Szabadító vagy bonyolító istenek

Egyes dolgok ismétlődnek a mindennapokban és arra gondolok, hogy nem véletlenül. Van, hogy térdre kényszerülök látva mások gyengeségeit, bűneit, amelyek emésztenek. De formálni akar az Úr. Persze, az enyémekkel is fel kell vennem a harcot és igyekszem is tenni, de amikor másban látom, még inkább érzem a leterhelő tehetetlenséget. Hogyan érezhet Isten, amikor felkínálja nekünk a megoldásokat, az Ő erejét, a megbocsátást, az újrakezdés, a bűntől való szabadulás és a megszentelődés lehetőségeit, de (látszólag) mindhiába…? Mondhatni „tehetetlenül” nézi életeink, senkire rá nem kényszeríti a győzedelmes életet. Én sem kényszeríthetek rá senkire semmit, ennélfogva gondolom, hogy az ilyen helyzetekkel nem is ez a célja az Úrnak az életemben. Ezt azért gondolom, mert tanulnivalót fedeztem fel benne.

14520612_1764693730422049_9071292996542089513_n

Általában nem a tehetetlenség érzése az első, hanem gombnyomásra jönnek a különféle „stratégiák”, amelyeket könnyen bevethetnék: a szavakkal való ráhatás stratégiája, a lázadás, a harag és morcosság stratégiája, a veszekedés stratégiája, a pártfogó-toborzás stratégiája stb.. A női agy sok leleményes ötlettel rukkolhat elő, amikor valamit másképp szeretne. Aztán, amikor ráébredek, hogy ez sem segít igazából és az sem, amikor felmérem, hogy több a kár a stratégiából, mint a haszon, akkor végképp meg kell adnom magam.

Így jártam az elmúlt napokban is egyik este, amikor valami miatt nagyon őrlődtem és gyakorlatilag semmit nem tehettem érte. Lemondtam a stratégiákról (ez már egy megtanult lecke, a többszörös helyzetek folyamán) és segítségért imádkoztam. A fejemben még mindig kattogtak az elképzelések, hogy minek hogy kellene lennie. De él az Úr: kicsit később elővettem a Bibliám és válaszolt:

„Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” Ézsaiás 43:11

Amikor jön egy ilyen ige, akkor az mindent letarol. Nem lehet ennél fontosabb „szabadítóm” vagy egyáltalán, mert rajta kívül nincs. Csak délibáb, csak szemfényvesztés, csak zsákutca, csak öngól.

És még jön a folytatás:

„Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem és a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak a választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.” Ézs. 43:20-21.

Amikor én próbálom meg a pusztai vízfakasztást és a sivatagi folyókat kieszközölni, akkor csak további kínlódás lesz belőle. Ha veszteg maradok, mint aki szemlélője akar lenni Szabadítójának, akkor nem fogok szomjan maradni.

„Szabadítóid” ne legyenek saját elképzeléseid a megoldásról, mert azok inkább csak „bonyolítók”. Az igazi Szabadító, az Úr ezt mondja:

„Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten.” Ézs. 43:12

Folyamatos lecke, folyamatos tanulás hitből és nem látásból élni, veszteg maradni és az egyetlen Szabadítóhoz folyamodni.

„Ezt mondja az Úr, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át” Ézs. 43:16

Szólj hozzá bátran!