Szeretetkötelék

A napokban egy vírusos fertőzés tipikus tünetei jelentek meg rajtam: fáradság, étvágytalanság, láz, izom és ízületi fájdalom. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mint akit nagyon megvertek (legalább is gondolom az is hasonló lehet), mindenem fájt, még a legkisebb mozdulat is. Eléggé nagy luxus két kisgyermek mellett betegnek lenni, mert minden percen követelik a figyelmet és a kiszolgálást, így amikor még nem éreztem éppen annyira rosszul magam, igyekeztem őket ellátni, majd amikor láttam, hogy nem megy, segítséget kértem, és kaptam. Férjem, anyósom teljesen átvették az én teendőimet, én pedig pihenhettem és gyógyulhattam. Mégis, szégyellem, de hála helyett az elégedetlenség, keserűség jelentek meg a szívemben. Minden rosszullét mellett kedvtelen is voltam, és nem tudom kitől, de mindenkitől, aki körülvett, azt vártam, hogy valahogy folyamatosan csak velem foglalkozzanak, és tegyenek valamit, hogy érezzem magam jobban. Természetesen tettek, csak valahogy többre vágytam, még több figyelemre, többre és többre.

Aztán, ahogy ott sajnáltam magam, eszembe jutott, hogy milyen nagy lehetőség ez az állapot most arra, hogy több időt töltsek az Úrral. Elővettem a Bibliámat, és elolvastam egy egész könyvet, a Hóseás könyvét. Ahogy olvastam Isten szenvedélyes, önfeláldozó szeretetéről népe iránt a Lélek rámutatott arra, hogy kezdtem többet elvárni emberektől, mint Tőle. Elfelejtettem, hogy férjem, családom, barátaim is csak emberek, és nekem nem tőlük kell várnom első sorban a békességet, örömet, beteljesülést. Ezeket egyedül Isten tudja megadni. Olyan fantasztikus volt, hogy Isten nem leszidott, vagy vádolt, amiért máshol kerestem szeretetet, törődést, hanem azt mondta :

„Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével” Hóseás 11, 4

rope-494423_640

Mennyire fantasztikus Istenem van! Ha nem lennék képes keresni, megtalálni Őt, és legtöbbször nem vagyok, akkor utánam jön Ő. Akárhányszor eltévedek, kicsit is, a szeretet kötelékével jön, hívogat, vonz magához. Emlékszem, még mielőtt összeházasodtunk volna a férjemmel, több keresztyén könyvet is elolvastunk a házasságról, és mindkettőnknek nyilvánvalóvá vált az az igazság, hogy a szív őszinte örömét nem egymástól várjuk első sorban, hanem Megváltónktól. Milyen hamar tudok felejteni.

Ahogy megvallottam Isten előtt fájdalmamat, felszabadultam alóluk. Elkezdtem nem azt nézni, amiről úgy véltem, hogy nincs, hanem inkább  felsorolni azt a sok mindent, amiért hálás lehetek. Mondanom sem kellett, hogy az utóbbi lista sokkal nagyobb volt.

Utólag azt tudom mondani, hogy hálás vagyok azért a három nap levertségért, mert nem csak a testem, hanem a szívem is gyógyulhatott.

Szólj hozzá bátran!