Próba

Mindjárt a megtérésem után égett bennem a misszió utáni vágy, elmondani fűnek-fának azt a csodát, amit az Úr tett velem. A világból csöppentem Isten csodálatos világába, minden új és szokatlan volt, de ugyanakkor nagyon otthon éreztem magam, vagyis negyven év után végre Otthon voltam.
Életem értelmet nyert, feltöltődött értékkel, minden félelmemből kimentett Ő. Mindennap egy újabb kaland várt rám Megváltómmal.

A bemerítkezésem utáni első reggel, úgy ébredtem, hogy szinte a föld felett lebegtem, öröm és teljes béke uralkodott egész lényemen. Minden olyan új és csodálatos volt. Már-már azt érezem, hogy máris megélem az Édeni tökéletességet. Csakhogy az első próba (mert ugye ki kellett próbálni hogy az új ruha illik-e reám?) megismertette velem a föld porát. Ebben a lelkileg csecsemő korban elég gyakran volt személyes megtapasztalásom Istennel, és szinte számba rágta (nem túlzok) a szavakat, hiszen az Igét még nem igen ismertem, mindenben nagyon kezdő voltam. Persze ez később hajlamossá tett arra, hogy sok mindent személyes megtapasztalásaimra vezessek vissza, de mivel Isten nem téved semmiben ez rásegített arra, hogy sokkal figyelmesebb legyek az Igére minden helyzetben.

Istennel 180 fokos fordulatot vesz életed akkor, amikor átadod azt Neki, viszont ha nem vagy felkészülve arra, hogy bármikor újabb és újabb fordulhat következhet be, akkor könnyen egyensúlyt veszthetsz, s toporoghatsz egy helyben, míg újra célba jutsz.

Annyi mindenre tanított már az Úr, és minden győzelem után azt gondolod talán már képesítve vagy,  mikor hirtelen jön egy újabb öltés. Mintha minden addigi hiábavaló lett volna, s újra kezdődik a gyötrelem, hogy szinte belejajdulsz, szinte úgy érzed innen már nincs kiút, s talán úgy is lenne, de akkor megszólal a kűrt, lehullnak Jerikó falai, mert az Úr szól:

"Ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem  távozik."

Mint mondtam minden vágyam az volt, hogy úttörő missziómunkát végezzek, hogy ott éljek valahol az első sorokban. Ezt az Úr 22 év után meg is adta nekem, de nem az én elképzelésem szerint, hanem az Ő feltételei szerint. Akaratlanul is feltevődött bennem a kérdés :’‘Vajon el kellett veszítsem azt kit ezen a földön legjobban szerettem, hogy ez teljesüljön?” Ám valaki ezt mondta: “Nem, inkább az Úr használta fel a halálát, hogy itt legyek.” Érződik a különbség a kérdés és a válasz között, ugye?

Viszont az, hogy most itt vagyok ahol vagyok egy kemény lecke volt, és talán nem is az elemibe, hanem az óvodába kerültem. Bizony elég gyakran elszégyellem magam egy- egy próba után: “Vajon igazán még csak itt tartanék?”
De mindenért hálát adok Istennek, mert ha néha nagyon fájdalmas, akkor annál csodálatosabb Vele kalandba vágni és Jerikót meghódítani.

Szólj hozzá bátran!