatom magam azzal, hogy nem számít mennyivel vagyok lemaradva, nem mondogathatom, hogy a lényeg, hogy csak bejussak a célba, és elég ha az ajtózáráskor is, de még épp betoppanok a Mennybe. Nem, nem elég. Úgy kell élnem az életem már most, már ma, hogy “első legyek”. Ez pedig csak úgy megy, ha önmegtartóztató vagyok, ha mindent beleadok, ha soha nem adom fel és ha teljes gőzzel hajtok és nem hagyom magam.

S csak akkor tudok így futni, ha nem az előttem futókra, s nem a mögöttem  kullogókra, hanem a célra tekintek. Krisztusra nézek, hozzá futok, anélkül, hogy hátra pillantanék, anélkül, hogy egy pillanatra is megállnék. Nem, a hívő életben nincs megállás, nincs pihenő, szunyókálás.  Célt nem tévesztve haladni kell előre, folyamatosan, teljes gőzzel.

Szeretnék ma is így futni. Ma is megtagadni önmagam, önzésem, ingerültségem, aggódásom, szeretetlenségem, hitetlenségem, mindent, ami én vagyok. S Krisztust nézni, hozzá mérni magam, Rá figyelni, futni, szaladni a Menny felé.

Azt tanították nekünk még az iskolában, hogy mielőtt a célt elérjük még gyorsabban kell futni, nem szabad lassítani, sőt.  Így akarok futni, még gyorsabban, mindig, hisz nem tudom mikor ér véget az út, s ha ma, én akkor is első akarok lenni az Atya karjai között.

Szólj hozzá bátran!