Öröm-ruha

Rosszul indult a reggelem. Későn feküdtem, és a hajnali ébresztéskor, amit a kisebbik gyerek önként biztosít, erőtlenül és felemelő érzések nélkül léptem ki az ágyból. A testem még tette a dolgát, de a lelkemnek több idő kellett volna toppon lenni, imádság, Ige–idő.

Aztán amire már az autóba kerültünk a gyerekekkel egészen elmérgesedett a hangulat. Lehet nem mondtam ki, de őket okoltam, hogy ilyen nehezen indultunk el, hogy elengedték a fülük mellett az utasításaimat és pont induláskor jutottak eszébe a nagyobbiknak a legfontosabb mesélnivalók. És a kapkodós reggeli közben még az áhítatunk is elmaradt, de ez már csak az ajtón kilépve tudatosult bennünk.

Amennyire csak lehetett egy ilyen elindulás után, valamiféle mosollyal és puszival váltunk el, meg nagy adag nyomasztó érzéssel. Az autóba visszaülve egy nyitva hagyott folyóiratra tévedt a tekintetem, az oldalon egy kép volt ezzel a felirattal:

„Gyermekeidnek te vagy a szélcsend, melyet Isten viharos életükbe adott, te vagy a világítótorony, amely utat mutat nekik. Tartsd a frontot!”

Nem volt kellemes tükörbe nézni. Megszégyenülten ültem, és bámultam ezeket a szavakat. Világossá vált, hogy ma reggel a felüdítő szélcsend biztosítása helyett belőlem indult a hurrikán. Engedtem, hogy a gyermeki és éretlen viselkedés felkorbácsolja bennem a vihart. Nem tudtam tartani a frontot, nem is tettem igazán erőfeszítéseket rá.

Ha megtehetném, reggel sokáig a pizsamámban lennék, s volt idő, amikor szinte szokásommá vált ez. De hamar kiderült, hogy nem praktikus ez a pizsamás állapot. Ha becsenget a postás vagy a szomszéd, ciki dél körül pizsamában nyitni ki az ajtót. Még akkor is, ha kisbaba vagy egy tipegő gyermek van a háttérben. Nem érzem magam pizsamában olyan tettre késznek, hatékonynak, mint aki öltözetével is megerősíti, hogy elindult a napja. Ez a pizsamás dolog azért jutott eszembe, mert nemrég olvastam egy frappáns meghatározást az örömről.

„Az öröm nem olyan, mint az újság, amit minden reggel meghoznak, az öröm egy ruha, melyet magadra kell öltened.” Bob Gass

Azt hiszem ma reggel a lelkem pizsamában maradt, és az öröm nem toppant be magától, véletlenül. Én kellett volna magamra vegyem, mint egy ruhát, magamra gomboljam hálaadással, magamra tekerjem Isten dicsőítésével.

 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Filippi 4:4
 Az Úrnak öröme a ti erősségetek! Nehémiás 8:10
Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Prédikátor 9:8

Linda Dillow a Boldog vagy velem? című könyvében mesél egy férfiről, akinek a felesége folyamatosan rosszkedvű, lehangolt volt és ezekkel az érzésekkel a férjét célozta meg többnyire. A férj azon kapta magát egy nap az utcán, hogy elkezdett követni egy mosolygó, nevetgélő idegen nőt. Az otthoni légkör után hihetetlenül jó érzés volt egy derűs nő közelében lenni.

Ezt a kis történetet mélyen elraktároztam, és eszembe jut időnként. Milyen a férjemnek a társaságomban lenni? Őszintén elgondolkodtam ezen és rájöttem, hogy nevethetnék sokkal többször, s igazán elhagyhatnám a gyermekek minden kihágásának a felsorolását, s a hajszálpontos helyzetjelentést a kellemetlenségek, betegség miatt, meg a többi hasonló szokásomat is. Szelektálhatnék sokkal jobban, hogy mit osszak meg abban a nem túl sok időben, amikor együtt vagyunk. Nem biztos, hogy mindennek hangot kell adnom, ami végigcikázik a fejemen. Meg kell beszélni, ha nagy a jelentősége a kellemetlen dolgokat is, de az arányokra érdemes odafigyelni.

Az öröm döntés, a boldogság választható. Annyi élet bizonyítja, hogy egyáltalán nem a körülmények határozzák meg. Sokszor hallottam már, olvastam már, tudom, mondtam másnak is párszor, lassan ez is elcsépelt lesz… mégis annyiszor azon kapom magam, hogy várom, hogy csak úgy megtörténjen az öröm, csak úgy magával ragadjon a boldogság, s csodálkozom, hogy helyette valami más történik.

Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.  Példabeszédek 31:25

A három éves fiacskám most tanul öltözni, rengeteget kínlódik ezzel, de nagyon elszánt és kitartó, így napról napra gyorsabban kerülnek rá a ruhadarabok.

Az örömöt felöltözni sem megy egyből, mint a karikacsapás. De kitartással, gyakorlással megtanulhatom olyan gyorsan magamra kapni, mint a tűzoltók a védőöltözetet, amikor hirtelen riasztják őket. Mert vannak helyzetek. Lesznek még nehezen induló reggelek s még kitudja mi.

Mennyei Atyám ma újra elhatároztam, hogy tartani fogom a frontot. Szélcsend leszek, virágzó sziget a férjemnek és a gyermekeimnek. Örülök Benned Uram, így döntök. A csüggedés és szomorúság szelleme helyett felveszem a dicséret palástját (Ézs. 61:3). Erősíts meg Uram, hogy derűs hozzáállással, hálás lelkülettel tegyem napsugarassá az otthonunkat. 

Pápai Márta Zsófia

One thought on “Öröm-ruha”

  1. ‘Azt hiszem ma reggel a lelkem pizsamában maradt, és az öröm nem toppant be magától, véletlenül.’ Ez annyira kifejező! 🙂 Köszönöm a(z örömre) bátorító szavakat, Márti!

Szólj hozzá bátran!