Repülésre tervezve

Folyamatosan a gyengeségeimmel, erőtlenségeimmel szembesülök az utóbbi időben. Gyengének tartom magam. Kislányként is így gondolkoztam magamról, s volt is ennek alapja. Az Úr nem széles vállakkal tervezett engem, többet is voltam beteg, mint a testvéreim, így nem kaptam ugyanazt a terhelést. Ha gabonát hordtunk aratás után a padlásra, akkor az én vödrömbe figyelmesen kevesebb került, vagy eleve kisebb vödörrel indultam neki a munkálatnak, mert tényleg nem bírtam ugyanannyit, mint a nővérem, aki szemmel láthatóan több izomsejttel született.

Egyszer mégis nagyon erős tudtam lenni, de ez csak egyszeri alkalom volt… és azt hiszem ez volt az első eset, amikor valami természetfeletti erőt tapasztaltam. Egyik nagyobb unokatestvéremmel, kézzel fogdostuk a halakat a patakban. Ő egy hatalmas kő alól szedegette ki a halacskákat én meg a kövön ugrálva örömködtem a zsákmánynak. Egészen addig, amíg a kőtömb kettétört és beszorította a nálam nagyobb fiú kezét. Fájt is neki, segítség sem volt a közelben, nem mertem otthagyni, hogy felnőttért szaladjak, a kőtömb meg borzasztó nehéz volt. Meg sem tudtuk moccantani.  Aztán egyszer valahogy, azóta sem tudom, hogy de meg tudtam emelni annyira azt a sziklatömböt, hogy kiszabadult az unokatestvérem keze.

Aztán felnőttem, és az identitásom része lett a gyengeség. Egészen addig, amíg rádöbbentem, hogy ez helytelen. Amíg Isten elkezdte kommunikálni felém, hogy ő nem így gondolkodik rólam, hogy erőssé, harcossá, győztessé akar tenni. És képes rá. Mert Ő egy erős Isten, nincs senki Hozzá fogható. S ahogy akkor segített felemelni a követ, ma is erőt tud adni, amikor krízishelyzetbe kerülök, amikor elfáradok, elbukok, falakba ütközök, és szembesülök a gyengeségeimmel, vagy csak a hétköznapokat kell végigcsinálni szépen, győzelmesen.

Mert az Isten ereje elérhető.

Még Pünkösd előtt pár héttel a szívembe íródott ez az Ige:

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig. ApCsel 1:8

A Szent Szellem átformálta teljesen a tanítványokat. Mert az az Isten, aki gyermekként született és köztük élt, akit láttak tanítani, gyógyítani, meghalni és feltámadni most már bennük élt, és általuk munkálkodott.

Ezt ma is olyan csodálatos megélni. Mindennél felemelőbb látni számomra azt, amikor Isten kezébe vesz összetört, sérült, tönkrement emberi életeket, akiket az ellenség megcibált, kifosztott és felemeli őket, megmutatja rajtuk az Ő dicsőségét, erejét. Mert Ő örömmel tesz ilyeneket. Mert meglátja a megtört szívűt, észreveszi a gyengét, felemeli a görnyedezőt, s az erőtlen erejét megsokasítja.

…azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket. 1.Korintus 1:27 

Felismertem két tévedést a gondolkodásomban Isten Szellemének erejével kapcsolatban. (Természetesen nem csak ez a kettő létezik, de most ezek foglalkoztattak.)

Az egyik az, hogy úgy gondolkozok róla, mint egy személytelen erőről, és saját elképzeléseimet szeretném megvalósítani a segítségével. A Szent Szellem Isten maga, a harmadik isteni személy, és általa az erőt arra kapom, hogy betöltsem a Tőle kapott rendeltetésem. Amikor erőtlenségekben találom magam egyfajta jelzés is lehet, hogy rossz úton haladok és a magam útjain, a saját erőmből kínlódok, újratervezésre van szükség. Ha csak rólam van szó, s a hatalmas egóm tölti ki a lelkem, ott nincs sok hely bennem az Istennek.

Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket. Filippi 2:13

A másik tévedés az az, hogy egy egész életre, de legalább egy egész hétre előre szeretném érezni az erőt, ami végigvisz az úton, amin járnom kell.  De nem érzem, és ez kétségbe tud ejteni. Mégis amikor eljutok a kihívásokhoz, feladatokhoz és megélem őket, azt tapasztalom, hogy ha az Úrral szoros közösségben maradok átsegít, megerősít, és ad erőt, csak kell mennem, kell csináljam, s útközben megkapom mindazt amire szükségem van.

Olyan, mint a manna a pusztában Izráel népének. Nem raktározhatták el, mert megromlott, ha hagytak másnapra is belőle (csak szombatra szedhettek két adaggal). Nap, mint nap újra ki kellett menni a harmat felszáradása után és összegyűjteni az egészen estig energiát adó táplálékot. A déli órákra már felszáradt, eltűnt a manna.

Hajlamos vagyok aggódni, hogy mit hogyan élek meg holnap vagy holnapután. Az Ige arra tanít, hogy elég minden napnak a maga baja, és teljesen káros és fölösleges aggódni a holnap miatt.  Erre az egy napra viszont keljek fel és gyűjtsem be a lelkemnek fontos táplálékot.

Isten Szentlelke nem véletlenszerűen jön és tesz erőssé, tölt be örömmel, ad világosságot, bátorságot, bűnbánatot, s ami csak kell.  Nem ez a szabály, még ha vannak is kivételek. A szabály az, hogy: „közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok”… „hogy kérjetek és adatik, keressetek és találtok…” és hogyne adna Isten Szentlelket azoknak, akik őszintén, kitartóan kérik.

Jézus életében azt látjuk, hogy korán reggel még pirkadatkor imádkozott, kereste az Atya jelenlétét, elkérte az erőt arra a napra. Sokáig nem gondoltam arra, hogy jelentősége lenne annak, hogy mikor imádkozom. De azt látom, hogy ha nem a nap elején teszem, akkor később általában leterheltebben, bűnbánattal tudok csak jönni. És Isten fogad bármikor, bárhogy, de milyen jó lett volna szellemileg is jól tápláltan kezdeni a napot.

A pünkösdi Istentiszteleten a lelkipásztorunk egy papírból hajtogatott repülővel és fikarcnyi fizika ismerettel szemléltette a Lélek „tolóerejét”. Ha eldobjuk, egy ideig száll a kis papírrepülő, a tolóerő viszi előre, a szárnyak kialakítása miatt a felhajtó erő segíti a levegőben maradni, aztán a gravitáció és lelassulás miatt előbb utóbb földet ér. Ahhoz hogy újra szálljon, külső segítségre, újabb tolóerőre van szüksége.

A gravitációt sajnos nem tudjuk ebben a földi életben megszüntetni, de a Szent Szellem erejével, az Istennel való közösségben újra meg újra felül tudunk emelkedni rajta, ha lelassulunk, újra kérhetünk Isten hajtóerejéből, mert mindannyian repülésre vagyunk „tervezve”. Győzelemre, szárnyalásra, Isten dicsőségének visszaragyogására…

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 4: 3O,31
Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. Zsoltárok 84:8 (Károli ford.)

Pápai Márta Zsófia

Szólj hozzá bátran!