Szeretet szivacs

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” 1. Korintus 13, 1-7

Amikor elolvastam ezt az igerészt, egy banális kép tárult elém: egy szivacs, egy veder víz, meg egy krétával teleírt tábla. A szivacs mindent megtett a maga erejéből, hogy törölje le a táblát, de bárhogyan is erőlködött, nem sikerült neki, a felszín az talán lement, de a betűk lágy vonása még teljesen olvashatóan kitűnt. Aztán csak, szivacsunk észrevette, hogy ott van a víz. Alaposan megmártózott benne, és a krétanyomokat minden gond nélkül letörölte a tábláról.

blue i sytle - ErasingChalkboardWall

Ez a szivacs akár én is lehetnék. Azért szólt hozzám ez az ige, mert most különös módon ismertem fel magam benne. Nem tudok én angyalok nyelvén szólni, vagy prófétálni, de a magam egyszerű életében igyekszem nagy dolgokat tenni. Természetesen, nem mindenkinek jelentik ugyanazt a nagy dolgok:  számomra a mindennapi feladatok elvégzése, a férjemmel, gyerekekkel töltött minőségi idő, megfűszerezve még egy jó pár tevékenységgel, amikhez hozzáfogtam, mindezt pedig úgy, hogy közben megmaradjon az erőm és a jókedvem, ezek jelentik a nagy dolgokat. És akárcsak szivacsunk tette, én is rajtakaptam magam azon, hogy kezdek kiszáradni, és csak teszem, teszem a dolgom, de valahogy mégsem sikerül úgy, ahogyan szeretném.

Ideje lenne megmártózni a vízben.

sponge-squeeze

Ha megvizsgálom magam, és felteszem azt a kérdést, hogy van-e bennem szeretet, akkor a szívem rögtön egy hálás igennel válaszol. Hálás igen, mert maga a Szeretet lakik bennem, nem érdem szerint, hanem kegyelemből. Gyermeke lehetek, és tudom, hogy életem minden egyes szakaszát végigkíséri, vezet, tenyerén hordoz, és hűsége, jelenléte nem az én pillanatnyi érzéseimtől, hűségemtől függ. Mégis, ha újra elolvasom a szeretet tulajdonságait, meg kell lássam, hogy nem élek abban a bővölködésben, amiben élhetnék. Mert sok mindent teszek, de sokszor hiányzik belőlem a türelem,  bántóan viselkedem, vagy akár haragra is gerjedek. A szivacs példájára visszatérve, egy egyszerű igazságot vontam le magamnak: csak annyit tud eredményesen letörölni, amennyi vizet szívott magába, utána ismét bele kell mártóznia a vízbe. A gyakorlatban, ez az egyszerű igazság két dologra figyelmeztet engem:

  1. Ne felejtsek el minden nap megmártózni a Szeretet vizében, töltsek időt Istennel. Linda Dillow egyik könyvében írja, hogy házassága elején kétféle reggele volt: egyik, amikor nem sikerült időt tölteni Istennel, és olyankor nagy volt a rohanás, a reggeli végére pedig csodálkozott, hogy miért olyan ideges és rosszkedvű a család. Másik, mikor a család ébresztése előtt megbeszélte az Úrral a napot, és onnan már mosolyogva tudta ébreszteni gyermekeit, és felkészíteni családját az újabb napra.
    Nem mindig van meg az a lehetőség, hogy hosszabb időt tudjunk reggel az Úrral tölteni, de azt tapasztaltam, hogy ha egy tíz perc erejéig is őszintén Isten elé állok, és erőt kérek arra a napra, azt az egész családom megérzi.
  1. Csak ahhoz fogjak neki, amit szeretettel tudok csinálni. Szeretettel, azaz türelemmel, jósággal, nem kérkedéssel, nem a magam hasznát keresve. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindaz, amit teszek az annyira nagy örömet szerez, és nem igényel semmilyen erőfeszítést, sőt. És hát, könnyű mondani, de jó lenne, ha nem vállalnám túl magam. Mert sokszor azért nem vagyok például türelmes, mert annyi mindent akarok egy nap, sokszor egy időben csinálni, hogy a huszonnégy óra sem lenne elég rá, és ilyenkor, ugye könnyen bosszankodik az ember.
    Lelkünknek és testünknek is egyaránt szüksége van a pihenésre, a feltöltekezésre. Mártózzunk hát meg Isten jelenlétébe, és engedjük testünket is valamilyen módon pihenni. Hadd legyen aztán minden egyes apró vagy nagy cselekedetünk szeretettel átitatva.

Szólj hozzá bátran!