Prédikátor könyve – 2 –

A fő megfigyelések után, mi a következtetés? A Prédikátor könyve ugyanolyan, mint sok más könyv a Bibliában. Nem lineáris, inkább olyan, mint mostanában a filmek, össze-vissza van fonva, hullámzik. Tehát nem az elején kell keresni a kérdést, a végén meg a választ. A Prédikátor mindebből, amit az imént leírtam azt a következtetést vonja le, hogy Isten szándékosan teremtette megismerhetetlenné a rendszert. Ez nagyon fontos! Azt hisszük, hogy ki tudjuk okoskodni, de nem tudjuk. Az ezirányú próbálkozásaink, mind Bábel tornya: akkor is elérjük Istent, és megbeszéljük vele, hogy mi hogy van! Sőt, hogy inkább hogyan legyen, mert így nem jó! És Isten azóta is ugyanazt csinálja. A próbálkozásainkat lerombolja, és készít belőle egy szép, egyenletes bla-bla-blát. 3000 éve kiválasztotta a Prédikátort, adott neki elképesztő gazdagságot, hatalmat, élvezeteket, látott konfliktusokat, szenvedést, mindent. Isten megáldotta a legnagyobb bölcsességgel, olyannal, ami neked és nekem nincs. És elmondatta vele, hogy mi, emberek, nem tudjuk a világot sem megérteni, sem megváltoztatni. Isten az, aki érti, aki fenntartja, és aki változtatja. Mi erre az egyetlen, épeszű reakció? Igen. Az istenfélelem. A Prédikátor ugyanerre jut. Újra és újra: istenfélelem.

Na de, most hogy ilyen könnyedén túljutottunk az élet igazán nagy kérdésein, mit kezdjünk ezzel a hétköznapokban? Van egy szívmelengető, jó hír! A Prédikátor nem mást tesz, mint lefekteti a mindfulness alapjait. Vagyis inkább, a mindfulness – ami épp a legtrendibb pszichológiai irányzat -, felfedezett valamit, ami mindig is benne volt a Bibliában. Tudatos jelenlét: figyelmünket azokra a külső és belső élményekre terelni, melyek a jelenben történnek. Vagyis nem a múltban lenni, nem a jövőben, hanem itt és most. Amikor a gyerekemre nézek, nem a mosásra gondolni. Amikor a főtt ételt eszem, nem a kávét várni. Élvezni azt, ami éppen van! Beleengedni magam egy beszélgetésbe, egy tájba, egy illatba, vagy akár egy konfliktusba. Nem megúszósan élni. És ezzel Isten teljesen telibe talált! Nekem ez a legnehezebb. A tudatomban élek, így elemzek, tervezek, értékelek, de semmiképp sem azzal töltöm az időmet, hogy annak örüljek, ami van. Inkább annak, ami lesz! Na, annak igen! Hogy rend lesz. Hogy jellemes gyerekem lesz. Hogy jó házasságom lesz. Hogy nagyobb házunk lesz. Hogy megyünk a Mennybe! De annak, ami van? Nekem ez időpocséklásnak tűnik. Ha annak örülök, ami van, akkor biztosan nem dolgozom elég keményen, márpedig egy hívő, megfeszülve dolgozik! Mondom én. Isten Igéje másképp közelíti meg.

  • “Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradtságos munkájából.”
  • “Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek.”
  • “A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, azt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.”
  • “Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amit fáradtsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahova menned kell.”
  • “Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki.”

Azt mondja a Prédikátor, hogy örülj a munkádnak önmagáért. Nem azért a jutalomért, amit kapsz érte, hanem magának a munkának örülj, amit végezhetsz. Ha valakinek jutalomra és büntetésre van beállva a műszere, akkor az én vagyok. Az eredményért teszek valamit, nem önmagáért.

Már értitek, miért éltem meg Isten csodálatos gondviselésének a Prédikátor könyvét! Olvasás után nem sokkal, a fiam kiöntött egy tál müzlit. Természetesen az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lesz, ha feltöröltem, és már nincs a földön. Valamint, hogy milyen jó lesz, ha két évvel idősebb a fiam, és nem önt ki valamit, napi szinten. Áhá! Itt is vagyunk. Nos, akkor Prédikátor könyve: de jó, hogy most ezt feltörölhetem, hogy most nekem ez a munkám! És de jó, hogy a fiam pont 2,5 éves, nagyon élvezem ezt az életkort! Köszönöm, Istenem.

Szólj hozzá bátran!