Sorsok

Egy ideje fásultan hallgattam egyes élettörténeteket, és idegesítőnek találtam az embereket… ahogy megteremtik maguk körül káoszt.
Ilyenkor aztán rám tör a világfájdalom; aztán haragszom; aztán meg sóhajtozom, hogy “Jézus, gyere már vissza!!!”
Például…
Egy volt gimis osztálytársam elvált, és elköltözött az ikreivel, mert a férje a bátyjának a barátjának a sógorának (vagy kinek??) kölcsönadta kis családjuk megtakarított pénzét, amit persze, mondanom sem kell, ezen az útvonalon soha nem látnak viszont, mert esze ágában sincs az illetőnek visszafizetni a kölcsönt.
Az osztálytársnőm úgy érezte, hogy a férje nem törődik a családja és a gyerekei jövőjével, ezért lépett… elvégre mégis ki a fontos itt?
A Nagymamám szomszédja, egy idős néni, azt mondja, hogy nem imádkozik, és akár négykézlábon is, de elmegy szavazni a jelenlegi kormány ellen, amiért az ő családi élete nem rendezett: az egyik lánya a 6. párjával él együtt. A néni házának tulajdonjogát 5 részre osztották, és két unokája lakott a házban, de az egyik kénytelen volt elköltözni, mert nem bírta tovább, hogy a másik 8 macskát tart a lakásban. A nevelőapjuk, aki felnevelte őket, és akinek 1/5 része van a házban, most kéri a részét a házból, de a macskás lány nem engedi eladni.
A néni maga eközben a lánya lakásában lakik, mert abban meg haszonélvezeti joga van.
De egyébként Isten a hibás, meg a kormány….
Az egyik barátnőm húga az ex-férje új élettársának a hitelét törleszti, és közben reméli, hogy visszakapja a férjét…
Még olvasni is fárasztó, nem?
Egyszerűen nem értem.
Hőzöngtem is, hogy mennyi hülyeség!
Uram, irgalmazz!
Aztán Isten csendesen és szelíden a fülembe súgta:
Ne ítél­je­tek, hogy ne ítél­tes­se­tek!
Mert ami­lyen íté­let­tel ítél­tek, olyan­nal ítél­nek meg ti­te­ket is. És ami­lyen mér­ték­kel mér­tek, olyan­nal mér­nek nek­tek is. (Mt 7, 2)
Hagytam, hogy a szívemre beszéljen, és elkezdtem látni az Ő szemével ezeket a sorsokat.
Megértettem, mit érzett Jézus, mikor megszánta a sokaságot:
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. (Mt 9, 36)
Ó, és olvasom tovább….
Ak­kor azt mond­ta ta­nít­vá­nya­i­nak: Az arat­ni­va­ló sok, de a mun­kás ke­vés. Kér­jé­tek te­hát az ara­tás Urát, hogy küld­jön mun­ká­so­kat az ara­tá­sá­ba. (Mt 9, 37)
Szóval nem háborogni, közbenjárni!
A rend Istene az ő életükben is rendet tud rakni, ahogy rajtam is megkönyörült: nálam is rendet csinált, megszabadított a bűn átkától és a mai napig is vezet.
A sorsom a kezében van, és csak Övé a dicsőség!
… lehet, hogy azért futnak be hozzám ilyen történetek, mert nekem kell közbenjárnom ezekért az emberekért …
Thökölyi Réka 

Szólj hozzá bátran!