Szemek tükörtermében járva

Az advent küszöbén állunk. Tavaly az adventem mindenről szólt, csak Krisztusról nem. Megszületett a kis csemeténk, és az új élethelyzet elsodorta a figyelmemet. Ebben az évben érzem, hogy Isten még inkább hív a vele való közösségre.

Ilyen gondolatok jártak át, miközben kinyitottam az ajtót, és beültem az autóba. Hirtelen a „semmiből” azt kérdezi az oktatóm – Hogyan ismerted meg a férjedet? Kissé meglepődtem, majd diplomatikusan ezt válaszoltam – Tudod, mi hívők vagyunk, és a gyülekezetben találkoztunk. Ezt követően gyorsan témát váltottunk.

Újaimmal görcsösen a kormánykerékbe kapaszkodtam, és azt kérdeztem magamtól – Hogyan kell ma bizonyságot tenni? Mert nem bírják elviselni az emberek az igazságot, nem receptet keresnek az élethez. Érdemes megkérdezni magunkat, hogy ha valaki a szemünkbe mondja a hibáinkat, esetleg olyan dolgokkal illusztrálva, amiknek ő szem- és fültanúja volt, milyen könnyen vagy nehezen viseljük azt el. Nem ő lesz-e a csúnya bácsi, csúnya néni csak azért, mert igazat mondott, ahelyett, hogy azt mondanánk: de jó, hogy még idejében megtudtam, szeretnék megváltozni, és nem így élni tovább.

Azt írja Isten Igéje, hogy nehéz idők jönnek, mert az emberek egyfajta jellemváltozáson mennek át.

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Mert az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szívtelenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Ezeknél megvan ugyan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Kerüld őket!” 2. Timóteus 3:1-5

Azt írja az apostol: vannak, akiknél a kegyesség látszata megvan, de annak az erejét megtagadták. Akiknél a vallásos formaságok megvannak, de Isten igéje egyáltalán nem hatotta át az egész gondolkozásukat, szokásaikat, jellemüket. Akiknél a kegyesség látszata megvan. Ők azok, akik tudják, hogyan kellene élni, de egyáltalán nem úgy élnek. Ők azok, akik azonnal tudnak ítélkezni, ha mások házasságáról és családi életéről van szó, de az életük kisebb-nagyobb botlásaink könnyen túlteszik magukat. Csakis az evangélium az, ami megváltoztat, és folyamatosan formál minket. Milyen mélységeiben értem az evangéliumot én, aki Krisztus gyermekének vallom magam? Vajon én is a kegyesség látszatát őrzöm?

Megvannak az életünknek, a szellemi fejlődésünknek a stádiumai, amiben Isten mindig a megfelelő dolgokat hozza, mutatja, tanítja nekünk. Tehát a mostani hangsúly nem lehet egy állandó, életen át tartó keresztény hangsúly. Mit ér az a 100%-os keresztény, aki életútján rossz dologra teszi a hangsúlyt?

Ha valaki Rád néz, mit emel ki Rólad?

Mondhatják rólad: ez a nő – erkölcsös életet él, ízlésesen öltözködik, etikusan viselkedik, stb. – ezek nem nagyobbak, mint az evangélium. Mit adok át magamból a környezetemnek? Bárcsak az Isten szeretetét, evangéliumát tudnám átadni! De hogyan?

Sokan olyan dolgokra teszik a hangsúlyt, ami nem is annyira fontos. Ezek apró részei az életünknek, de sokat beszélnek a Krisztus iránti hűségünkről. Ha hagyom, hogy Isten irányítson, akkor Ő fogja meghatározni azt is, hogy milyen életszakaszban mi legyen a prioritás!

Úgy gondolom, hogy tanítani, tanítványozni könnyebb, mint evangelizálni. Első esetben tudást kell átadni, utóbbiban pedig meg kell élni azt, amit tudunk. Éld oda Krisztust a családtagjaid életébe, a környezeted apró tükörtermébe. Sőt, az evangélium legyen a szeretetmotivációd. Végül pedig a Jézus Krisztusról szóló evangélium legyen a mindened! A mi felelősségünk megőrizni az igazságot.

“Naponta millió
Példaadás válik le rólunk,
Akár fényesedünk,
Akár besározódunk.
Szemek, fénylő szemek
Tükörtermében járva
Kép lesz, s vonz, vagy taszít
Életünk fénye, árnya.”

(Füle Lajos)

Szólj hozzá bátran!