Pillanatnyi szenvedés

Frissen megtért keresztyénként úgy gondoltam, hogy az életen mosolygósan szárnyalva fogok keresztülmenni. Ha jól csinálom ezt a dolgot, a kapcsolatot Istennel, akkor egy csupa áldás-öröm életre számíthatok. És hát jól akartam csinálni.

Emlékszem, mondták többen is féltőn, hogy lesznek majd azért nehéz időszakok, erre készüljek fel. Igen, tudtam, hogy lesznek afféle külső kísértések, bántalmazások, de majd mosolyogva, derűsen lépdelek közöttük, Jézusra emelt tekintettel.

Hosszú út vezetett annak a megértéséig, hogy Jézus követése, az Istennek odaszánt élet nem feltétlenül így néz ki. Legalábbis nem mindig.

„sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” Apcsel. 14: 22

Nem tudtam, hogy lesznek lelkemet átjáró valóságos fájdalmak, hogy össze fogok törni, hogy formálhatóvá és használhatóvá váljak. Mert Isten az ő műhelyében nem csak polírozgat, lakkozgat, simogat az ecsettel, hanem amikor arra van szükség használja a vésőt, a fűrészt, a gyalut, a durva csiszolópapírt, hogy azt, amit elképzelt rólam életre hívja.

"Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások." Példabeszédek 20:30

Küzdöttem és harcoltam minden külső és belső szenvedés ellen. Amikor bajok értek egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet, lázadtam, megsértődtem. Hogy lehet, hogy az Isten, akinek a kezét főleg áldani láttam most másképpen dolgozik.

e9d27b781ce7e394d8c928174b1472f7

Nem szívesen emlékszem vissza szellemileg éretlen, lázadó korszakomra, de ez vezetett odáig, hogy ne csak a kezét lessem, ne csak az áldásait akarjam az Istennek, hanem Őt Magát, a lényét, a szívét, a gondolatait. Önmagáért imádjam, szeressem, kövessem, nem azért, amit kapok Tőle.

Annyiszor kérjük az Urat, hogy megszenteljen, és vágyunk arra, hogy hasonlítsunk Jézusra, de elutasítjuk azt az eszközt, amivel Isten ezt tenné. Mert ragaszkodunk a mi kis idilli életünkhöz. De az igazság az, hogy Istent sokkal jobban érdekli a szentségünk, mint a pillanatnyi boldogságunk.

Ha szülők vagyunk, mi is gyakran döntünk így a gyermekeink nevelésében. Nem a pillanatnyi élvezetet, örömöt tartjuk szem előtt, hanem a jellemformálódást, vagy egy-egy nemesebb célt. Így döntünk még akkor is, ha szenvedni, vívódni látjuk őket, mert távolabbra látunk tőlük.

Miért lep meg, ha a mennyei Atyánk is hasonlóan gondolkodik, aki az örökkévalóság távlatában látja parányi életünket?

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2. Korinthus 4:17-18

Egyszer, ha a most még „láthatatlan” távlatokból nézünk vissza elviselhetetlennek tűnő szenvedésünk, terheink, kereszthordozásunk csak egy szempillantásnak fog tűnni.

Bátorítson ez, ha most a szenvedések földjén jársz. Áldd Istent a próbák, nehézségek között, keresd az arcát. Éld át, hogy a Siralom völgye források völgyévé változik.

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. 
 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. 
 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.” Zsolt 84: 6-8

Szólj hozzá bátran!