A héten volt egy telefonbeszélgetésem, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. Egy barátnőm hívott fel, azt kérte, hogy imádkozzam érte. Nehéz harcban volt, éppen az anyósával került összetűzésben, jobban mondva egy hosszú ideje tartó féken tartott konfliktus , kimondatlan szavak vulkánja készült kitörni náluk. Ő mesélt, kiöntötte a szívét, én meg próbáltam épkézláb tanácsot adni neki. Ahogy beszéltünk adott ponton rám tört a felismerés, hogy mintha nem is neki, hanem magamnak beszélnék, azokkal az alapelvekkel, tanulságokkal bátorítottam őt, amiket Isten nekem is tanított amikor hasonló helyzetben voltam.

Nehéz helyzetbe tud állítani minket az, ha úgy érezzük igazságtalanul bánnak velünk, és meg kell védenünk magunkat. Nem azért mert nem lennénk a védekezésre  képesek, azt hiszem ez  velünk született emberi ösztön, de ha Isten kezébe tettük az életünket, ezt is le kell tenni, hogy ne mi harcoljunk magunkért, hanem Ő harcoljon értünk. És Ő sokszor nem úgy harcol, ahogyan nekünk jól esne. Nem tiporja szét lábbal az ellenséget előttünk, hanem első sorban velünk foglalkozik. Azt mondja ne haragudj rá, hanem tiszteld. Lásd meg, hogy bármennyit is vétett neked, ő is az én gyermekem. Mi lenne, ha előbb ide jönnél hozzám a kereszthez, hogy meglásd magad, és azt a mérhetetlen nagy kegyelmet amit kaptál tőlem, és amiért annyira hálás vagy, és utána tekintenél arra, aki megbántott, akire haragszol. Hát nem törpül el ilyenkor az ő vétke ? Tudod különbnek tartani őt magadnál „…alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Fil. 2, 3 ? Ha nem, szükséged van még időt töltened a kereszt előtt, Krisztus jelenlétében.

Nem könnyű kiengedni a kezünkből az irányítást. Emlékszem egy hasonló esetre, amikor én is megharagudtam anyósomra egy apróság miatt, és arra készültem, hogy ráuszítom a férjem, mondja meg neki jól a megmondani valót, tegye helyre, elvégre nem mehet ez így tovább. De harcaimban előbb az Atyámhoz mentem megerősítést kérni, Ő meg leoldotta rólam a harci felszerelést, és ezt mondta : „ Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk” Zsidók 10,24 Mondanom sem kell, hogy ez az ige leoldotta rólam a harci saruimat, de nem csak ezt tette. Isten figyelmeztetése, tanácsa és egyben feddése  felszabadított a rám nehezedett teher alól,  ami még ha rövid ideig is, de sorvasztotta a lelkem, és ezután boldogan tudtam megbocsátani és még jobban szeretni anyósomat mint előtte. És ahogy lehullt előttem az önsajnálat leple megláttam a másik személyt aki így, Krisztus vére alatt szép volt  számomra, és különb nálam. Sokszor vágyom arra, hogy csodákat lássak magam körül, aztán amikor Isten megszabadít a saját énemből akkor rácsodálkozom a csodára. Senki, csakis Isten képes arra, hogy a haragot, neheztelést örömre és szeretetre váltsa át.

Azt is megláttam a barátnőmmel való beszélgetésem során , hogy Isten fel tudja használni a sebeinket, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak a mások gyógyulására, és a mi pillanatnyi nehézségeink lehetnek eszközök az Ő kezében. Persze, ezt úgy írom, hogy megvannak a magam harcai ezen a területen, mert természetellenes, hogy kívánjak magamnak, családomnak bármit, ami nehézség, de  azért bátorítás látni, hogy „ akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál…” Róma 8, 28

Fantasztikus dolog az, hogy ha harcaink vannak, és elesünk, van bocsánat és helyreállás, ha pedig győzünk akkor tiszta kezeket emelve imádhatjuk Istent, Neki adva a dicsőséget.

Szólj hozzá bátran!