Sebtapaszt a szorongásra

Gyakran járok úgy, hogy míg végiggondolom a napi vagy heti terveket, eszembe jutnak hosszabb távú, de mégis rohamosan közeledő határidők is, ilyen-olyan rettenetesen félelmetes pontocskák, tényezők, amelyek szorongást okoznak.

Többször is megfigyeltem azt is, hogy amikor végre felbátorodom valamire, amit meg kellene tenni, jó reménnyel telten belevágok, hamarosan érkezik valami, ami éppen ezt ostromolja meg: egy lehangoló megjegyzés, egy elbizonytalanító fejlemény, egy kérdésessé vált tényező, amire azelőtt számítottam. A lehetetlen kőfala elém áll és azt akarja, hogy összeomoljak.

Kibeszélhetetlenül hálás vagyok azért a hitért és meggyőződésért, hogy a történet mégsem zárul itt le.

Mielőtt “elfogyna az életed” a szorongások meg aggodalmak közepette, szeretnélek ma emlékeztetni arra, hogy Krisztus nyugalma és békessége a te valóságod is lehet. Ha úgy érzed, ez már túl sok, ha úgy érzed, idegileg kikészültél, itt az ideje, hogy elővedd a sebtapaszt és az idegfeszítő, karcoló szorongást, félelmet vagy aggodalmat kezeld,  megóvd a még nagyobb sebhely vagy fertőzés keletkezésétől.

“Még a legerősebb hívők életében is léteznek olyan területek, ahol jogos a félelmük. De még a jogos aggodalmaknak sem szabad uralkodniuk rajtunk, vagy szorongó, aggodalmaskodó emberekké tenniük. Ebből úgy tudunk megszabadulni, ha leleményesen használjuk fel a szorongást, vagyis felismerjük, hogy a szorongó érzéseink és aggodalmaink imára hívnak minket. Azonnal Istenhez kell fordulnunk, és elé kell tárnunk magunk és mások gondjait. Így visszatérünk ahhoz az élethez, amelyet Isten békessége tölt be. A szorongás nem távolít el Istentől, sőt, közelebb visz hozzá és betölti célját az életünkben.” (Lawrence O. Richards)

13502742_1724714114420011_3689055722272792255_o

Az Úr mindig elérhető, akkor is, amikor gond merül fel, és Ő törődik problémáiddal. Az Ő szabadsága minden baj uralmától való szabadságot is jelent. Valóságosan. Az ima által megkönnyebbül a szívem, hittel és bizalommal teli lesz Iránta, megnyugvást találok. Még arra is megnyitja szemeim, hogy az, amitől annyira tartottam, nem is annyira szörnyű és átvezet rajta. Vagy éppen azt láttatja meg, hogy, amit nem értem el, nem is lett volna jó, amit elveszítettem, nem is lett volna Tőle való.

Az emberi észjárás érvei, az önsajnálat, a nyugtalanság, a kérdések és balsejtelmek helyett ma választhatom azt a nyugalmat, amit (csak!) Krisztusban kaphatok. De ott biztosan. S miközben Krisztus nélkül összeomlanék vagy “elfogyna az életem”, Krisztussal még így is hálával tudom felnyitni szemeim mindarra, amit Ő az életemben kegyelmesen egyre inkább beteljesít.

"Uram! Te adsz nekünk békességet, hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk." Ézsaiás 26:12
"Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik." Ézsaiás 26:3

Szólj hozzá bátran!