Szeretetteljes böjt

Közeleg a Húsvét, meg a nagyhét, böjt s minden, ami ezzel jár. Ismét elgondolkoztam a böjt jelentőségén. Hogy mikor igazi? Mikor csak önsanyargatás, s mikor Istennek tetsző áldozat? A következő Igét kaptam válaszul:

“Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!”

Ézsaiás 58:6-9

Néhány gondolat fogalmazódott meg bennem ma ennek kapcsán, de hiszem, hogy sokkal többet rejt még ez Ige magába, mint én azt megérthetném elsőre.

Bilincsek és kötelek…hm… Elsőként az elvárások jutottak eszembe, erről írnék most bővebben.

Először is, elvárások, melyeket magunknak teszünk fel. Én sokáig elvártam önmagamtól, hogy minden percben tökéletes hívő gyermeke legyek Istenek. Majd rájöttem, nem attól lesz valaki “tökéletes”, “jó” hívő, ha sohasem hibázik, hanem akkor, ha felismeri és leleplezi a bűnt, a hibát az életében. S igazából az, aki tökéletesnek látszik, vagy akar látszani, pont az áll a legtávolabb a tökéletességtől.

Aztán ott vannak a mások felé támasztott elvárásaink. Terhet róni a férj, a gyerek, a munkatárs, a körülöttünk lévők nyakába azzal, hogy olyasmit várunk el tőlük, miket nem tudnak, és tulajdonképpen nem is kell teljesíteniük.

Az elvárások helyett sokkal inkább szeretni kéne: először Istent, majd önmagunkat (mert ha magamat nem tudom, mást akkor hogyan?) és a körülöttünk lévőket.

Amíg elvárom magamtól, hogy ne legyek aggodalmaskodó, ha a holnap problémáira nem látom a megoldást, ne legyek türelmetlen, ha … ne idegesedjek fel, ha…, ne kiabáljak, ha… ne, ne ne. Vagy elvárom a mellettem levőtől, hogy ezt meg azt tegye, így meg úgy éljen. Addig nincs bennem igazi szeretet. Ha pedig nincs meg bennem az igazi szeretet, akkor koplalhatok, megfoszthatom magamtól a kívánságaimat böjt címkeszó alatt, de Isten előtt nem leszek kedves.

Mert, ha Isten szeretete ég bennem, akkor nem szenvedek, s nem szenvednek körülöttem. Isten szeretete felperzseli a járomköteleket, leoldja a rabbilincseket.

Ez a szeretet kell lángoljon bennem, mert így lehetek kedves Isten előtt. Nem azt mondom, hogy a megszaggatott ruha, szív, kívánságaink hanyagolása, elnyomása, a hamuba térdelés, és az imádkozás, nem fontos, vagy elhanyagolható. Jaj, dehogy. Fontos és szükséges, de ha szeretet nincs bennem, akkor semmi se vagyok, akkor bármit is teszek az semmit sem ér. Mert a szeretet maga az Isten.

Most pedig válaszolj őszintén: Neked milyen bilincsektől kell megszabadulni? Milyen köteleket kell leoldj a körülötted levőkről? Van-e benned elég szeretet ahhoz, hogy képes legyél mindezt megtenni?

Neked mit mond még ez az Ige? Mire tanít most?

2 thoughts on “Szeretetteljes böjt”

  1. Egyetértek az itt felsoroltak( böjttel) kapcsolatosan… Én most egy választ keresek az Úrtól, hogy mi van ha az ember kitűzi magának a böjtöt egy szellemi cél érdekében vagy bármi más ami nem bűn… és nem tudja végig vinni, félbeszakítja a böjtöt, de kéri Istent, hogy például: fogadja el, vagy folytatni/ fogja, és még 1 napot böjtöl ahhoz, hogy meg legyen az a bizonyos napi vagy napok “böjt”, amit előtte ki tűzött és meg ígért.. Kérdésem az, elfogadja ezt így az Úr, ha imában megbeszéli vele?

    1. Válaszként a kérdésre egy bátoritó igével inditanék: Zsid 4:15-16. “Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon (erőtlenségeinken)…Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk”. Azt hiszem, nagyon sokan megtapasztaltuk már azt, hogy csalódtunk önmagunkban. Szerettünk volna többet, jobbat tenni és nem sikerült. Magunknak tűztünk ki egy célt és nem “fogadalmat” tettünk Istennek. A kettő között lényeges a különbség. Isten Igéje figyelmeztet arra, hogy “ha fogadalmat teszel Istenednek, ne halogasd annak teljesitését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni. Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz” 5Móz 23:22-24. Helytelen lenne, ha a böjtöt azért vállalnánk, hogy valamit kikényszeritsünk Istentől, hogy azt mondjuk, én megteszem ezt, hogy Te megadd nekem azt, amit én szeretnék. De amikor böjtölünk, azért tesszük, hogy még az evésre szánt időt is az Istennel töltsük. Ha az, amit kérünk nem öncélú, nem testi vágyaink teljesitésére irányul, amit Isten úgyis jól tud, akkor megadhatja, anékül, hogy vezekelnénk mulasztásunk miatt. Ha igéretet vagy fogadalmat tettem Istennek és nem teljesitem, az hazugság, vagyis bűn, de arra is van megoldás: bevallani, megbánni, elhagyni. Csodálatos és irgalmas Istenünk van.

Szólj hozzá bátran!