Pislákoló öröm

Leplezni sem tudom és nem is próbálom, időnként lehangolt vagyok. Ilyenkor, még könnyebb engem panaszos gondolatokkal és érzésekkel bekeríteni. S mivel ezt már igen jól tudom magamról, inkább tudatosan, döntésből más irányba evezek, ahol a „mindig örüljetek” lehetetlensége mégis lehetővé válik. Annyira csodálatos Istennek felemelő ereje, előtte nincs az az akadály, nincs az a lehúzó erő, amit ne tudna letiporni s ami fölé ne tudna kiemelni!

Minden veszteség azért veszteség, mert értéke volt és valamit jelentett.

13301326_1711274182430671_3447898438310416912_o

Ha az értékeket hasonlítgatom, meg hogy mi nagyobb vagy mi kisebb veszteség egy ember életében, hirtelen eszembe jut, KI a legnagyobb érték s egyben KI volt akkor a legnagyobb veszteség is. … ”Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Róma 8:31-32

A veszteséget ajándékkal összekötni? A veszteségben megajándékozottá válni?

Ez tipikusan isteni!

 „Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle.” Ézsaiás 48:21

A szívemen hagyott űrbe is vizet fakaszt az Úr, mert Ő ezt megteheti. A víz megelevenít, és az öröm valódivá válik az ige egyre  mélyebbre vésődő, egyre inkább MINDENT jelentő szavaival, hogy “sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Róma 8:38

Magamat, odafigyelésemet, barátságomat, ragaszkodásomat adhatom én is egy olyan személynek, akit veszteség ért. Sőt, elmondhatom, Ki a legnagyobb ajándék, aki engem is felülemelt, aki engem is megajándékozott Önmagával. Ha minden más megszűnne is, Ő akkor is ott van, Ő él és az Ő szeretetétől semmi/senki el nem választhat!

Szólj hozzá bátran!