Szeretem az anyósomat!

Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről.” (Ruth 1,22)

Nem szeretem az anyósvicceket. Nem értem (!) az anyósvicceket. Persze, ez nem az én érdemem, azt mondom inkább, hogy kegyelem, fentről jövő ajándék. Hála Istennek, egy nagyon jó anyóst kaptam ajándékba Tőle. Minta-anyós. Amolyan, “szeretnék-ilyen-anyósa-lenni-a-menyemnek”-féle. Mi az, ami követendő példává, vonzóvá tesz egy, a világ által megcsúfolt, kipellengérezett szerepet, feladatkört?

Először is az alázat. Naomi esetében is láthatjuk, hogy milyen alázattal, tisztelettel beszél a menyeivel. Elismeri, hogy elérte őt az Úr keze, Istentől megalázott voltát elfogadja és nem próbál kivetkőzni abból.

Aztán a tisztelet. Szabad döntésre biztatja menyeit. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjék, hogy róla gondot viseljenek, hogy nyomorát vállalják vele együtt. Meg tudja dicsérni a menyeit. “Bánjék veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! ” (Ruth 1,8b)

Bátorítás. Nem töri le a lelkesedést, nem húzza át a kezdeményezést csak azért, mert az nem tőle jött, vagy azért, mert nem bízik meg a “fiatalok” ötletében. Ruth előáll az ötlettel, Naomi azt feleli: “Eredj, leányom”. Elfogadja a jó ötleteket, sőt, bátorítja ebben a menyét.

Bölcs tanácsadás. A történet későbbi részleteiből kiderül, Naomi értelmes, bölcs tanácsot adott a menyének. Igaza lett abban, amit mondott. Támogatta Ruthot. Lelkesítette, “leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz” (Ruth 3,1b), és csillapította, megnyugtatta, “Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma” (Ruth 3,18), amikor erre volt szükség.

Együttérzés. Nem csak a gyászban tudott együtt érezni a menyével, sorstársként megélni a nyomorúságot, hanem tudott örvendezni a menye örömének, a gyermeknek. Dajkálgatta, szerette, pedig nem is volt a vér szerinti unokája.

Ugye mindenki szeretne ilyen anyóst? Ugye mindenki szeretne ilyen anyós lenni? 🙂

Számomra magasra tétetett a mérce, mert valaki megélte és megéli előttem, milyen is ez. A legnagyobb alázattal megkérdez mindent, hogyan segítsen, mit tegyen a konyhámban, hogyan gondozza a gyerekeket, mit dolgozzon, mert ő azért jött, hogy nekem, nekünk segítsen. Tiszteletben tartja, amit mondok, úgy jár el, ahogy kérem. Ez azt váltotta ki belőlem, hogy kérdezzem, és elfogadjam, hogy sok mindent jobban tud nálam. Nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáit, vagy ő nem látja az enyémeket. De olyan tisztelettel viszonyul felém, hogy sokszor megszégyenít. Arra ösztönöz, hogy vágyjak tanulni tőle, és kívánjak olyan anyós lenni majd, mint ő.

Ha gyermekeid vannak, készülsz-e erre a “szerepre”? Ha anyós vagy, megnyerted-e a menyedet?

Szólj hozzá bátran!