Születésnapomra

Úgy alakult, hogy nem a napján ünnepeltük a születésnapomat, s bár sosem panaszkodok, ha így alakul, igazából nem szeretem annyira, mert nekem az az a nap.

Ahogy a biciklivel tekertem az út szélén megláttam a senki földjén a magasra nőtt gazok közt három szál virágot pompázni. Nem tudom hogyan kerültek oda, miféle szél szórta a magvakat az útszéli porba, de ott fürdették a szirmaikat a reggeli napfényben.

Leszakítottam őket, úgy gondoltam ezek pont itt pont ma nekem nyíltak, s valamiféle üzenetet hordoznak.

Miközben hazafelé tartottam a szerzeménnyel eszembe jutott egy Wass Albert idézet:

„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

„Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni" Zsolt 103,15-16

Sokáig lázadtam és panaszkodtam a talaj miatt ahová a Mindenható vetett. Máskor az időjárás nem tetszett, a vihar, a szárazság, mikor mi.

A születésnapomon az elmúlt néhány évben az az egyik legnagyobb örömöm, hogy meg tudok köszönni, igazán, békességgel, túlcsorduló hálával MINDENT. Hogy szeretem és elfogadom elejétől kezdve az életem történetét.

Nem azért mert maradéktalanul megértettem volna a dolgok okát vagy célját. Nem tudok sokkal többet, csak Isten megnyitotta a szemem arra, hogy lássak túl magamon, hogy vegyem észre, hogy ez nem rólam szól, hogy csak parányi kis puzzle az én kis életem egy óriási kirakósban, s nem is kell mindent megérteni, csak hittel elfogadni. Ugyanakkor legyek tudatában fű-létemnek, hogy ez az élet itt átmeneti, rövidke, törékeny, s nem lehet maga a cél.

Ezek az igazságok vezettek békességre, járultak hozzá az életben szerzett sebeim gyógyulásához. Azóta tudom ünnepelni igazán a saját kis életemet.

Szeretem a születésnapos igéimet. Idén is telibe talált. Nehéz napokon tanultam imádkozni vele.

„Szellemem már fáradt, reményét veszti, szívem is dermedten hallgat. Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló, elgondolom éveimet és kezed munkáit. Feléd nyújtom kezeimet, szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló, ahogy a száraz Föld esőért kiált!” Zsoltárok 143:5,6 

Télen szétfagyott a szivattyúnk, és amíg nem orvosoltuk a problémát igencsak kevés vizet kapott a kertem. Gondoztam, figyeltem, de sehogy sem akart termőre fordulni, olyan nehezen bújtak elő a magocskák, s csak senyvedtek a melegben.

Aztán bőségesen elárasztottuk vízzel a helyet. Az egész kert zöldellni kezdett, és egyik hétről a másikra fordult termőre, aminek eljött az ideje, s minden más is virítani, virágzani kezdett. Egyre többször meg kellett fordulnom ott, mert a gyomok is élvezték a bőséget, s ahogy dolgozgattam ez a csodaszép ígéret töltötte be a szívem.

Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Ézs. 58:11

Erre vágyom. Hogy az Atya, amikor terméseket keresget, az életem kertjében legyen olyan öröme, mint nekem miközben elhalmozott a kertem zsenge céklákkal, csodaszép salátákkal, spenóttal, hagymával, fűszerekkel, szamócával.

Istennek nem probléma a silány talaj, a kopár föld. A csapadékmentesség sem. Jelenléte olyan, mint a harmat, ami mindig ott van a levegőben páraként és hajnalban felfrissíti a növényeket. „Őbenne élünk mozgunk és vagyunk” mondja Pál Istenről. Elérhető a felüdülés még száraz időkben is.

Igen, a száraz, nehezebb időszakok kényszerítenek rá, hogy mélyre nyújtózzunk a gyökereinkkel, s megerősödjünk, hogy amikor igazán termőre fordul az életünk legyünk stabil, strapabíró növények, viharokkal dacoló gyökérzettel. A nem szeretem idők megtanítanak hajnalban kelni, és megfürödni Isten jelenlétében, mint a harmatban, mert csak ettől várhatunk erőt és felüdülést.

„Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái.” Hóseás 14:5

Nem hagyhatom ki most egyik kedvencemet az ószövetségből, Józsefet. A körülményei egyáltalán nem szolgáltattak ideális talajt a virágzásnak. Gonosz testvérek miatti rabszolgaság, idegen ország, igazságtalan börtönbüntetés, hosszú várakozás…

De, volt egy DE, mert a történetben ott volt Isten. És azoknak, akik az Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra. És Isten valami olyasmit hozott ki az ellenség magvetéséből, ami még József merész gyermekkori álmait is felülmúlta.

„Ti rosszat terveztetek ellenem, DE ISTEN terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50:20

A kellemes dolgokat lehet, megvonja időnként az Úr tőlünk, s nehéz utakon enged végigbotorkálni, előfordul, hogy megvárakoztat, de a jó nem marad el. Legyen szemünk meglátni.

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” Zsoltárok 84:12

Pápai Márta Zsófia

Szólj hozzá bátran!