Szeretsz-e engem?

Gyakran hallunk arról, hogy a szeretet nem csupán egy érzés, hanem döntés, akarat, elkötelezettség, hűség. És ahogyan a hit is halott cselekedetek nélkül, hasonlóképpen a szeretet is. János evangéliumában olvastam a napokban Jézus Péter felé intézett kérdését: Szeretsz-e engem, és Péter válaszát: igen Uram, szeretlek.

 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"

 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!"

Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat!

( János evangéliuma 21, 15-19)

Péter igenlő válaszát Jézus megbízással pecsételi meg: „legeltesd az én bárányaimat”. Mélyen elgondolkodtatott és megvizsgált ez a rész. Nőként szeretek szeretni, és szeretem érezni, hogy szeretek. Elvesződni az érzések sűrű ködében és ki sem látszani belőle, valami felemelő dolog. De van-e ennél több? Ez a mélyreható szárnyalás tovább visz-e a szeretetből táplálkozó cselekedetek felé, vagy sem?

Szeretem Jézust? Szereted Jézust? És ha igen, megnyilvánul ez cselekedetekben? Pétertől azt kérte, hogy legeltesse bárányait. Rád kiket bízott?

jo-pasztor

Gyakran elcsodálkozom azon, hogy milyen bőségesen táplál engem Isten. Mennyire szeret, mennyi ajándékot, örömet adott nekem. A bűnbocsánatot, örök életet, és ráadáskényt még annyi annyi mindent, hogy megszámlálni is alig tudom. Tartozom azzal (nem mintha bármit is vissza tudnék, vagy kellene fizetni), hogy szeressem őt, és szolgáljam Őt azzal, hogy gondoskodom az övéiről. Azokról, akik rám bizattak.

Olyan sok „bárány” várja a legeltetést, táplálást. Vannak idősek, akik annak is örülnek, ha valaki szeretettel meghallgatja őket, vagy fiatalok, kiknek útmutatásra, helyes életpéldára van szükségük. Árvák, kiket nincs ki ringasson, koldusok, akik nem csak aprópénzért, hanem egy kedves szóért is könyörögnek. És annyi más ember,  ott a környezetünkben aki nem árva vagy koldus, de szeretetért könyörög. Hozzánk legközelebb, akiket leginkább ránk bízott Jézus, a családunk van. Nőként, gondosodunk férjünk, gyermekeink lelki táplálékáról, szeretettankjaik feltöltéséről?

„Szeretsz- e engem? Legeltesd az én bárányaimat.” Engedelmeskedjünk örömmel Jézus parancsának!

Szólj hozzá bátran!